Mélyponton a román teremlabdarúgás
2015.12.29 | 08:45
Jakab Zoltán a nyáron már megkongatta a vészharangokat, hogy amennyiben a Román Labdarúgó-szövetségnek és a klubok nagy részének nem változik a teremlabdarúgáshoz való hozzáállása, könnyen előfordulhat, hogy a sportág történelmi mélypontra süllyed az országban. Románia szeptemberben a magyar válogatottal szemben az utolsó másodpercben bukta el az Eb-selejtezőt, december elején pedig a világbajnoki álmoktól is búcsúzott.
– A drámai, Magyarország elleni vereséget követően leváltották szövetségi kapitányi pozíciójából. Jelenleg milyen megbízatása van?
– Jelenleg egy átfogó fejlesztési terven dolgozom, amit március elején kell leadnom az elnökségnek. Az eddig felvetődött problémákat összeszedtük, feltérképeztük, hogy mi lenne a járható út. Most teremlabdarúgásban komoly visszaesést tapasztalunk, a tények is ezt bizonyítják. Az én vezetésemmel a válogatott nem jutott ki az Európa-bajnokságra, majd leváltásomat követően rövid időn belül csúnyán elbukta a világbajnoki selejtezőt is.
– Magyarország ellen mi történt?
– A búcsú legfontosabb oka az volt, hogy a szövetség vezetőségében a futsalhoz közel álló emberek nem kezelték kellő komolysággal a két mérkőzést. Mindenki előre elkönyvelte, hogy a továbbjutás egyértelmű esélyese a román válogatott, ez a hozzáállás pedig átragadt a játékosokra is. Továbbá a felkészültségünk sem volt megfelelő, sokan azt gondolták, kevesebb munkával is meglesz a kvalifikáció. Volt olyan játékos a válogatottban, aki már előre elköltötte a továbbjutási prémiumot. Ezek a dolgok azonban nem véletlenek, vészharangként kellett volna szolgálniuk számunkra, hogy jobban odafigyeljünk a munkánkra.
– Volt egy rövidebb időszak, amíg lehetett rendezni a sorokat, az FRF pedig döntött a szövetségi kapitány sorsáról. A portugáliai selejtezőn az elvártak szerint kötelező lett volna a győzelem Norvégia és Lengyelország ellen. Utóbbi történelmi csapást mért a válogatottra, 8–1-re verte Romániát.
– Papírforma szerint a csoport második helyét kötelezően meg kellett volna szerezni. Már leváltásomkor jeleztem az elnöknek, hogy Robert Lupu kinevezésével elveszítünk egy jó játékost, és nem biztos, hogy egyúttal jó edzőt is nyerünk. Florin Matei, Marian Șotârcă és Gabriel Dobre nem utazott el a csapattal, így négy meghatározó játékos nélkül kellett pályára lépnie Romániának. Szerintem a vébéselejtező után kellett volna meghozni ezeket a változtatásokat, ami egészségesnek is nevezhető lett volna. És akkor jöhetett volna Lupu, és teljesen új csapatot épít. Az a gond, hogy az országban a klubvezetők sem mindig a legjobb elgondolás szerint irányítják csapataikat. Hivatalossá vált, hogy a Marosvásárhelyi City’usnál edzőcsere történt, Kacsó Endrét Cosmin Gherman váltotta. Így jelenleg az 1. Liga első három helyén álló csapatnak is edzőjátékosa van. Ez csak rosszfelé vezet. Ha jó megoldás lenne, akkor mindenhol, más sportágakban is ezt használnák.
– Mi következhet, mire kell számítani a romániai teremlabdarúgásban?
– Az a gond, hogy ismét sok évnek kell eltelnie addig, amíg lesz egy hasonló szintű válogatottunk, egy újabb aranygenerációnk, tekintve hogy a szervezés és az utánpótlás is merre tart. Csalódott vagyok. Az elmúlt években három Európa-bajnokságra jutott ki a válogatott, az eredmények tehát nem rosszak. Ám mégsem tudtuk igazán népszerűsíteni a futsalt, a csapatok és a játékosok száma nem nőtt. Most fiatalítani kell, 2017-ben lesz a következő selejtező, bő másfél év van az újjáépítésre. A gondok sokasodnak, lassan elveszítjük második kalapos helyünket, és a következő selejtezők még nehezebbek lesznek.
– A szövetségnél lesz majd valaki, aki elolvassa és esetleg gyakorlatba is ülteti az elkészült fejlesztési tervet, az ötleteket?
– Én nagyon bízom benne, hiszen jelenleg jól halad a munka. Van min változtatni, bőven van szűz terület, amit le kell fedünk. Ám ha nem lesz rendes költségvetés, akkor lehet millió jó programod, ötleted, nem lesz előrehaladás. Minél több csapatot kell bevonni, tornákat kell szervezni nekik, motiválni őket. Meg kell győzni a megyei szövetségek elnökeit, hogy szervezzenek külön bajnokságokat. Elkészült egy szomorú statisztika is: jelenleg 32 futsalcsapat van az országban, 13 az 1. Ligában, 10 a 2. Ligában és 9 az U19-es bajnokságban. Az ország legkisebb lakosú megyéjének, Kovásznának két első osztályú és egy ifjúsági csapata van. Hargita megyében egy 1. ligás, két 2. ligás és egy U19-es együttes van, míg Maros megyében egy-egy első- és másodosztályú, illetve két U19-es gárda. Huszonöt olyan megye van az országban, ahol egyáltalán nincs futsalcsapat. Például Prahova megyében, ahol 760 ezer lakos él, nincs egy klub, viszont van öt játékvezető. Bukarestnek sincs csapata, ám van hat játékvezető és hét ellenőr.
– Elindítottak egy UEFA által támogatott edzőképzést is.
– Igen, most következik a vizsgaidőszak. Az a baj, hogy a beiratkozottak közül többen úgy vélik, mivel már van 150 válogatottságuk, ők már semmi újat nem tudnak tanulni. Már itt problémák adódnak, hiszen most jó pár játékos kiöregszik, mind edző akar lenni, így marakodás lesz köztük a pozíciókért. Ez megint nem fog jót tenni a sportágnak.
– Hogyan ítélné meg a romániai bajnokság jelenlegi helyzetét?
– Ugyebár nyáron megjelent Temesvár, a tehetősebb csapatok külföldi játékosokkal, a futsalban irreális fizetéseket ígérve feltöltötték a kereteket. Ezek a klubok így természetesen vonzókká válnak, csak kérdés, hogy meddig tudják fizetni a játékosaikat. Az is téves felfogás, hogy ha külföldiek jönnek hozzánk, csak jót tesznek a futsalnak, lehet majd tanulni tőlük. Romániába másod-, harmadrangú külföldiek érkeznek. Ők pedig kiszorítják a helyieket, akik idővel akár abba is hagyják a futsalt. A játékvezetői képzés is rossz úton halad, hiszen csak az irányíthat nálunk, aki nagypályán is bíró volt. Így azok jönnek ide, akik máshol nem voltak jók.
– Az FK Székelyudvarhely a hatodik helyről várja a januári folytatást.
– A 2014–15-ös idényben nagyon jól szerepeltünk, a bronz után ezüstérmet szereztünk. Aztán a nyáron két meghatározó játékost elveszítettünk, az ellenfelek pedig erősödtek. A hazai pályán Sepsiszentgyörgy ellen, illetve az idegenben, Kézdivásárhelyen elveszített két mérkőzés fájó, ez a hat pont nagyon fog hiányozni a bajnokság végén is. Továbbá a négy első helyezettől kikaptunk. Pozitívum, hogy amíg más csapatok edzésein 6–8 játékos vesz részt, mi a fiatalokból felhozottakkal közel húszan készülünk. A mostani mezőny nagyja együtt nőtt fel a futsallal, így természetesen meglátszik a különbség a fiatalok és a tapasztaltak között. Ide türelem és sok munka kell, úgyis ez lesz az igazán járható út. A szponzorok, a szurkolók pedig türelmesek velünk. Sokat edzünk, dolgozunk, és továbbra is keressük régiónk tehetséges játékosait. Szerethető csapatunk van, ez most a legfontosabb.
– Erősítés várható?
– Mi nem fogunk külföldieket hozni, továbbra is helyi forrásokból helyi játékosokra alapozunk. Külön köszönet jár szurkolóinknak, támogatóinknak, legfőképp a városi polgármesteri hivatalnak és a Seroussinak. Nehéz most olyan pozíciót szerezni az alapszakaszban, hogy a rájátszásban pályaelőnyünk legyen, de célunk így is az elődöntőbe jutás. A kupában is elöl akarunk végezni, de az nagymértékben a szerencsétől függ. Most kivárásos taktikára váltottunk, a fiataloknak több lehetőséget adunk, és figyeljük, hogy a többi klubbal mi történik. Az idei utolsó fordulóból csak két mérkőzés lett lejátszva, a szövetség szerint január 24-én folytatódik a bajnokság, ám az elmaradt meccsek egyelőre nincsenek programálva. Azt beszélik, hogy a kezdés előtt kell azokat lejátszani. Tehát négy nap alatt két mérkőzés vár a csapatokra. Természetesen jönnek a kérdések, hogy miért nem tudnak egy hétközi fordulót beiktatni valahol, vagy miért kellett lejátszani azt a két mérkőzést és halasztották volna el az egész fordulót. A kupáról pedig semmit sem lehet tudni, állítólag másodosztályú csapatok nélkül képzelik el, de ebben sincs semmi konkrétum.
- szekelyhon.ro -
