Ha nehezen is, de megszereztük második gyõzelmünket az idei bajnokságban.
Nehéz mérkõzésre számítottunk, hiszen az ELTE nagyon szervezetten védekezik, és ebbõl indít kontrákat. Készültünk ez ellen, de kérdéses volt, hogy sikerrel járunk-e.
Talán az ELTE számára meglepõ kezdõcsapattal vágtunk neki a találkozónak. A kapuban Zsuzsi, leghátul Klau, a két szélen Kati és Sziszi, míg legelöl Panni volt a kezdõnk.
A várakozásainknak megfelelõen kezdõdött a meccs, az ELTE a saját hatosán védekezett. Nem támadtunk nagyon intenzíven, de ez tudatos volt. Kivárásra akartunk játszani, hátha kijjebb merészkednek. Nem nagyon tették, mi viszont egy szerencsés góllal korán vezetést szereztünk. Az egyéb tudósításokkal szemben Klau ívelt a kapu elé, amibe Sziszi próbált belefejelni. Ez éppen hogy sikerült, megzavarva az ellenfelet, aki a saját hálójába csúsztatta a labdát. Ettõl meg kellett volna nyugodnunk. Nem kezdtünk el kapkodni, de nagyon passzívak lettünk. Aztán nagyjából a semmibõl jött az egyenlítés. Farkas Mónika 15 méterrõl lõtt kapura, ami meglepte Zsuzsit, így a kapuban kötött ki a labda. Szerencsére nem omlottunk össze, kicsit felpörögtünk. Még jobban felpörögtünk attól, hogy az ELTE a félidõ végén idõt kért, és Tóth Károly szövetségi kapitány tanácsára letámadásra váltott. Ezt ki is használtuk. Tücsi egy gyors berúgást passzolt Putyó elé, aki vezette egy kicsit a labdát, majd kilõtte a rövid alsó sarkot.
Így egygólos elõnnyel mentünk pihenni.
A szünetben arra számítottunk, hogy folytatni fogja az ELTE a letámadást. Azt beszéltük meg, hogy mi is azonnal visszatámadunk. Ez jót tett, sokkal jobban játszottunk, mint az elsõ félidõben. A félidõ elején, a 23. percben Tücsi kétgólosra növelte az elõnyt. Bíztunk benne, hogy ettõl elmúlik a görcsösség, és felszabadultan játszunk. Nem teljesen így lett. 5 perc múlva szépített az ELTE, megint szoros lett a meccs. Egy perc sem telt el, amikor Kati üresen kapta a labdát a jobb szélen, kapuig vezette, majd Putyónak passzolt, aki gyönyörûen lõtte ki a hosszú felsõ sarkot. Ismét két gól lett az elõny. 3-4 perccel a vége elõtt az ELTE lehozta a kapust, 5 mezõnyjátékossal próbálták menteni a menthetõt. Ezt a játékot nagyon ügyesen csinálják, több korábbi mérkõzésen jöttek már vissza a meccsbe ezzel a taktikával. Eleinte nagyszerûen játszottunk az emberelõny ellen. Az utolsó percben azonban egy rövid kihagyást követõen két ELTE-játékos állt a hatosunkon és csak Klau állt velük szemben. Ki is passzolták gyorsan, és 4-3-ra módosították az eredményt. 35-40 másodperc volt hátra, és megint csak egy gól volt az elõnyünk, ami nem sok. Elszántan támadott az ELTE. Egy árnyalatnyit pontatlan passzt sikerült Tücsinek gyönyörûen lefülelnie, tolt rajta egyet, majd még bõven a saját térfelünkrõl az ELTE hálójába emelte a labdát a vészkapus mellett.
Nagy nehézségek árán sikerült legyõznünk a szimpatikusan, sportszerûen, szervezetten játszó ELTE gárdáját.
Fontos ez a 3 pont a bentmaradásért vívott harcban, hiszen az ELTE-t és a Kiskunfélegyházát sikerült õsszel idegenben legyõznünk, akik ebben a küzdelemben várhatóan közvetlen riválisaink lesznek. Így az õszre teljesítettük a minimális célkitûzést. Azért bízunk abban, hogy ennél több is van bennünk, és nem a 8. helyen várjuk majd a tavaszi szezont.
Juhász Péter
