Az FTC Futsal Vezetõsége egy cikket juttatott el szerkesztõségünkbe, amely szakosztályuk elnöke, Németh Péter tollából származik.
Nem értjük! Zártkapus?
Elkezdõdött... ha valaki nem tudná...
Szezonkezdés. Végre újra futsal bajnoki mérkõzés!
Péntek este tökéletes idõpont. Hab a tortán, a tavalyi döntõs Aramis Budapesten, otthoni környezetben... az ellenfél a frissen „feljutott" Dunavarsány. Senki nem ismeri õket, sem a játékosokat, sem a játék-stílusukat, sem azt, hogy erõsítettek-e. Húúúú... személy szerint nagyon várom, végre, végre, végre kezdõdik a futsal NB1, ott akarok lenni, úgy sincs semmi más! Pici túlzással a csilláron is emberek fognak lógni... legalábbis ezt gondoltam. Kicsit elõbb kellene mennem, hogy tutira legyen helyem, hogy lássak is valamit a meccsbõl, hogy sok, futsalt szeretõ, rég nem látott ismerõssel, baráttal, haverral tudjak beszélgetni. Biztos rengetegen lesznek, biztos mindenki várja, hisz indul a szezon, lesz FUTSAL EB, az MLSZ vagy akik ezért dolgoznak, tuti szuperül behirdették, hogy végre szezon kezdet. Biztos rengeteg munkájuk van benne. Hisz a szurkolókért csináljuk. Hisz ha nincs szurkoló, nincs szponzor, mert nincs kinek hirdetni, reklámozni, hogy „ öreg gyere, olyan autót vegyél, ami a hasamra van írva...". Ha van szurkoló, van írott és elektronikus sajtó, mert érdekli az embereket az, amit ott csinálunk. Ez egy lánc. És ha homok kerül a gépezetbe, vagy olyan ember, aki nem ért hozzá akkor bibi van. Akkor az van és az lesz, mint ami közel 15 éve történik, egy helyben toporgás. Sõt egyre csökkenõ csapat létszám... egyre csökkenõ játékos-szám... és ami a legszörnyûbb, most már a játékosok szülei és nagymamái és barátai sem mennek ki a meccsre... vagy legalábbis ezzel kellett szembesülni a várva várt, húúúú tényleg nagyon-nagyon várt szezonkezdeten, az Aramis - Dunavarsány mérkõzésen.
Gyanús volt már a kocsiban. Üres a parkoló... nem cigiznek kint a bejáratnál, picit meg is ijedtem, Dunavarsányban lenne a meccs? Azért leparkolok, kívül a büfében vásárolok két országszerte híres krumplis pogácsát, majd megnyugtat a büfés néni, kérdésemre úgy válaszol, „... de igen, van mérkõzés, a srácok már biztos melegítenek.."
Kisétálok a büfébõl és izgulok tovább, még mindig nem látok embert... megteszem a kb. 50 métert, és a bejáratnál megnyugszom... Végre egy ismerõs arc. Török Károly. „szia Karcsi! Te is vártad, Te is kíváncsi vagy? Végre kezdõdik!... „ a válasz: „ Én vagyok az ellenõr „ , de azért megnyugtat Karcsi, hogy õ is várta, neki is szívügye, õ is imádja ezt a sportágat, mégiscsak ebben lett a világ legjobb játékvezetõje.
Keveset beszélgetünk, panaszkodok. NB2-ben a kötelezõen elindított U21-ünket kitették a nyugati csoportba, nem lesz Fradi - Újpest és ezt nem értem... Kell lennie...addig nem nyugszom, amíg el nem érem.
„Képzeld Karcsi, amikor nehezményeztem, hogy Nyugaton vagyunk és tegyenek vissza oda, ahova jog szerint tartozunk, a budapesti csoportba, a reakció az volt, hogy akkor az Újpest megy Nyugatra. De miért? Nem értjük!!!" Majd Karcsi is picit lehangolt! Lehet, hogy még korai a Fradi - Újpest, nem biztos, hogy adottak a feltételek, nem biztos, hogy anyagilag vállalható, nem biztos, hogy nem történik botrány és nem biztos, hogy ez elõrébb viszi a sportágat. De hogyha ezen feltételek mégis adottak lennének, akkor...hát igen, az az igazi kihívás, az az igazi élmény, hogy egy ilyen meccset majd melyik bíró kap és ki vezeti le, mert biztos, hogy örök emlék! Aztán megnyugtatom Karcsit, hogy higgye el, a feltételek adottak lehetnének, a Ferencváros részérõl mindent hajlandóak vagyunk megtenni. A Sportmax, mint hazai pályánk tökéletesen alkalmas, a fõbejáratot nem használva is 3-4 külön bejárattal rendelkezik, teljesen elkülöníthetõ szurkolói lelátókkal. Az anyagiak? Megoldjuk. Mind a két fél számára ez a csúcs. Egy 20h00 órás meccskezdésnél 19.59-kor besétálni a szurkolókkal teli csarnokba, ahol a rendõrség és a biztonsági szolgálat tökéletesen elvégezte feladatát, ahol a tv stábok a kameráikkal rohangálnak, ahol az újságírók jegyzetelnek a noteszeikbe, ahol a szponzorok ügyvezetõi a VIP részben nem tudnak a szendvicshez nyúlni, mert ez most nem errõl szól. Ahol a játékosok remegnek és egyben mégis várják azt a pillanatot, hogy a bíró belefújjon a sípba és elkezdõdik a Ferencváros - Újpest mérkõzés...és mi csak besétálunk, és elmondhatjuk, hogy ezt mi értük el, ezt mi csináltuk. De persze elhiszem, hogy egyszerûbb azt mondani, hogy erre nincs szükség (bár aki ilyet mond, az hazudik saját magának is), nem kivitelezhetõ, nem alkalmasak a csapatok megrendezni, mint megvizsgálni a lehetõségét a megrendezés feltételeinek. Könnyebb legyinteni rá egyet, mint azt mondani a csapatoknak, hogy majd Mi, mint MLSZ segítünk. De végül is csak EB lesz és ez, egy Fradi - Újpest nem reklám, mert „biztos, hogy balhé lesz"!
Úgy néz ki, Karcsit meggyõztem, mosolyog és megnyugtat, ha létrejön, ott szeretne lenni. Majd ezek után besétálok a csarnokba. A bejáratoknál senki, a folyosókon szintén sehol egy lélek. Elsétálok a lelátó egyik sarkába, ahol pont az FTC Futsal stábja ül. Körbenézek, majd megkérdezem a pont ott helyet foglaló Security-s megkülönböztetõben lévõ Kõrösi Zoli barátomat - aki egyébként az Aramis elnökségébe is tartozik -, hogy „Ember sehol, Ti is zártkaput kaptatok?" A válasz: „Nem" és lesüti a fejét. Picit cinikusan megkérdezem, hogy
„nem láttam kint a táblát, hogy zártkörû családi rendezvény lesz a csarnokban!"... és tudom, hogy ezt nem kellett volna. Mert persze, õk is tehetnek róla, mint ahogy mi is és mindenki, de legfõképp azok, akiknek ezt a sportágat vinniük és építeniük kellene. Nem hittem a szememnek. Ennyi embert érdekel, vagy nem tudnak róla? Vagy járvány van? Vagy tudunk még ennél lejjebb is süllyedni? Szerintem nem... De aztán lehet, hogy Én, vagy Mi látjuk rosszul! Lehet, hogy ez a jó, lehet, hogy nem is kell több szurkoló, lehet, hogy sokaknak elég ez a nézõszám, pont jó, hogy nem érdekel senkit... csak minket ez pont nem érdekel. Mi ennek ellent megyünk, és mi nem ezt akarjuk. Mi azt akarjuk, amit a cikk elején vártunk. Embert ember hátán! És néha lenne balhé? Igen, biztos elõfordulna, de az is biztos, hogy nem olyan intenzitással, nem olyan mértékû, mint a nagypályán, de tudjuk, ott hétrõl-hétre folyamatosan történik kisebb-nagyobb balhé, de hát ettõl foci a foci, ettõl sport a sport, ez egy szükséges rossz mindannyiunk életében, amit meg kell oldanunk. Nem félni kell, hanem megoldani, és tenni azért, hogy minden a legnagyobb rendben zajlódjon le. Lehet, hogy több munka, lehet, hogy nagyobb odafigyelés, lehet, hogy profibb gondolkodás kell, hogy ez megvalósuljon, de aki erre alkalmatlan, az sétáljon arrébb, keressen egy olyan sportágat, amit nem a szurkolók, szponzorok, csapatvezetõk és a sajtó tart életben.
Egy dolog biztos, a csarnokban mindenki elfért, Török Károlynak nem lehetett olyan gondja, hogy nem lát a szurkolóktól, és nem látja a játékvezetõ ténykedését, reméljük, hogy a még sokáig életben lévõ Futsal Magazin tévés stábja sem tudott olyan képeket felvenni, ahol szurkolnak az emberek, és amilyen képekkel invitálhatná az otthonülõket arra, hogy akár a következõ meccsre, vagy akár a Futsal EB-re kihozza õket. Sajnálatos dolog, de a mindenkit átverõs koreográfia megvan nagy valószínûséggel. A Futsal EB - reméljük - rendben lezajlik, lesz is nézõ, szurkoló, mert mint ahogy nagypályán szólnak az MGYLSZ-nek és kirendelnek párezer utánpótlás korú gyereket hatalmilag. Csak ott nagypályán van kb kétszer annyi normál vagy normáltalan közönség amire lehet építeni! Tehát tök jó lehet ez a gondolat, mert hangulatot eredményez és talán eladható, hogy igen, nekünk milyen fantasztikus szurkolóink vannak, és milyen fiatalok, és minket mennyire érdekel ez a sportág...Csak ez átverés! De kérdem én, mi lesz az EB után? Mert az MGYLSZ-es gyerekek ugyanúgy, mint ahogy idáig egyszer sem, most sem fognak utána kijönni a meccsekre, tehát mi maradunk ott, ahol most... az meg szánalmas és elkeserítõ. De mint ahogy nem elõször, most is bízunk a változásban. Bízunk benne, hogy mi csak jártatjuk a szánkat teljesen feleslegesen, mert minden rendben van a sportágban és minden rendben lesz az EB-n. És ami a legfontosabb, és ami a legjobban érdekel, hogy az EB után olyan fejlõdésnek indul a sportág, mint ahogy Csehországban, ahol egy EB rendezés megváltoztatta az egész sportág megítélését a közvéleményben, és a mai napig is egy eladható sportág és rengeteg utánpótlás korú gyerek csatlakozik különbözõ futsal csapatokhoz.
Elnézést, a szezont nyitó csapatok játékosaitól, hogy a mérkõzésrõl nem írtunk a cikkben, de arról bõven elég csak annyit, hogy 15-4-es arányban gyõzött a tavalyi döntõs. Sajnos nem írhatjuk itt tovább, hogy sok szurkoló elõtt, remek hangulatban, nagy gólokban és örömökben gazdag, változatos mérkõzésen... viszont egy dolgot leírhatunk... balhé nem történt.
Viszont ha, ne adj isten, az általam nagyon tisztelt „Mínusz Mama" kiejtené a kezébõl a dobverõt, amit ezen a mérkõzésen egyszer sem ütött meg, mint „Aramis-os Fan"! és ne adj isten az a játéktérre esne, majd a történés után az ellenõr beírná, hogy szándékosan bedobta a pályára - igaz, hogy õ ezt nem látta - és ezért zártkapus meccset kapna az Aramis, az se sokat változtatna a mostani légkörön. Zártkapus mérkõzésen ugye maximum a csapatokon kívül 20 fõ mehet be. Azt hiszem, hogy mi mint FTC Futsal stábja - mint 4 fõ -, plusz 1 hozzátartozó szorulnánk ki a csarnokból...
Mindezektõl függetlenül tényleg csak hangsúlyozni szeretném, hajrá futsal!
Németh Péter
