Legutóbbi mérkõzésén három gólt szerzett a Mezei-Vill 22 éves játékosa, Nagy István. A fiatalember az utóbbi idõszakban ismét remekül játszik, s habár az elmúlt szezonban kis hullámvölgybe került pályafutása, mostanában minden esélye megvan arra, hogy talán újra válogatott legyen, s a jövõben a magyar csapat egyik meghatározó tagja legyen.
Három gólt szereztél legutóbb, többen is kiemelték, hogy jó formában játszol idén. Te hogyan látod ezt?
Igen, én is úgy érzem, hogy jobban megy a játék mostanában, sikerül gólokat rúgnom, gólpasszokat adnom, de úgy gondolom a csapat érdeme mindkettõ, hiszen nálunk inkább a csapatjátékot helyezzük elõtérbe az egyéni játék helyett.
Minek köszönhetõ szerinted ez a formajavulás?
Igazából én sem tudom ennek az okát, mindent ugyanúgy csinálok, mint régen, de örülök, hogy így alakult, és ebbõl a csapat is profitálhat.
Most már alapember vagy a Mezei-Villben, de sokan nem tudják, hogy hogyan kerültél a futsal közelébe.
Amikor az MVFC utánpótlás csapatát szervezték Berettyóújfaluban, akkor jelentkeztünk hárman Hajdúszoboszlóról a válogatásra. Kettõnknek, legjobb barátomnak, Nagy Tamásnak és nekem sikerült is megragadni a bajnokságot nyert U21-es csapatban, majd már abban az évben együtt edzettünk a felnõtt gárdával, ahol egyre több és több játéklehetõséget kaptam. Futsalos múltam igazából azelõtt nem is volt, nagypályán játszottam szülõvárosomban Hajdúszoboszlón, és 5+1-es kispályás csapatokban folyamatosan szerepeltem. Most is játszom a futsallal párhuzamosan a nagypályás focit is az NBIII-as Berettyóújfaluban.
Mivel foglalkozol a focin kívül?
Dolgozom a sport mellett. Szerencsére Mezei József lehetõséget adott arra, hogy a futsalcsapata mellett az õ cégénél is alkalmazott legyek. Így könnyebben össze tudom egyeztetni a munkámat az edzésekkel illetve a mérkõzésekkel, nincsenek konfliktusok emiatt, mint talán más csapatoknál ez elõfordulhat.
A tavalyi év elején bemutatkozhattál a magyar válogatottban is Szlovákia ellen. Jó formádnak köszönhetõen reménykedsz a meghívóban?
Ezt nem tudom sajnos megmondani, hogy odakerülhetek-e még egyszer. A kapitány feladata kijelölni azokat a játékosokat, akikkel szeretne dolgozni. Az elképzelhetõ, hogy a bõ keretben talán benne vagyok. Beszélgettünk nem is olyan régen válogatott csapattársaimmal, Trencsényi Jánossal és Pallai Gáborral arról, hogy a külföldön játszó játékosaink mennyire jó erõben vannak, ellentétben a magyar bajnokságban játszókkal. Mindenben elõrébb járnak, mint mi, akik itthon vagyunk, van még hová fejlõdnünk.
Hamarosan a válogatott világbajnoki selejtezõn vesz részt. Mit vársz a magyar csapattól, hogyan látod az esélyeinket? Az angolok, a macedónok és a lengyelek az ellenfeleink.
Szerintem továbbjutunk. Néztem a csapatok eredményeit mostanában, és úgy gondolom minden esély megvan arra, hogy elsõként végezzünk a csoportunkban. Itthon, hazai közönség elõtt nem is lehet más a vége!
Térjünk vissza a klubodhoz. Az NBI-ben és a kupában is elég jól áll a csapatod. Gondolom mindkettõben szeretnétek minél elõbb végezni.
Bizakodunk benne, hogy minél elõbb végzünk, azt tudjuk, hogy esélyesei vagyunk mi is a bajnoki címnek. Rajtunk kívül van még három csapat, akik szintén ugyanannyi eséllyel ott lehetnek a végjátékban, és akár õk is megnyerhetik az NBI-et. A kupában az Aramissal játszunk az elõdöntõben, és habár nagyon bízunk abban, hogy döntõt játszunk, nagyon nehéz összecsapásokat várok. Jó csapattal fogunk játszani, egységes az ellenfél és mostanra a fiatalok is beépültek. Két kiélezett csatát vívunk majd velük, amibõl nagyon remélem, hogy mi jutunk tovább.
Szerzõ: Brumár László
