Tisztelt Sportbarátaim! Jól indult a 2016-os év egyesületünk számára, hiszen a 36. alkalommal kiírt megye legjobb sportolóit választó szavazáson, a szavazás történetében először klubunk nemzetközileg is magasan jegyzett NBI-es futsal csapata nyerte a megyei csapatok versenyét, így a nagypályás labdarúgóink mellett már ők is büszkélkedhetnek ezzel a hatalmas elismeréssel. A csapat játékosai közül sokan nem elégedtek meg ezzel az egy elismeréssel, így Dróth Zoltán, Michal Seidler, Tomas Drahovsky is begyűjtötte hazájában a 2015-ös év legjobb játékosának járó díjat. Arról, hogy a lányok se maradjanak el a fiúk mögött nagypályás és futsal csapatunk gólvágója Vígh Renáta gondoskodott, hiszen Szlovákiában immár második alkalommal Ő gyűjtötte be a legjobb női futsal játékosnak szóló elismerést a 2015-ös évben. A díjjak mellet a pályán is sikerekkel indítottuk az évet, hiszen futsalosaink szokásukhoz híven gyakorlatilag már-már alapszakasz győztesnek mondhatják magukat az első osztály küzdelmeiben, míg a futsal magyar kupában női csapatunk jó szereplésének köszönhetően először fog előfordulni, hogy egy egyesület mind női, mind férfi vonalon részt tudjon venni a legjobb négy küzdelmeiben, és esélye legyen a kupa elhódítására. Nem kell, nem kellett azonban a február végi Gyöngyösön megrendezésre kerülő Futsal Final Four döntőig várni szurkolóinknak arra, hogy ETO játékos kezében kupát lássanak, hiszen nagypályás és futsal játékosainkból álló vegyes csapatunk sokak meglepetésére magabiztosan hódította el az Alcufer, Horváth Ferenc emlék- és teremtornát. Csapatunk szereplése, és az elért eredmény jól bizonyítja, hogy a két szakág jól megfér egymás mellet, jól segíthetik egymást a továbblépésben, a fejlődésben. 110 éves egyesületünk történetében azonban nem ezen sikerek miatt lesz emlékezetes, vagy sikeres a 2015-16-os bajnoki évad második fele, hanem mert ismét egy olyan tavasz következik, amely az egyik legfontosabbnak, hanem a legfontosabbnak ígérkezik a klub történetében. Közel egy éve szurkolóinkkal közösen azon aggódtunk, hogy szeretett klubunk életben marad-e. Ma már tudjuk, hogy bár sokan lemondtak az ETO-ról megfeszített munkával sikerült a teljes összeomlástól megmenekülni, megmenekülnünk, s NB III-ban folytathattuk. A kérdés az, megelégszünk-e ennyivel? A válasz megfogalmazásakor egy örök klasszikus jutott eszembe, az 1980-ban Magyarországon forgatott Menekülés a győzelembe című film. A történet egy képzeletbeli második világháborús focimeccset dolgozott fel. A Harmadik Birodalom válogatottja csapott össze a megszállt területek hadifoglyainak válogatottjával. A németek 1943-ban szövetséges hadifoglyokat propagandacélzattal futballmeccsre kényszerítenek egy német csapat ellen. A foglyok a félidőben akarnak megszökni a francia ellenállók segítségével. De 1:4 a mérkőzés állása, ezért a kiásott alagútból visszafordulva úgy döntenek, hogy végigjátsszák a meccset, s végül 4:4-es döntetlen állásnál tudnak elmenekülni, amikor a közönség megrohamozza a játékteret. Félidőben most mi is vesztésre állunk, nem vagyunk feljutó helyen, de a filmben szereplő sportemberekhez hasonlóan nem elégszünk meg azzal, hogy életben maradtunk, győzni szeretnénk, feljutással ünnepelni, s kiszolgálni közönségünket. Dr. Drucskó Zoltán
