Megvan az első Dróth gól és gólpassz
2016.02.24 | 19:16
Elkéstünk a cikkel, ma lejátszotta első hivatalos mérkőzését Dróth Zoli a Kairatban.
Inzhu - Kairat 0-7. Zoli mérlege egy gól a második félidőben, és egy gólpassz.
Készülődés az első meccsre
Kezd egyre jobb lenni az időjárás, így mi is egyre jobban bújunk ki a kis lakásból. A héten például felfedeztünk itt mögöttünk egy parkot, most még hó borítja, de így is szép, és ahogy telnek a napok egyre beljebb merészkedünk, felfedezzük a környéket. Itt van egy kis tó, ami most ebben a nagy hidegben jégpályaként működik. Kicsit lementünk mi is csúszkálni. Látni a gyönyörű nagy hegyeket, ami mögött már egy teljesen más ország található, Kirgizisztán, és Kína.
Tudom, hogy ennek az blognak igazából a Zoliról kéne, hogy szóljon, de nem bírom ki, hogy ne meséljek a városról, az általunk felfedezett szokásokról, hogy hogy éljük meg a mindennapokat messze az otthontól. Így kicsivel több, mint másfél hét után bátran kimerem mondani, hogy nagyon jó itt. Jó a levegő, igaz mi a város szélén vagyunk, és így kevésbé kapunk a belváros szmogjából, mert bizony vasárnap megismerhettük azt is. Mivel körbe vagyunk véve hegyekkel, és nem nagyon fúj a szél, nincs mi kisöpörje azt. Nagy megtiszteltetés ért bennünket, hogy vasárnap találkozhattunk az itteni magyar Főkonzul Úrral és kedves Feleségével. Elvittek minket a Mega centerbe, ami itt a legnagyobb bevásárló központ, autóval kicsit körbejártuk a várost, nagyon sok információt, és segítséget kaptunk, amit ezúton is szeretnénk még egyszer megköszönni! Személy szerint nagy megnyugvást jelent ez nekem, hogy ha bármi baj van, bármikor számíthatunk a segítségükre!
Kicsit vissza a mindennapokba….. A nap legnagyobb kérdése, hogy mit eszünk! Bár, most már azért kezdjük tényleg felfedezni a várost, még mindig fejtörést okoz ez a kérdés. Természetesen éhen halni nem fogunk, de azért nagyon furcsa volt az elején kilépni a kis otthoni megszokott konyhámból, ahol fejből tudom, hogy mit hol találok, miből mit fogok főzni. Semmi nem ugyan az. Hoztam egy csomag pirospaprikát, hogy azért néha tudjak egy kis hazait is rittyenteni. És milyen jól tettem, hisz igazából majdnem mindent lehet kapni itt is, de azért a jó kis alföldi paprikának nincs párja! Amit még észrevettem a boltban, hogy az ő adagjuk kisebb, mint a miénk, erre példa, hogy itt is lehet kapni leveskockát még darabra is, de fele akkora, mint a miénk. A babáknak való üveges bébiétel szintén fele akkora, mint a miénk. A tejtermékekre nem lehet panasz, egyszerűen hibátlan. Első napokba vettünk sót, cukrot…. Itthon kibontottam mindkettőt, és furcsa, hogy milyen durvára őröltek. Mondtam is Zolinak, hogy lehet, hogy útszóró sót vettem?!
Visszatérve Zolira: Nagyszerűen alakul minden, olyan jó érzés látnom, hogy boldogan jön haza az edzésekről, persze mindeközben fáradt is, ami érthető, hisz otthon is fáradtan jött. Mindig örömmel meséli, hogy milyen rendesek és segítőkészek vele a fiúk. Minden nap kinyomoz valamit, amit nem tudunk, és tényleg bármiben számíthat rájuk. Elfogadták, befogadták őt.
Készülnek is rendesen, mert szerdán, és csütörtökön lesz az első meccse, amin már játszani is fog. Nagyon várja már, hogy pályára léphessen. Mi pedig Vandával itthonról szurkolunk, mert idegenbe mennek, és majd csak pénteken jönnek haza. Inzhu lesz az ellenfél. Ugye itt a nagy távolság miatt úgy működik, hogy mindkét nap játszanak egy meccset, egy oda-vissza vágót. Annyira nem szeretnék szakmázni, mert nem értek hozzá, pár év alatt ragadt rám valami, de azért ez édes kevés ahhoz!
Március 2.-án pedig kezdődik nekik a „Jeremenko kupa” amit itt rendeznek most Almatiban a nagy csarnokban.
