Mi lesz veled Rákosmenti?!
Sólyom mester távozott a Rákosmentitõl!
A távozó edzõt az elmúlt idõszakról, és a klub elnökét a közeljövõrõl, és a tavaszi lehetõségekrõl kérdeztük.
A Rákosmenti FC a tavalyi bajnokságban az NBII keleti csoport bajnokaként jogot szerezett arra, hogy induljon a legmagasabb osztályban. A sok fiatal tehetséget felvonultató, ám szerény körülmények között induló együttest sokan féltették az NBI-tõl. Hogy joggal vagy nem, azt mindenki döntse el maga. Az õszi szezon után több játékos is bejelentette távozási szándékát. A legnagyobb érdeklõdés a Horváth testvérek iránt van, akiket több élcsapat is szívesen látna a soraiban. Kérdés, kinek sikerül megszerezni õket. A játékosokon kívül van egy fontos távozó, mégpedig az eddigi vezetõedzõ, Sólyom László, akinek megköszönték több mint három éves munkáját. Egyelõre nem tudni még ki veszi át a helyét, a BME ellen a csapat elnöke látta el a szakvezetõi teendõket.
Sólyom L: - Három és fél éve alakultunk meg. Kis Attilával csináltunk mindent. Csak mi ketten voltunk a játékosokon kívül. Õ volt az intézõ a szponzor és az elnök egy személyben. Én pedig az edzõ. Két héttel a bajnokság kezdete elõtt kezdtük összeszedni s srácokat, akik egy baráti társaságból alakultak. Futsalról már hallottak, de még nem láttak egy meccset sem. Fél meztelenül érkeztek az elsõ edzésre nagy hanggal és "szerényen". 17-18 évesek voltak. Az elsõ bajnoki elõtt gyorsan lekötöttem egy hét éve heti három edzéssel maguk mögött levõ U18-as csapattal. Mondtam az edzõjüknek, hogy örülök, hogy veletek játszhatunk elõször, mert rúgtok nekünk egy tízest és a srácaim egy kicsit visszavesznek az arcukból. Nem így történt, nyertünk 7-1-re és ekkor már láttam, hogy a kicsit balhés fiatalokból lehet valami. Nagyon büszke voltam rájuk.és most is az vagyok. Az elsõ évben a hetedikek lettünk, de minden nagy csapatot megvertünk, de a gyengéktõl kikaptunk. A második évben már a Dunakeszi mögött a harmadik helyet értük el. A srácokon látszott, hogy több van bennük a sikere éhesek. Ekkor igazoltunk egy rutinos Schrancz Balázst és ami hiányzott eddig a játékunkból az most megjött és simán feljutottunk az Nb1-be.
- És mi történt ez után?
- Az elnökkel megbeszéltük, hogy elindulunk és megpróbáljuk, mert a srácok megérdemlik, hogy a legfelsõbb osztályban szerepelhessenek.Kaptunk szponzoroktól ígéreteket, hogy majd segítenek minket, de mikor fizetni kellett volna mindenki visszalépett. Így maradt nekünk az egy személyes "Attilánk" aki egyedül nagyon kevés. Minden maradt a régiben, mint az nb 2-ben. Heti egy edzés és azonkívül semmi. Mondtam, hogy ez nagyon kevés lesz a profik között és megfogunk égni, de már nem mondhattuk a csapatnak, hogy ennyi volt. Azt is mondtam, hogy míg megszokjuk az iramot, addig jönnek a vereségek és a veszekedések, amit kikell bírnunk, mert utána majd jobb lesz. Mivel pénzünk nem volt igazolni és a Schrancz Bazsit megtartani, így nem hogy erõsödtünk volna, gyengültünk, de már nem volt vissza út.
Hogyan motiváltad a csapatod és téged mi motivált pénz nélkül?
- Engem a futsal szeretete és a kihívás, hogy nulláról eltudok -e érni valamit. A játékosokat pedig, hogy játszhatnak a legfelsõbb bajnokságban és esetleg tudnak ebbõl, majd pénzt keresni és válogatottak is lehetnek.
Ebbõl mi valósult meg?
- Szinte minden. Játszhatnak a nagyok között,mert Kis Attila segített annyi pénzel, hogy elindulhassunk. Adtunk két embert a válogatottnak.
Akkor mi volt a probléma?
Sólyom L: Kevesen vagyunk, kevés edzés lehetõséggel. A motivációm megszûnt, mert elértük a csúcsot a "szó-szponzorálásban". Látták a fiúk, hogy a többi gazdagabb klubban hogyan megy másként minden. Míg a többiek minimum négy edzéssel készülnek, egyen melegítõben busszal érkeznek és meccs prémiumért játszanak, addig mi csak a barátság és a szeretet és a kocsival utazunk az utolsó pillanatban odaérünk. Ekkor jött több játékosomnak olyan lehetõség, hogy eligazolhassanak a profik közé és fejlõdhessenek. Teljesen érthetõ, hogy három és fél év letelte után élnek a lehetõséggel, hiszen ezért csinálták eddig ingyen. És ekkor tört ki a balhé, mert ez Magyarország. Mivel mi amatõrök vagyunk nincs profi szerzõdésünk és ezért ingyen igazolhatnak a gazdagabbak és így tönkre tesznek csapatokat. Régen volt olyan, hogy nevelési költség.
Most nincs?
- Ezt már csak késõbb fogom megtudni, hogy mi van és mi nincs, mert közben az egy személyes vezetõség felállított és megköszönte a munkámat vagy mégse köszönte meg? Erre már nem emlékszem a sokk miatt. Pedig tudtam, hogy vége a csapatnak és már mondtam, hogy ha tudnak valakit, aki tudja motiválni a srácokat, akkor én szívesen átadom a helyem.- Haragszol valakire?- Nem senkire, hiszen ez az edzõ sors, ha nem megy a csapatnak, akkor váltsuk le, vagy küldjünk el játékosokat és hozzunk másokat. Innen kívánok minden játékosomnak sok sikert és örömöt. Kis Attilának pedig sok sikert és erõt kívánok, hogy végig vihesse ezt a csodát. Remélem nem csak adni, de egyszer majd valamit visszakapni is fog.Mi lesz most veled?- Nem volt még idõm ezen gondolkodni, de szeretnék másik csapatnál dolgozni.
Kis Attila, a klub elnöke is készségesen válaszolt:
FH: - Azt hallani, hogy több játékos is távozik télen, ráadásul java része meghatározó alap ember...
Kis Attila: - Két játékosunk biztosan,a többi meg majd elválik. Sajnos nem tudunk többi csapattal versenyezni.
FH: - Mi lesz így, ha ez bekövetkezik, mik a tervek a tavaszt illetõen?
- Próbáljuk rendezni sorainkat, a többi meg majd elválik.
FH:- Megváltatok az edzõtöktõl, Sólyom Lászlótól... Mi volt az oka? És miért pont most?
- Szemlélet váltás miatt, mert jelen pillanatban elég messze állunk a futsaltól. Sajnos hamarabb kellett volna ezt meglépni. Természetesen köszönjük Sólyom László elmúlt 3 éves munkáját, csak köszönettel tartozhatunk neki.
FH: - Nem érzitek úgy esetleg, hogy erõn felüli volt az elsõ osztályban való indulás?
- Képességekben szerintem nem erõn felõli, de csapategységben és taktikailag mindenféleképp.
FH: - Valóban veszélyben van esetleg a tavaszi folytatás vagy csak a rossz nyelvek beszélik ezt?
- Hazudnék, hogyha nem fordult volna meg a fejemben, de megpróbálunk a padlóról felállni, az Nb2-be már kétszer sikerült, reméljük itt is sikerülni fog. Sajnos nem áll a hátunk mögött senki, mindent magunknak kell megoldani. Pedig szerettük volna ezt a sportágat felvirágoztatni itt a kerületbe, de eddig mindez nem sikerült.
