Közepes játék, remek iram, heroikus küzdelem, vitatható játékvezetői ítéletek
A futsal bajnokság negyedik fordulójában a DUNAFERR látogatott Berettyóújfaluba. Már előzetesen is kemény meccsre számítottunk, mivel két-három hónap alatt eléggé kiegyenlítődött a két gárda közötti játékerő különbség. A legutóbbi, júniusi rájátszásbeli közös mérkőzésük óta a vendégek alaposan „kicserélődtek”. A kispadra az ETO volt másodedzője, a Dunakeszi korábbi vezetőedzője, Fehér Zsolt került, s míg a Mezei-Vill itthonról - elsősorban anyagi okok miatt - képtelen volt erősíteni, addig az újvárosiak egy csapatra való játékost igazoltak az Aramistól és a győriektől.
Az újvárosiakkal szemben Turzó Józsefnek, a berettyóújfaluiak trénerének koránt sem volt ilyen rózsás a helyzete a mérkőzés előtt. Komoly gondot jelentett a csapatának a bajnoki felkészülés, mert a válogatott pótselejtezője okán keveset készülhettek együtt és ennek negatív hatása már a gárda első két mérkőzésén is érezhető volt.
A rangadóvá avanzsált meccs pörgős, jó iramban kezdődött. Egy átlagos bajnoki talákozónál lényegesen nagyobb volt a tempó, az első perctől érezhető volt, hogy mindkét csapat szeretné begyűjteni a három pontot. Akadtak helyzetek itt is, ott is, míg aztán a Mezei-Vill leheletnyi fölényét Rábl váltotta gólra a hetedik percben (1-0). A hátrányban a fehér mezes újvárosiak többet kockáztattak és erősítették támadójátékukat, így Tihanyinak akadt munkája bőven. Ám a Berettyó sem húzódott hátrébb, ezért nehéz lett volna megjósolni melyik csapat rúgja a következő gólt. Több kimaradt lehetőség és egy felsőléces lövés után végül Hajnalnak sikerült egyenlítenie (1-1). Ám nem sokáig örülhettek a vendégek, mert két perccel később Klochko a magyar bajnokságban rúgott első góljával újra a hazaiaknál volt az előny (2-1).
A második félidőben még nagyobb lett az iram. A Dunaferr azonnal megpróbálta magához ragadni a játék irányítását, ami sikerült is. Schrancz révén a játékrész második percében ismét egyenlítettek (2-2). A Mezei „válaszára” ezúttal sem kellett sokat várni, egy perccel később Rábl újra vezetéshez jutatta a kékmezeseket.
Mindezidáig a csapatoké volt a főszerep. Sajnos a játékvezetők kezéből ezt követően kifolyta mérkőzés és több igencsak megkérdőjelezhető ítéletet hoztak, mellyel jobbára a Turzó-gárdát sújtották. Meglehetősen „érdekes” volt, ahogy a huszonnegyedik percben Komáromit kiállították, öt másodperc alatt összeszedett két sárgával. Ugyan nem tudjuk, hogy mit mondhatott a játékos a sporinak a második lap előtt, az viszont biztos, hogy az első sárga nagyon is „szigorúnak” tűnt. A emberhátrányban aztán Trencsényiék foggal-körömmel védekeztek. Valószínűleg ki is húzták volna gól nélkül a két percet, ám néhány másodperccel azelőtt, hogy kiegészülhettek volna, egy egyszerű ütközést követően nem kis meglepetésre a játékvezetők szabadrúgást ítéltek az újvárosiak javára. A hazaiak kapujától hat-hét méterre megítélt pontrúgást a vendégek rutinosan ki is használták (3-3). Nem sokkal később újabb Mezei-Vill játékos, az egyik szerb légiós, Stanic jutott a kiállítás sorsára, mert a felezővonal közelében utolsó emberként elveszítette a labdát, majd gólhelyzetet megakadályozandón visszahúzta a vendégek játékosát. Trencsényiék az újabb kétperces emberhátrányt ezúttal hősiesen kivédekezték. Az idő múlásával szépen gyűltek a faultok száma, ám csak hazai oldalon. A félidő fele táján már megvolt az öt, sőt a 35. percben a sporik befújták a hatodikat is. A válogatott Hosszúnak nem okozott gondot a kisbüntető értékesítése, ami már a vendégek vezetését is jelentette egyben (3-4).
Turzó mester a hátrányban lehozta kapusát és öt a négy elleni játékra tértek át, ami hétfőn az Aramis ellen is bevált. Akkor két perc alatt sikerült 1-3-ról egalizálni és ezúttal is sikerült egy pontot megmenteni Gálnak a 36. percben rúgott góljával (4-4). Az MVFC az egyenlítést követően sem változtatott a hadrendjén, reszkíroztak és bár mindent egy lapra feltettek a győzelemért, újabb találatot már nem sikerült elérniük. Maradt a 4-4, ami akár igazságosnak is mondható. Ám, ha ezt a mérkőzést más játékvezetők fújják, a végeredmény biztosan máshogy alakul…
MVFC-Berettyóújfalu - DUNAFERR DF RENALPIN FC 4-4 (2-1)
Vezette: Kujbus László, Veres János, Katona Brigitta
MVFC: Tihanyi Csaba - Rábl János, Komáromi Péter, Harmati Tamás, Szabó Péter
Csere: Trencsényi János, Nagy István, Klochko Dmytro, Vulovic David, Stanic Srdan, Dávid Richárd, Gál István, Mezei Dávid
Vezetőedző: Turzó József
DUNAFERR: Reveland Zoltán - Schrancz Balázs, Horváth Szabolcs, Horváth Norbert, Klacsák Bence
Csere: Nagy Attila, Ivacs Gábor, Hosszú Ádám, Aradi Csaba, Bognár Bálint, Hajnal Róbert, Hegedűs Ferenc
Vezetőedző: Fehér Zsolt
Gólszerzők: Rábl János 6:12, Klochko Dmytro 18:58, Rábl János 22:59, Gál István 35:04 ill. Hajnal Róbert 16:40, Schrancz Balázs 21:26, Schrancz Balázs 25:14, Hosszú Ádám 34:07
Sárgalap: Horváth Szabolcs 6:24
Kiállítva: Komáromi Péter 23:13, Stanic Srdan 28:17
Turzó József (MVFC): Ahogy az elmúlt mérkőzéseken ezúttal is gyenge játék jellemzett minket. Úgy gondolom, a játékosaim sokat küzdöttek, hogy kikerüljenek ebből a gödörből, amibe kerültünk. A srácok tényleg mindent megtettek, de sajnos nem megy úgy, ahogyan kellene. Nem volt jó a játék és ezt tetézte a két „fantasztikus” fiatalember tevékenysége. A játékvezetők ma este siralmas teljesítményt nyújtottak, talán még a rosszat is alulmúlták. Nem mondom, hogy megérdemeltük volna ma a győzelmet, az ellenfelünk is sokat tett érte és mindkét oldalon nagyon jó kapusteljesítmények voltak.
Fehér Zsolt (DUNAFERR): Úgy gondolom, hogy a mai mérkőzésen győzelmet érdemeltünk volna. Rengeteg helyzetet alakítottunk ki, főleg az első félidőben. A második félidőre egy szenzációs mérkőzés kerekedett, nem mintha az első játékrészre komoly panasz lehetne. Azt hiszem, a Berettyóújfalu otthonában egy döntetlent elérni nagy dolog, főleg úgy, hogy ők már évek óta együtt dolgoznak, míg mi csak három hónapja raktuk össze ezt a csapatot. Jó úton járunk, dolgozunk tovább, hogy elérjük a céljainkat, a bajnokság végén ott legyünk a tabellán az első hat csapatban.
Mezei József (MVFC): Az elhatalmasodó irigység több mint tíz évnyi kemény, aprólékos munkánkat zúzhatja porrá…
