Végetért a futsal világbajnoki selejtezõ torna. Magyarország válogatottja ragyogó játékkal, pontveszteség nélkül végzett a csoportja élén. Az utolsó, mindent eldöntõ lengyelek elleni mérkõzés óta eltelt immáron két nap, de az ember nem tud szabadulni annak a mámoros estének az emlékétõl. Persze az az igazság, hogy nem is nagyon akar. Mi, akik részesei voltunk, állandóan felidézzük egymás között és sajnálkozva beszélünk azokkal, akik nem lehettek ott.
Persze, ehhez szurkoló kellett, gyöngyösi.
Gondolkodom, hogy mitõl is volt ez a torna és ez a mérkõzés ilyen hatással a résztvevõkre. Közel tíz éve vagyok szervezõje, rendezõje hasonló tornáknak. Ez alatt az idõ alatt voltak hasonlóan szép erdményeink, volt telt házas mérkõzésünk, de ilyet sehol nem éltünk át. A csarnokot, az öltözõket szépen elõ tudja az ember készíteni a mérkõzésre, de hogy a csapat és a közönség így egymásra találjon arra nem tudunk befolyással bírni.
Ehhez szurkoló kell, gyöngyösi.
Tudtuk, hogy a csapat tudása maximumát fogja adni, de, hogy a publikum ilyen hálával, szeretettel fogadja õket, az minden képzeletet felülmúlt. Pszichológusok mondják, hogy a legnagyobb öröm, ha a másik embernek örömet szerzünk.
Most nem lehet eldönteni, hogy ki okozott nagyobb örömet, boldogságot a másiknak: a csapat a közönségnek, vagy a közönség a csapatnak.
Ehhez is szurkoló kellett, gyöngyösi.
Felemelõ érzés volt látni, ahogy egy emberként állt fel mindenki amikor a csapatok bevonultak. Kozma Misivel egymásra néztünk a kispadon és tudtuk, itt ma csak mi nyerhetünk. Az, hogy a mérkõzés teljes ideje alatt megállás nélkül szurkoljanak, az szinte lehetetlen, de a gyöngyösiek megoldották. Ezen a tornán gyöngyösi lett a berettyói, a budapesti, egyszerûen mindenki. A gólörömök, a mérkõzés utáni közös ünneplés természetes velejárója mindenhol a világon a futsalnak, de a mérkõzések levezetõ gimnasztikái alatt még sehol nem hallottam ilyen ünneplést.
Ez a közönség olyan ünnepet csinált ebbõl az estébõl, ahol a vesztes lengyel válogatottnak a csarnokban szurkoló Grzegorz Lato és Listkiewitz elnök is úgy érezte, õk is egy csodával lettek gazdagabbak.
Hát, csak annyit szerettem volna mondani, hogy ilyen a SZURKOLÓ, ha gyöngyösi!
Kasza János menedzser
