A Magyar Rádióban P. Fülöp Gábor készített interjút Kozma Mihállyal a válogatott szövetségi kapitányával, Lódi Tamással és Trencsényi Jánossal. Ezt a riportot tesszük közzé honlapunkon is.
P. Fülöp Gábor: - Összességében idén a válogatottban azért kevés volt a siker, nem úgy, mint Berettyóújfaluban, ahol bajnoki címet ünnepelhetett a csapat azóta pedig továbbra is veretlen a csapat. Akkor mindenki elégedett?
Trencsényi János: - Igen Berettyóújfaluban egészen jól mennek a dolgok. A negyvenedik meccsen nem kaptunk ki zsinórban. Elégedettek vagyunk, bár sok nyögvenyelõs mérkõzésünk van, és egyre több sajnos, úgyhogy figyelnünk kell, mert hogy ha megelégszünk ezekkel az eredményekkel, akkor elõbb utóbb a mérleg nyelve az ellenkezõ irányba fog billenni.
P. Fülöp Gábor: - Mi a helyzet a nemzetközi porondon? Ugye gyakorlatilag nagy zakókat kapott a csapat a BL selejtezõ minitornán.
Trencsényi János: - A magyar bajnokságban viszonylag kevés csapat van. Összesen talán húsz csapat sincs az NB I-et és NB II-t összevéve, úgyhogy nem igazán ütõképes, s így elszokunk a válogatott csapatban tapasztalt nemzetközi szinttõl, s ezért van az ha kijutunk a Bajnokok Ligájába akkor ott nem tudjuk megállni sajnos a helyünket.
P. Fülöp Gábor: - A berettyóújfalui futsal csapat amatõr gárda?
Trencsényi János: - Igen. Amatõr gárda mondhatni. Igyekszünk minél többet edzeni és mindent félretenni, de nem egyszerû. Rengeteg gát van, amit át kell lépnünk.
P. Fülöp Gábor: - Nagypályán is fociztok?
Trencsényi János: - Igen nagypályán is játszunk. Ugyanúgy Berettyóújfaluban. Most úgy néz ki, hogy januártól már nem játszunk nagypályán. Remélem ez nagyon nagy elõrelépés lesz. Akkor már csak a futsalra kell koncentrálni és mindent megtenni és minél nagyobb arányú gyõzelmeket aratni.
P. Fülöp Gábor: - Lódi Tamás a válogatott oszlopos tagja. Beszéljünk a 2008-as esztendõrõl. Ugye az lett volna a nagy eredmény, ha kijut a magyar futsal válogatott a világbajnokságra. 4-1-re vezettünk az ukránok ellen. Emlékszel azokra a pillanatokra?
Lódi Tamás: - Persze. Hát azt soha nem lehet elfelejteni. AZ elsõ meccsen az ukránok 3-1-re nyertek. Igazából elpuskáztunk egy helyzetet és abból kaptuk a harmadik gólt. Odaértünk volna 2-2-vel is. A hazai meccsen pedig mindent egy lapra téve fel rohamoztunk, jól is játszottunk, meg is volt az eredménye egy ideig. Az utolsó három négy percben vagy elfáradunk fejben vagy valami, de általában nem bírjuk a végét. Sajnos ez ránk jellemzõ. Ideig óráig fel tudjuk a csapatokkal venni a versenyt, de hosszabb távon nem. Öt tíz év lemaradást nem tudunk behozni, hogy legyen egy bravúr.
P. Fülöp Gábor: - Mindenesetre a magyar futsal válogatott partiban volt az ukránokkal, s végül is 5-4-es összesítéssel esett ki, nem jutott ki a világbajnokságra, de olyan eredményeket hogy lehet megmagyarázni, mint a portugáloktól 7-0-ra kaptunk ki egy tornán, az irániaktól pedig 9-1-re?
Lódi Tamás: - Mindkettõn ott voltam.
P. Fülöp Gábor: - Ennyire jók?
Lódi Tamás: - Hát ezért ez egy picit túlzás. Ennyire nem jók. Próbálgat a szakvezetés fiatalokat, s beleszaladtunk. Mi is alapozás kellõs közepén voltunk, s akkor ez így becsúszott. A portugál 7-0 elõtt pedig otthon volt mindenki három hetet pihenni. Nem fociztunk, s kimentünk arra a tornára, majd megsérült Madi, Gyurcsányi Zsolt, s utána már megint kevesen voltunk.
Kozma Mihály: - Azt hiszem, hogy az a csapat, amellyel a világbajnoki selejtezõket megvívtuk eléggé öreg már. Harminc év felett vannak általában a játékosok, ezért mindenképpen szükséges volt a világbajnoki selejtezõk után fiatalítani. Még akkor is ha ezt a világbajnoki selejtezõ csoporto megnyertük, s az ukránok elleni pótselejtezõ párbajban csak egy góllal maradtunk el attól, hogy kijussunk a világbajnokságra. A fiatalítás tehát elkerülhetetlen. A nyáron már 6-8 újonccal léptünk pályára nemzetközi tornákon, ami hullámzó teljesítményt hozott, mert hol jól szerepeltünk, hol pedig nagy zakóba szaladtunk bele. Ez ebben az idõszakban még természetes. Talán április, májustól kell már nagyon szervezett, egységes munkát végeznünk ahhoz, hogy jó csapatunk legyen egy év múlva. Ma még a kiválasztás idõszaka van.
P. Fülöp Gábor: - Merthogy 2010-ben Magyarországon rendezik majd a futsal Európa bajnokságot.
Kozma Mihály: - Igen 2010-ben Debrecen és Budapest ad majd otthont az Európa bajnoki döntõnek, s ezen mi is szereplünk a házigazda jogán. Dehát nem éghetünk le saját közönségünk elõtt, úgyhogy szeretnénk jó csapatot építeni.
P. Fülöp Gábor: - Milyen merítési lehetõség van Kozma Mihálynak?
Kozma Mihály: - Bevallom, hogy elég kicsi, ugyanis Magyarországon az elsõ osztályban körülbelül 150 játékos játssza ezt a játékot. Ebbõl a 150 fõbõl mondjuk optimális esetben minden harmadik játékos ügyes, akkor is 50 emberem marad. Ebbõl taktikai érettséget tekintve tízbõl egy, aki a nemzetközi szintet is megütné, tehát öt nemzetközileg is elfogadható játékosom van. Hála Istennek néhányan már külföldön profi bajnokságban is játszanak, de közülük hárman is súlyos sérülésekkel bajlódnak. A világválogatott kapusunk Balázs Zoltán, Madarász János és Tóth SZabolcs. Az utóbbi kettõnek keresztszalag szakadása van. Körülbelül hat hónap mire elkezdhetnek dolgozni. Remélem, hogy fel fognak épülni és a nyáron már kapcsolódhatnak a csapathoz, s a székelyudvarhelyi Lódi és Gyurcsányi mellé visszaépülve már egy erõteljes sort tudunk alkotni. Meg kell találnom a fiatalabb és a rutinosabb játékosok arányát. Még az út elején járink, de hát egyetlen vereség sem esik jól természetesen.
Lódi Tamás: - Már az EB-re készülünk. Minden mérkõzés nekünk egy állomás. A szövetségi kapitánynak meg kell találni a megfelelõ embereket erre a feladatra. Nincs könnyû helyzetben, dehát azért vagyunk mi itt, hogy próbáljunk kijavítani ami rossz, s begyakorolni ami jó. Az EB nehogy leégés legyen, s mindenki majd szép emlékként hordozza magában.
P. Fülöp Gábor: - Kevés a merítési lehetõség. Mit gondolsz miért nem népszerûbb?
Lódi Tamás: - Nincs benne annyi pénz, mint mondjuk más országokban van. A környezõ országokban is, de másutt is mindenhol többet áldoznak bele, mint nálunk. Romániában Székelyudvarhelyen játszom Gyurcsányival, Madarásszal, Tóth Szabival, s Romániában nagyon komoly összegeket áldoznak a futsalra.
P. Fülöp Gábor: - Magyarországon vannak tehetségek azért?
Lódi Tamás: - Mindenhol vannak, de igazából keresni kell õket. Én is, Gyurcsányi Zsolt is úgy kerültem ide, hogy elkezdtük, s egyszer csak megtetszett a játék, ügyeskék voltunk, csináltuk, tettük a dolgunk, s aztán sikerült elérnünk egy bizonyos szintet. Vannak tehetségek, foglalkozni kell velük.
P. Fülöp Gábor: - 2009 gyakorlatilag a felkészülés éve lesz a magyar férfi futsal válogatott számára. Milyen fõ feladatok várnak? Tudja-e már a szövetségi edzõ?
Kozma Mihály: - Sok meccset szeretnénk játszani, mivel nem kell selejtezõt játszanunk, s ezt pótolni kell. Minden hónapban szeretnénk egy ellenfelet hívni. Áprilisban egy nemzetközi tornát szervez Magyarország, ahová a brazil válogatott is érkezik. Szeretnénk, hogy hetente két alkalommal a válogatott Budapesten keretedzéseket tudna tartani. Az amatõr jellegbõl fakadó hiányosságokat taktikai tudással szeretnénk pótolni.
P. Fülöp Gábor: - Van erre valami ígéret a szövetség részérõl?
Kozma Mihály: - Igen a szakmai tervemet elfogadta a szövetség. Ehhez megfelelõ pénzt kellene hozzá rendelni. Ez még kicsit képlékeny.
