48 esztendős korában tragikus hirtelenséggel elhunyt B.Nagy Zoltán újságíró, egykori futsaledző és vezető, a (női) futsal szerelmese. Szerkesztőségünkben Simonyi András ismerte őt legjobban, aki közel két évtizede volt barátja Zolinak. Az ő megemlékezését adjuk most közre.
– Azt gondolom B. Nagy Zoltán és a halál nem párosítható fogalom. Akkor sem ha el kell fogadni azt a tényt, hogy senki nem él örökké, s az emberi élet véges. Ennek ellenére nem tudok mit kezdeni a tragikus hírrel, amit egyik legközelebbi rokona mondott nekem a telefonba ma délelőtt.
Aki ismerte Zolit az pontosan tudja, hogy nem vette komolyan az életet, mindig vidám volt – legalábbis annak mutatta magát -, mosolygós, jószívű, nem lehetett unatkozni mellette. Általában ő volt mindig a társaság központja, de jól is állt neki. Imádott szerepelni, volt benne kellő egoizmus, vagányság, szeretetéhség és gyermeki naivitás is.
Képtelen volt felnőni, talán nem is akart, örök gyerek maradt.
Nagyon sokan, nagyon sokat köszönhetnek neki, rengeteg adott, ugyanakkor sokat is kapott a futsaltól. A futsal-hungary megalakulásáig gyakorlatilag ő volt az egyetlen aki a 90-s évektől kezdve tudósított a női futsalról és futballról az írott sajtóban. Edzőként, sportvezetőként, szervezőként is sokat tett a futsal népszerűsítéséért.
Nem volt egyszerű eset, voltak emberi hibái bőven, de kinek nincsenek?!
Sosem láttam-láttuk szomorúnak, éppen ezért mi se legyünk azok. Inkább örüljünk annak, hogy ismerhettük, közelében lehettünk és emlékezzünk azokra a vidám történetekre ami hozzá kapcsolódik.
