- Mindig imádtam, ha a közelemben, de inkább nálam van a labda
2018.02.15 | 12:28
Tovább folytatódik a jövő reménységeit bemutató sorozatunk. Elképesztően magas nézettséget produkálnak ezek az interjúk, ami természetesen kizárólag interjúalanyainknak köszönhető. A mai napon Mázik Flórát a Gyulai Amazonok mindössze 15 esztendős tehetségét szeretnénk bemutatni olvasóinknak, aki már a felnőttek között is bemutatkozhatott. Flóra mondataiból világosan kivehető a futsal iránti alázata, klubszeretete és persze az edzője iránti rajongás.
Úgy tudjuk, hat éves korod óta focizol, tehát egészen fiatalon belecsöppentél a sportágba. Befolyásolt valaki döntésedben?
- Igen, nagyon fiatalon elkezdtem a focival foglalkozni, először fiúk között ismerkedtem ennek a szép sportnak az alapjaival. Az akkori edzőm, Szikora Pali bácsinak köszönhetően hamar elfogadtak a fiúk, illetve a családban édesanyám néhány évet focizott. Mindig támogattak benne, hiszen látták rajtam, mennyire szeretem ezt csinálni. Kezdetben a Bozsik-programban szerepeltem, azokra az időkre kellemes a visszaemlékezés.
A Csanádapácai EFC csapatában kezdted pályafutásodat. Hogyan emlékszel vissza a kezdetekre?
- Nagyon kicsi voltam, amikor elkezdtem a labdarúgást. Mindig imádtam, ha a közelemben, de inkább nálam van a labda. A gólszerzés, a cselek már akkor is hatalmas örömmel töltöttek el. Már akkor is szerettem csapatban sportolni, hiszen olyan dolgokra tanított meg, mint az egymás elfogadása, tisztelet, küzdés és csapatszellem. Az edzőmet is szerettem, hiszen kedves volt velem, segítette a beilleszkedést és biztosította nekem a versenyzési lehetőséget. Sokat köszönhetek neki J
Már korán kiderült, hogy van érzéked a játékhoz?
- Pali bácsi sokszor említette, hogyha egyszer nagyobb leszek, komolyabban is el lehetne kezdeni a munkát velem, hiszen jó érzékkel, koromhoz képest gyorsan tanultam meg az alapokat. Persze, mindig van hova fejlődni, így ez a lelkesedés a mai napig nem lankadt. Mióta az Amazonokhoz kerültem, véleményem szerint sokat fejlődött a bal lábam, a technikai tudásom, valamint gyorsult a gondolkodásom a pályán, így sokkal hamarabb hozok jó döntéseket.
Ugorjunk kicsit előbbre az időben. 2015 nyarán igazoltál nevelőegyesületedből a Gyulai Amazonokba. Miért döntötték a klubváltás mellett?
- Akkori edzőm, a már említett Pali bácsi ajánlotta nekem hatodik osztályos, azaz 12 éves koromban a Gyulai Amazonokat, hiszen minden korosztályban biztosítanak versenyzési lehetőséget évek óta. Meg is ragadtuk 2015. nyarán édesanyámmal az alkalmat, és ellátogattunk egy edzésre. Rögtön tudtam, hogy nekem való társaság, az edzés is nagyon tetszett, így 2-3 hét leforgása alatt kollégiumot is intéztük, ezzel pedig a hetedik osztályt már Gyulán kezdtem meg.
Az U15-s Amazonok csapatkapitánya vagy, ami egyértelműen mutatja, hogy vezérként is elfogadtak társaid. Mit gondolsz a teljesítményed mellett ez a megtiszteltetés a személyiségednek is szólt?
- Nagy terhet jelent, hiszen a feladatom sokkal több, mint azt gondoltam volna. Nyilván tudtam, hogy nagy felelősséggel jár, de rendkívül örültem és megtiszteltetésnek tartom a mai napig, hogy a korosztályomban én viselhetem a kapitányi karszalagot. Véleményem szerint hallgatnak rám a társaim, sokszor nyugodtabban kezelem a különböző szituációkat, mint néhány csapattársam, így a pályán tudom segíteni az adrenalin okozta összetűzéseket. Sokat kell még tanulnom, de igyekszem a tőlem telhető legtöbbet megtenni a pályán játékosként és csapatkapitányként egyaránt.
Milyen a viszonyod edződdel, a gyulai női foci lelkével, Irénkével? Őt minden játékosa dicséri. Szerinted mi az oka annak, hogy ilyen megbecsülésnek örvend tanítványai körében?
- Irénkével kiemelkedően jó a viszonyom, segít nekünk mindenben, olyan, mintha a második édesanyánk lenne. Szeretem benne, hogy szigorú, hiszen így 100%-ot tud belőlünk kihozni már az edzéseken és a mérkőzéseken egyaránt. Úgy gondolom, kivívta az évek alatt azt a tiszteletet, ami egyébként jár neki, hiszen nem csak edzőként tett le sokat az asztalra országos szinten a női labdarúgásban és futsalban, hanem emberileg is roppant magabiztos, nem kivételez senkivel, következetes, emellett nagyon barátságos. Az edzések hihetetlen változatosak, mindig várjuk, aznap éppen milyen feladatot szánt nekünk. .
Nagyon alázatos játékosként jellemzett téged Irénke, s külön kiemelte, hogy minden edzésen részt vesz. Ennyire elkötelezett vagy a futsal iránt?
- Itt ismerkedtem meg Gyulán a futsallal, az akkor még U13-as bajnokságban versenyeztünk 2015. őszén. Irénke által heti 4-5 edzésem van a mai napig, melyeken maximálisan próbálok részt venni és odafigyelni. Azóta is tart a „szerelem”, hiszen amellett, hogy sokat van nálunk a labda játék közben, rendkívül változatos egy-egy mérkőzés, akár 3-0-nál sincs lefutott találkozó, de ami a legfontosabb, hogy minden másodpercben koncentrálni kell, mert egy hiba akár végzetes is lehet. Megtanított az utolsó másodpercig küzdeni, hajtani, csapattársaimat bíztatni. Ami pedig a játékot illeti, élvezem, amit csinálok, mert a tudásomat minden mérkőzésen, ha egy picit is, de tudom csiszolni, hogy egyre jobb és jobb legyek.
A technikai képzettséged mellett azzal is kitűnsz, mindkét lábaddal nagyon jól cselezel és erős lövéseid is vannak. Ezeket az alapokat hol szerezted?
- Igazából a fiúknál játékosan tanultam meg a foci alapjait, de ahogy idősebb lettem, akkor tudatosult bennem, hogy el kell kezdeni sokkal jobban összpontosítani ahhoz, hogy egyszer a legjobbak között lehessek. Szerintem a lányoknál nagyon kevés játékos van, aki mindkét lábbal ugyanúgy bánik a labdával. Én az évek múltával szeretnék ahhoz a kicsi százalékhoz tartozni, akik ezt elmondhatják magukról. Addig pedig rengeteg munka vár rám…
13 mérkőzésen 12 gólt szereztél az U15-ben, így nagyjából egygólos az átlagod. Ugyanakkor személyesen győződtem meg arról, hogy nem lehet téged csak ebből megítélni, ugyanis az előkészítésből is alaposan kiveszed a részed. Számodra gólpasszt adni ugyanolyan öröm mintha Te magad találsz be a hálóba?
- Igen, az idei évben nem jön úgy össze a góllövés az U15-ben, mint ahogy azt szerettem volna. Voltak jobb, de gyengébb meccseim is, melyekből igyekszem mindig tanulni és a pozitív következtetéseket levonni. Mindenképp ugyanolyan érzés gólpasszt adni, sőt, néha még nagyobb örömöt is jelent, ha együtt örülhetek csapattársamnak, akik betalált. Ekkor elönt az az érzés, hogy van értelme dolgozni, edzeni, küzdeni….
A Ricsilla ellen az NB I-ben, az Astrával szemben pedig a Magyar Kupában a felnőttek között is bemutatkoztál. Nem lehetett könnyű, hiszen klasszisok ellen kellett bizonyítani képességeidet, mégis megálltad a helyed. Volt benned izgalom a kezdés előtt? Hogy érezted magad a pályán?
- Decemberben részt vettem a két napos Karácsony kupán Kiskunfélegyházán, ahol nyilván nem volt akkora teher rajtam, mert a legfontosabb az volt, hogy szokjam a légkört a felnőtt csapattal. Hihetetlen megtiszteltetés, hogy országunk legjobbjai, mint például Gál Tímea, Halászi Kinga vagy Megyeri Boglárka ellen debütálhattam. Persze, nagyon izgultam, de a „nagyok” mindenben segítenek nekem, sokat edzek velük, így hétről hétre egyre jobban szokok hozzá az erősebb terheléshez. A pályán sokkal másabb volt, mint a korosztályomban, hiszen nagyon gyorsan ment a játék, pontosabbak az átadások, nehéz követni az ellenfél mozdulatait, emellett a fizikális különbség sem elhanyagolható.
Az Amazonoknál mindig is komolyan vették az utánpótlás nevelést, s már 15-16 évesen a felnőttek között játszanak a legrátermettebbek. Kevés klub mondhatja el magáról, hogy ennyire támaszkodik saját utánpótlására. Véleményed szerint ez az út a követendő?
- Rendkívül jó dolognak tartom, hogy ilyen hamar a felnőttek között mérettethetjük meg magunkat, hiszen ekkor tudjuk igazán meg, hol is tartunk a fejlődésben. Szinte egy csapat sem mondhatja el az országban magáról azt, hogy csak saját játékosaira, fiataljaira támaszkodik. Nyilván nem könnyű az idősebbeknek sem, hiszen évről évre sok fiatal csatlakozik hozzájuk, de amennyire csak lehet, támogatnak minket és biztatnak, ha kell, pedig visszaterelnek a jó útra, ha kezdünk szeleburdik lenni. Véleményem szerint ez a jövőben sem lesz másképp, aminek személy szerint örülök, mert nagyon sok a tehetséges fiatal már a piciknél is, akik néhány éven belül a nagycsapat tagjai lehetnek majd.
A rengeteg edzés, a kollégiumi lét nincs kihatással a tanulmányi eredményeidre?
- Aránylag jól, bár őszintén, mehetne jobban is. :-) Nyilván, amit tudok, maximálisan teljesítek az iskolában is, mert szeretnék majd továbbtanulni, de van néhány tantárgy, ami egyáltalán nem tudja lekötni a figyelmem. A mindennapi edzés nem befolyásolja a tanulást, mivel kollégista vagyok, közel vannak a tréningek, így össze tudom hangolni az iskolai követelményeket is. Persze, vannak rosszabb napjaim, amikor legszívesebben csak lepihennék edzés után, de mivel kötelességtudatra is megtanított a sport, így erőt veszek magamon, és csinálom a teendőket.
A futsalban hosszabb távon képzeled el magad?
- Mindenképpen szeretnék megmaradni a futsalban, hiszen rengeteget köszönhetek a sportágnak. Amennyiben lehetőség adódik, minél tovább megmaradni a korosztályos csapat meghatározó emberének, valamint a felnőttek között minél tovább bekerülni kerettagként. Persze, jó lenne egyszer akár címeres mezben pályára lépni, minden futsalosnak ez az álma.
15 esztendősen kialakult már benned az elképzelés, hogy mi leszel, ha nagy leszel?
- A jövőben szeretnék a sport mellett maradni, egyetemen testnevelő tanár szakra menni. Emellett akár edzőként is szívesen kipróbálnám magam. Érdekel, milyen lehet foglalkozni gyerekekkel, átadni nekik az én tudásomat is. Természetesen ez még nagyon messze van, előbb érett, céltudatos játékossá kell váljak.
Kinek a játékos tartod a női futsalban a legtöbbre? Van példaképed?
- A klubból Molnár Ágnest említeném, aki majd két év nagyon komoly térdsérülés után van újra az NB I-es csapatban pályán idén. Csodálom a kitartását, a maximalizmusát és azt, hogy így is szinte kivétel nélkül minden nap vidáman „rehabozott” edzéseken. Támogatta a csapatot pályán kívül is, igazi csapatkapitány, akire fel lehet nézni. Bízom benne, hogy sok szép évet fogunk tudni együtt futsalozni, hiszen technikai tudása, labdaérzéke, valamint döntéshozó képessége irigylésre méltó.
A futsalon kívül mit szeretsz még csinálni szabadidődben?
- Imádok zenét hallgatni, barátokkal lenni és moziba járni. Amikor csak tehetem, hétvégén próbálok otthon feltöltődni a családom körében. Hétköznap a tanulás és a foci a fő, így nem sok minden másra jut időm, de szeretem a gyerekkorom, próbálom kiélvezni a szabad órákat.
- Simonyi András -
