Megyes Ágnes boldog és kiegyensúlyozott, de a válogatott miatt van hiányérzete
2018.01.31 | 10:24
Megyes Ágnes a Szekszárd és a magyar női futsal meghatározó egyéniségével készített munkatársunk terjedelmes interjút. A népszerű Mági a kényes kérdésektől sem zárkózott el, többek között klubváltásairól, magánéletéről, a nemzeti csapat szüneteltetéséről is vallott. Talán ő is érezte, hogy sokan kíváncsiak mondandójára, s a futsal-hungary szerkesztőségének egységes véleménye szerint nagyon jól állt neki, hogy ennyire megnyílt.Már mindenki elkönyvelte, hogy döntetlennel zárul a Tolna megyei derbi, amikor fél perccel a Varga Adél által blokkolt labda eléd került. S innentől idézd fel Te, hogy mi játszódott le benned!
- Őszinte leszek már bennem is az volt, hogy itt nem fog változni semmi és 1-1 marad az állás, viszont megcsillant a remény amikor megkaptuk azt a szabadrúgást, hogy akár győzhetünk is. Úgy voltam vele hogyha a szabadrúgás után elém kerül a labda nem szórakozok és kapura lövöm,mert már nem volt sok vissza a meccsből. Egy szerencsés lövésemnek köszönhetően a labda a hálóban kötött ki és örömet okozhattam a szép számban kilátogató nézőinknek valamint megszereztem a csapatomnak a három pontot.Abban a pillanatban amikor a hálóban kötött ki a labda, milyen érzések kavarogtak benned?
- Amikor megláttam, hogy gól nagyon nagy boldogság és öröm volt bennem. Igazándiból azt az érzést nem is nagyon lehet megfogalmazni. Úgy gondolom hogy aki sportol és versenyez, az pontosan tudja milyen az az érzés, amikor győztesen hagyja el a küzdőteret, és legfőképpen az ő fontos góljával győz a csapata.
Régóta ismerjük egymást, s mindig is nagyra tartottalak. A győzni akarásod, mentalitásod és az „utálok veszteni” érzésed okán is, ugyanakkor meg kell említeni azt is, hogy mostanság mintha a korábbinál sokkal higgadtabb lennél, és a játékod is letisztult! Más is észrevette rajtad ezt a változást?
- Nem tudom, hogy más is észrevette-e, hogy higgadtabb és letisztultabb lett a játékom, nem mondták még így személy szerint. Én érzem magamon, hogy vannak szituációk, amiket máshogy látok a pályán mint korábban. Sok olyan tényező lehet ami megváltoztathatja egy játékos gondolkodásmódját. Nálam konkrétan az idő múlásával átértékelődtek a dolgok, és máshogy látok szituációkat mint korábban. Ahogy szokták mondani, egy idő után benő az ember feje lágya.Annak idején jókora meglepetésként hatott, hogy otthagytad az Astrát, ahol elértél mindent, amire egy itthon játszó futsalos vágyhat! Mi indokolta a klubváltásodat? Volt ebben némi kockázat, igaz?
- A legfőbb okom az az volt, hogy már nem volt motivációm semmi a nagypályázáshoz. Elkezdett jobban érdekelni a futsal és mivel ott sikeresebbnek éreztem magam így azt szerettem volna, ha egy olyan klubhoz kerülök, ahol futsal edzések vannak, és még többet tanulhatok a futsalról. Semmi kockázat nem volt számomra, mert azon az elven vagyok, hogy aki nem mer, az nem nyer. Egy percig sem bánom, hogy így döntöttem és váltottam. Sokat tanultam, fejlődtem taktikailag és sikerült elérnem azt a pályafutásom során, hogy amikor volt még női futsal válogatottunk az egyik alapembere lehettem.Tolna után a városi vetélytárs Szekszárdba szerződtél. Nem vagy egy vándormadár típus ezért furcsa volt, hogy ismét klubot váltottál! Ennek mi volt az oka?
- Bajnokság végére kilátástalanná vált a tolnai csapat jövője, itt gondolok arra, hogy kérdéses volt ki marad, ki megy, edzőkérdés sem volt tisztázva. Nem szeretem az ilyen kilátástalan helyzeteket, ahogyan szerintem senki se. Ezért is döntöttem úgy, hogy felveszem a kapcsolatot a Szekszárd edzőjével Micskó Márkkal és átszerződök a megyeszékhelyre.
Hogy érzed magad Szekszárdon, milyen a kapcsolatod a játékosokkal,szurkolókkal és az edződdel?
- Nagyon jól érzem magam. Sikeresen beilleszkedtem és elfogadtak mind a játékosok, mind a szurkolók. Nagyon jó kis társaság alakult ki, ahova szeretek lejárni. A szurkolókat megemlítve minden játékos vágyik egy akkora szurkolótábora mint amilyen Szekszárdon van. Hihetetlen hogy milyen hangulatot tudnak teremteni minden egyes mérkőzésen. Nagyon jó így játszani hétről hétre. Az edzőmmel is teljesen normális kapcsolatom van. Örülök neki, hogy egy fontos láncszemként tekint rám a csapatban.Minek tulajdonítod, hogy rövid időn belül a Szekszárd az ország legerősebb alakulatai közé küzdötte fel magát?
- Sokat számít szerintem, hogy egy edző hogyan lelkesíti, buzdítja fel a csapatát minden egyes mérkőzésre. Nagyon sokat jelent az is, hogy van e széthúzás, klikkesedés csapaton belül. Nálunk szerencsére minden úgy van, ahogyan egy normális csapatnál kell lennie és ez meg is mutatkozik az eredményekben. Küzdünk egymásért, a sikerért minden mérkőzésen és az összes játékosunkban benne van a győzni akarás vágya.Olyan embernek és játékosnak ismertelek meg akit nehéz zavarba hozni! Egy bizonyos Szabó Péter nevű fiatalembernek, a méltán elismert játékvezetőnek ez mégis sikerült! Szem nem maradt szárazon azon a bizonyos napon, amikor a DVTK elleni mérkőzés előtt megkérte a kezed, igazán romantikus módon. Nem is sejtetted, hogy párod mire készül?
- Nekem minden vágyam az volt, hogy ha egyszer úgy alakul a magánéletem hogy komolyra fordul, akkor a pályán kérjék meg a kezemet. Párom ezt pontosan jól tudta, hogy mi a legfőbb vágyam, és hogy mekkora örömet fog ezzel szerezni nekem ha így kéri meg a kezem. Büszke vagyok rá, hogy sok ember szeme láttára kiállt a pálya közepére és letérdelt elém. Nagyon jól megszervezte a dolgokat, mert semmit nem sejtettem az egészből hogy mire készül. Az hogy mi játszódik le ilyenkor az emberben szintén nem lehet szavakba önteni csak a mérhetetlen boldogság, öröm az hogy egy álmom vált valóra és borzasztó boldoggá tett, mert úgy érzem hogy megtaláltam azt az embert akivel az egész életemet le szeretném élni. Ilyenkor még inkább megerősödik az bennem, hogy jól cselekedtem amikor eligazoltam és abba hagytam a nagypályát. Ha nincs ez a lépésem akkor nem találkozok a kitűnő játékvezetővel Szabó Péterrel.
Változott e bármiben is a játékvezetőkhöz fűződő viszonyod azzal, hogy a párod is a sípmesterek közé tartozik?
- Engem nem befolyásol egy percig sem, hogy játékvezető a párom. Nem azért reklamálok már kevesebbet, hanem mert máshogy látok helyzeteket a pályán. Amiért régebben ugrottam azért ma már nem. Persze ha úgy van a mai napig kiállok az igazamért, de igyekszek elkerülni a konfliktusokat a játékvezetőkkel, mert megtanultam hogy ők döntenek az ő akaratuk érvényesül ha úgy van valamint nekik több fegyver van a kezükben mint a játékosoknak.Az igazi előkelő negyedik helyen végeztél az Ősz legjobbja versengésen,amelyre az élvonalban dolgozó edzők voksolhattak! Elégedett voltál a végeredménnyel? A realitást tükrözte?
- Nekem semmi bajom a végeredménnyel így látták az edzők, mégis csak jobban látják hogy ki mi alapján hány pontot érdemelt. Minden egyes évben azért is dolgozom,edzem keményen hogy egyszer majd én nyerhessem el ezt a elismerést, de sajnos most sem jött össze. Nem adom fel csinálom tovább és remélem majd a pályafutásom hátralévő részében egyszer én is elnyerem.Amíg volt válogatott, bárki volt a szövetségi kapitány alapember voltál. Miként érintett, hogy 2016 november óta nem volt hivatalos összejövetele a nemzeti csapatnak? Látsz esélyt arra, hogy változzon a helyzet?
- Sajnos elkeserítő számomra, hogy így le lett építve a női válogatott. Minden játékos vágya, hogy majd egyszer felhúzhassa magára a címeres mezt. Ezért is sajnálom azokat a fiatal, tehetséges játékosokat akiknek szintén ez a cél vezérel, mert nem biztos hogy a jövőre nézve megadatik ez nekik. A futsal azért is kezdett el jobban érdekelni, mert itt úgy éreztem jobban megbecsülik a játékomat és az hogy a válogatott egyik alapembere lehettem sokat jelentett nekem. Borzasztó volt az is szerintem, hogy a Női Visegrádi Négyek tornáján amit Magyarország rendezett nem volt az indulók között válogatottunk. Ezek a dolgok nagyon el tudják venni az ember kedvét az egésztől, és felmerül a kérdés, hogy miért és kiknek köszönhető, hogy mostanság ilyen mostohán kezelik a nemzeti csapat sorsát.Látva a női futsalunk jelenlegi sanyarú helyzetét megbántad, hogy ígéretes nagypályás karrieredet feladtad a kispálya miatt?
- Nem, nem bántam meg egy percig sem hogy otthagytam a nagypályát, mert akkor nem gazdagodtam volna annyi futsal tudással amit eddig kaptam. Nem ismertem volna meg azokat az embereket akikkel most együtt edzhetek és meccselhetek hétről hétre. Valamint nem találkozhattam volna azzal az emberrel aki boldoggá tesz, megbecsül és őszintén viszont szeret engem.Végezetül szeretném megkérdezni, hogy miként látod a női NB I eddigi történéseit és látsz esélyt arra, hogy a rájátszásban bárki is le tudja győzni a biztos aranyesélyesnek tartott Hajdúböszörményt?
- Még nagyon hosszú a bajnokság, bármi előfordulhat én úgy gondolom a pillanatnyi forma és a jobb helyzetkihasználás fog dönteni a csapatok között a végjátékban.Simonyi András
Megyes Ágnes a Szekszárd és a magyar női futsal meghatározó egyéniségével készített munkatársunk terjedelmes interjút. A népszerű Mági a kényes kérdésektől sem zárkózott el, többek között klubváltásairól, magánéletéről, a nemzeti csapat szüneteltetéséről is vallott. Talán ő is érezte, hogy sokan kíváncsiak mondandójára, s a futsal-hungary szerkesztőségének egységes véleménye szerint nagyon jól állt neki, hogy ennyire megnyílt.
Már mindenki elkönyvelte, hogy döntetlennel zárul a Tolna megyei derbi, amikor fél perccel a Varga Adél által blokkolt labda eléd került. S innentől idézd fel Te, hogy mi játszódott le benned!
- Őszinte leszek már bennem is az volt, hogy itt nem fog változni semmi és 1-1 marad az állás, viszont megcsillant a remény amikor megkaptuk azt a szabadrúgást, hogy akár győzhetünk is. Úgy voltam vele hogyha a szabadrúgás után elém kerül a labda nem szórakozok és kapura lövöm,mert már nem volt sok vissza a meccsből. Egy szerencsés lövésemnek köszönhetően a labda a hálóban kötött ki és örömet okozhattam a szép számban kilátogató nézőinknek valamint megszereztem a csapatomnak a három pontot.
Abban a pillanatban amikor a hálóban kötött ki a labda, milyen érzések kavarogtak benned?
- Amikor megláttam, hogy gól nagyon nagy boldogság és öröm volt bennem. Igazándiból azt az érzést nem is nagyon lehet megfogalmazni. Úgy gondolom hogy aki sportol és versenyez, az pontosan tudja milyen az az érzés, amikor győztesen hagyja el a küzdőteret, és legfőképpen az ő fontos góljával győz a csapata.
