Nem szeretem a hazugságokat, és a gyáva embereket
2019.10.26 | 09:51
A Futsal Hungary női játékosokkal készülő interjúsorozatának következő alanya Megyeri Boglárka. A pályán és az életben is kőkemény futsalossal beszélgettünk kicsit a pályafutásáról.
A te nevedet mindenki ismeri a női labdarúgásban, legyen szó a futsalról, vagy a nagypályás fociról. Játszottál külföldön is, itthon is sok ellenfél életét keserítetted meg. Mesélj röviden a futsal pályafutásodról, hiszen minket főleg ez érdekelne. Miért cserélted teremcipőre a stoplist?
- 2013-ban Ausztriába igazoltam, így megnyílt előttem az út, hogy a futsalt is kipróbálhassam. A szombathelyi SzOESE csapatában bontogattam a szárnyaimat, természetesen a nagypályás foci mellett. 2017-ben aztán felhagytam a nagypályás labdarúgással, hogy csak a futsalra koncentrálhassak. Magával ragadott ez a játék. Gyors, pörgős, izgalmas. Talán ezért is váltottam.
A tavalyi szezonban bronzérmesek lettetek a Szekszárddal, hogy értékeled az évet? Ez volt a realitás?
- Nagyon jól indult a szezonunk, együtt volt a társaság. Sokat dolgoztunk, hogy ki tudjuk szolgálni a közönségünket. Aztán jöttek a sérülések, kulcsjátékosok dőltek ki hosszabb-rövidebb időre. Ennek tudatában erőn felül teljesített a csapat. Nincs bennem hiányérzet, ez a bronz is nagyon sokat ér számomra.
Az idei éved kicsit nehezen indult, mesélsz nekünk róla? Milyen problémákkal kellett szembenézned, hogy egy vargabetűt téve újra sárga-feketébe öltözz?
- A szezon végeztével senki sem keresett meg a folytatást illetően. Vészjósló pletykákat lehetett hallani, amik sajnos be is igazolódtak. A csapat magja eligazolt, ahogy tettem én is. Viszont a szívem visszahúzott.
Mik az elvárások erre a szezonra? Mit tartasz reálisnak a csapatoddal kapcsolatban, és mit vársz magadtól a pályán?
- Nagyon fiatal a csapat, rettentően tehetséges játékosokkal. Az idei év a tanulásról, tapasztalatszerzésről kell, hogy szóljon. Sok munka van még előttünk, de nem kételkedem a csapat erejében. Az elsődleges cél az NBI-es tagság biztos megőrzése. Én igyekszem azt a formámat hozni, mint tavaly. Igaz különböző sporton kívüli tényezők miatt nem mindig tudok a többiekkel edzeni, de mindent meg fogok tenni a csapatért, ha pályára lépek.
Az újjáalakult női futsal válogatottba több alkalommal is meghívót kaptál, hogy látod a csapat eddigi teljesítményét? Mire lehettek képesek? Vannak még terveid a válogatottal kapcsolatban?
- A válogatott nagyon jól teljesített az elmúlt időszakban, ha több összetartáson vehetne részt, hamar utolérné az élmezőnyt. A válogatottban szerepelni mindig felemelő érzés. Viszont szerintem most kicsit távol kerültem attól, hogy újra válogatott lehessek.
A múltban főleg szombathelyi, illetve aztán évekig a zalaegerszegi mezt húztad magadra, hogyhogy aztán Szekszárdra tetted át a székhelyed? Jó döntés volt?
- Nagyon szerettem Zalaegerszegen játszani, sajnos megszűnt a csapat, így muszáj volt váltanom. Így aztán kaptam az alkalmon, amikor megkerestek Szekszárdról. Nem gondolkodtam, egyből igent mondtam. Szerencsére nem bántam meg a döntésemet, jó év volt. Egy jó csapatban játszhattam, minden feltétel adott volt, hogy csak a futsalra koncentrálhassak.
Tizenötödik hazai szezonod a mostani, rengeteg jó csapat és játékos ellen játszottál már mind itthon, mind nemzetközi szinten. Ki az a csapat, illetve játékos, vagy akár játékosok, akik a legerősebbek, akik ellen valaha játszottál?
- Személy szerint nem tudnék senkit kiemelni, rengeteg kiváló játékos ellen volt már szerencsém játszani. A csapatok közül említeném meg a spanyol és a portugál futsal válogatottat. Csodáltam minden megmozdulásukat, persze ha sikerült lekövetnem őket. Villámgyorsak, technikásak. Egy örök emlék, hogy ellenük játszhattam.
Meséld el a karriered legjobb, és legrosszabb élményét!
- A legjobb talán az volt, amikor gólt szereztem az első válogatott meccsemen 2007-ben, nagypályán. Igazán nagy nevekkel játszhattam egy csapatban. Ezt azóta sem tudta felülmúlni semmi. Legrosszabb élménynek az állandó osztályozó meccseket tartom. Sajnos volt belőle egy pár, amikor Zalaegerszegen játszottam.
Téged már kész játékosnak mondhatunk, mégis, szerinted miben tudnál még fejlődni, illetve mik az erősségeid? Egyáltalán szeretnél még változtatni a játékodon?
- Mentálisan van még mit javulnom, sajnos hamar elvesztem a fejem, bár az is lehet, hogy ezt már nem fogom kinőni. Az elmúlt két szezonom remekül sikerült, jöttek a gólok, és a csapataim hasznára tudtam lenni. Próbálom ezt a szintet hozni továbbra is.
Azt hallottam, hogy nem kifejezetten szereted a repülést. De tavaly több helyszínre is repülni kellett a magyar válogatottal, hogy viselted ezeket a túrákat?
- Nagyon nem szeretek repülni, ennek ellenére évente többször is rá vagyok kényszerülve. Ha szerencsém van, olyan csapattárs mellé ülök, aki nem fél, és akkor talán én sem borulok ki annyira. A lényeg, hogy eddig sikeresen túléltem az összes repülőutamat.
A te életedben is nagyon fontos szerepet játszik a sport. Hogy élik meg ezt a hozzád közel állók? Tudsz rájuk elég időd szakítani?
- Akik közel állnak hozzám jól tudják, hogy nekem ez mennyire fontos, ezért soha nem volt belőle probléma. Amire szeretném, bármikor tudok időt szakítani.
Tudjuk, milyen kemény játékos vagy a pályán, de milyen vagy azon kívül? Mik a legfontosabb értékeid az életben?
- Nagyon megosztó ember vagyok. Sokan nem is kedvelnek, már csak azért sem, amilyen a pályán vagyok. Az életben nem szeretem a hazugságokat, és a gyáva embereket. Sokszor vagyok nagyon őszinte, és ez sajnos nem mindig tetszik az embereknek.
Mint tudjuk, a magyar női futsal nem a profik sportja. Mivel foglalkozol civilben?
- Jelen pillanatban Körmenden dolgozom a Lidlben. Nagyon jó csapat tagja lehetek, ahova mindennap jó kedvvel járok. Szerencsére sokat segítenek, hogy meccsre és edzésre tudjak járni. Köszönettel tartozom nekik, mert ez nem csak egy munkahely.
Köszönöm szépen, és további sok sikert kívánok a pályafutásodban, és az életedben!
- KG -
