Mit láttunk a moszkvai tornán
2018.05.10 | 10:05
A Győzelem napja Tornán az utolsó nap a lengyel válogatott volt az ellenfelünk:
Magyarország - Lengyelország 4-5 (2-3)
Góllövők: Miliczki Noémi 14', Krascsenics Csilla 19', Kota Gabriella 33', Varga Adél 34'
A Torna végeredménye:
1. Spanyolország 9 pont
2. Oroszország 6 pont
3. Lengyelország 3 pont
4. Magyarország 0 pont
2015 decembere, az ostravai tornagyőzelem után kapott lehetőséget újra női válogatottunk, hogy megmérettesse magát a nemzetközi porondon. A 29 hónapos kiesés nagyon megviselte a női futsalban ténykedőket, legyen az játékos, vezető, szurkoló és persze mi újságírók is hasonlóképpen éreztünk. Ezek után természetesen kiéhezve vártuk a moszkvai tornát, amelyen Magyarország legeredményesebb klubedzője Dombó János irányította szövetségi kapitányként nemzeti csapatunkat. A bő keretet a klubedzők, az utazó keretet pedig az újdonsült kapitány állították össze. Spanyolország, Oroszország a világ legjobb válogatottjai közé tartozik és a lengyelek is egyre több figyelemreméltó eredményt tudnak felvonultatni, tudtuk tehát, hogy az eredményességet a hosszú kihagyás után, ilyen szintű ellenfelek ellen nem lehet számon kérni sem a játékosokon sem a szakmai stábon. Viszont mindenki, aki szereti és felelősséget érez a női futsal iránt kíváncsi volt arra, hogy mennyire ment el mellettünk a világ elitje.
S persze arra is, hogy hol a helyünk Európában. Maga a kezdés nagyon aggasztó volt. Tudtuk, hogy a spanyolok sokkal jobbak nálunk és simán legyőznek minket, de a nyolcgólos vereségnél sokkal riasztóbb volt a mutatott játék, a beletörődés és az ijedt játék. Sok elképzelés nem volt a mieink produkciójában, el sem hitték, hogy lehet keresnivalójuk. Sok emberrel beszéltünk a női futsal társadalomból és mindenki nagyon el volt keseredve a látottakon, sőt volt aki azt is felvetette, hogy nekünk semmi keresnivalónk Moszkvában, kár volt ennyit lobbizni, hogy legyen női válogatott.
Ilyen előzmények és a spanyolok elleni súlyos vereség után másnap Oroszország legjobbjai vártak a mieinkre. Abban biztosak lehettünk, hogy annál csak jobban játszhatunk, mint az előző napon, de a látottak még a legmerészebb várakozásainkat is felülmúlták. Egy taktikailag remekül felkészített, bátran és önfeláldozóan, hittel teli magyar válogatottat láttunk. Lehetett látni a közeli képeken, hogy az oroszok trénere nem erre számított, tanácstalan és türelmetlen volt, ami átragadt futsalosaira is. Nálunk mindenki 100 százalékosan odatette magát, s jó volt látni ezt a produkciót. Mintha évek óta együtt játszott volna ez a társaság olyan éretten játszott, egymást sokszor kisegítve. Természetesen több helyzete volt ellenfelünknek, sokszor a kapufa is kisegítette a remekül védő Hargast aki Halászi Kinga mellett kiemelkedett a mezőnyből. Az egygólos vereség, és amit bemutattak kedvenceink a 40 perc során nagyon jó érzéssel tölthetett el minden magyar szimpatizánst és úgy érezhettük van jelene és jövője és komoly szintű játékosai is a női futsalunknak.
Következett a lengyelek elleni meccs, amelyen új helyzet állt elő, nem az esélytelenek nyugalmával léphettünk pályára, hanem a pontszerzés, s a győzelem reményében. Erre feljogosított minket a nagyobb futsal múlt és az oroszok elleni forma. Azonban sajnos a 20. másodperc körül kapott első találat és a percekkel később kapott második elbizonytalanította a társaságot. Örömteli, hogy kétgólos hátrányban is hittek futsalosaink a fordításban és a szünetre mindössze egygólos hátrányt szedtek össze. Benne volt a levegőben a fordítás, és ez sikerült is. A lengyelek ellen betalálók közül Miliczki Noémi 22, Krascsenics Csilla és Kota Gabriella mindössze 20 esztendős és Varga Adél is csak 28 esztendős, tehát kijelenthető, hogy van spiritusz a fiatalokban. Sajnos hajrában egyéni hibáinkat kihasználták a fizikailag erős, futsal tudást tekintve azonban nálunk kevesebbet tudó lengyel hölgyek, és megnyerték az élvezetes összecsapást, amúgy teljesen érdemtelenül. Minimum az egyik pontot megérdemeltük volna, de tudomásul kell venni ezen a szinten minden megingást, durva egyéni hibát kegyetlenül kihasználnak riválisaink.
A negyedik hely és a három vereség ellenére kijelenthető, hogy többet kaptunk vissza a válogatottól, mint amit a torna előtt reálisan remélhettünk. Kiderült, hogy a letámadásos taktika betartásával, kellő hittel, fegyelemmel és alázattal képesek lehetünk megnehezíteni a világelithez tartozók dolgát is. Még nem képes ez a társaság meccsek elejétől és a végéig magas szinten teljesíteni, van még hullámzás a játékban, de ezt írjuk a kényszerpihenő és az összeszokottság hiányára. Egyénileg Varga Adél, Hargas Annamária, Halászi Kinga, a Krascsenics testvérek és az igen harcos és agilis Kota Gabriella teljesítménye tetszett leginkább a tornán, de mindenki igyekezett a legjobbat kihozni magából. Sok összetartásra, edzésre és meccsekre van szükség a fejlődéshez, s ahhoz, hogy merjünk nagyobbat is álmodni, de ország-világ láthatta, hogy megérdemli a női futsal és persze annak válogatottja is a támogatást és odafigyelést. Talán ez volt a torna legfőbb tanulsága, és szeretnénk gratulálni a kerettagoknak és a válogatott szakmai stábjának is a helytállásért és azért az élményért, amit az utolsó két mérkőzésen szereztek nekünk, a bennük bízóknak. - Simonyi András –