Ezt követõen már a meccs elõtti készülõdés pillanatai zajlottak, hiszen megkaptuk mezeinket, illetve akiknek Sapi" (Erdõs Zsolt) gyúrására volt szüksége, azok most ezt megtehették. Már ekkor lehetett érezni, hogy csapatunk kicsit oldottabb hangulatba került. A tegnapihoz hasonlóan bemelegítésünket Szekér Anita csapatkapitány vezényelte.
A himnuszokat követõen Irán válogatottja indította útjára a játékszert. A megbeszélt taktikának megfelelõen megpróbáltunk letámadással próbálkozni, mely ellenfelünket kicsit meg is lepte, de sajnos az elsõ gólt mégis Irán válogatottja jegyezhette (0:1). A gólt követõen nem tört meg csapatunk és - három perc alatt - Bernhardt Barbara és Csepregi Gabriella révén sikerült fordítanunk, így az állás 2:1-re módosult, azonban egy labdavesztést követõen egyenlíteni tudott ellenfelünk (2:2). Harmadik gólunkra nem kellet sokat várni, hiszen még az elsõ félidõben Varga Adél révén ismét meg tudtuk szerezni a vezetést.
A félidõben szövetségi kapitányunk megpróbált megnyugtatni minket, melynek hatására kezdtük elhinni, hogy megnyerhetjük a mérkõzést. A második félidõben ellenfelünk többet birtokolta a labdát, de hõsies védekezésünkkel megakadályoztuk az egyenlítést és így sikerült a világranglista 5. helyén álló Irán válogatottját felülmúlni.
Sajnos gyõzelem utáni mámor sem tudta elnyomni az ebéd gyötrelmes ízét, bár a káposzta helyett ma cékla salátát kaptunk (vacsorára azért megérkezett a káposzta saláta is). Az ebéd után rohantunk az orosz-ukrán mérkõzésre, amely vége küzdelmes csatát eredményezett. Az ukrán válogatott 0:1-rõl, az utolsó másodpercekben fordította meg az eredményt, így 2:1-re gyõzedelmeskedtek.
A csendes pihenõt követõen a vacsorán a már elõbb említett káposztán kívül végre gyõzelemhez illõ ételt kaptunk, melyet vidám és felszabadult hangulatban fogyasztottunk el.