Meglepetés – pedig még nincs is karácsony!
2017.07.19 | 17:31
Vagy inkább visszaigazolása a szisztematikus építkezésnek, a szorgos szakmai munkának.
A szezon végén volt mit értékelnie a Debreceni Egyetem Atlétikai Clubnak, hiszen több sportágban is bajnokavatást ünnepelhettek, ami egyúttal szintlépést is jelentett adott esetben. A kosarasok vagy éppen a nagypályás labdarúgók, a kézilabdázók mellett kiemelt helyet foglal el a 2016/2017-es idényben a DEAC Futsal Club is, avagy a férficsapat, amely visszaküzdötte magát az NB1-be – miután egy jól felépített szezon megkoronázásaként az NB2 honi bajnoka lett Elek Gergő tréner vezetésével. A szezonzárón az Év meglepetése díjat kapták a srácok a klubon belül, ám vajon tényleg olyan meglepő volt ez az eredmény, vagy benne volt az együttesben? A nagy kalandra való felkészülés augusztus 1-jei rajtja előtt röviddel erről beszélgettünk Zsuponyó Levente szakosztályvezetővel - aki saját bevallása szerint nemcsak ezt műveli, vagyis ő a férfi futsalosoknál a Chuck Norris (vagyis minden... is).
ZSUPONYÓ LEVENTE: - Elismerést kapni mindig jóleső érzés. Manapság még meglepetés kategória, ha egy csapat úgy éri el az adott sportág első osztályát (futsalban ez az ország 10 legjobb kispályás teremlabdarúgó csapatát jelenti), hogy saját nevelésű játékosokra és a szisztematikus szakmai munkára épít. A mögöttünk hagyott idényben találkoztunk olyan csapatokkal, ahol egyéni képességek terén kiemelkedő játékosok játszottak, olyannal is ahol a csapategység volt a miénknél erősebb, és futsal tudásban talán előrébb járó csapattal is megmérkőztünk. A DEAC Futsalnál azonban e három tényező elegye egy kis szerencsével, valamint nyugodt háttérrel azt eredményezte, hogy sikerült az élen végeznünk. A lebonyolítási rendszer sajátosságai miatt a Rubeola és Szigetszentmiklós elleni páros mérkőzéseken előzetesen esélyest nem lehetett megnevezni. A szezonban végig jellemzően hosszú és kiegyensúlyozott keretünknek köszönhetően azonban mindig volt kihez nyúlnia Elek Gergő edzőnek, így a mérkőzések teljes hosszában tudtunk dominálni, iramot diktálni. Nem helyezésekben gondolkodtunk a szezon elején, hanem egyénileg és csapatszinten is mérkőzésről mérkőzésre fejlődni, tanulni, tapasztalni kívántunk. Meglepetésnek mégsem nevezném az idényünket. Inkább jó visszaigazolásnak, hogy megfelelő játékos alapanyagból, minőségi szakmai munkával, és a hobbi szintnél kevéssel több edzéssel ki lehet emelkedni az amatőr labdarúgó közegből. Az igazi kérdés az, hogy hol érjük el saját határainkat. A profik közötti első év választ fog adni erre is.
- Az idény során mi volt a legnagyobb kihívása szerinted ennek az Elek Gergő edzette társaságnak?
ZSUPONYÓ LEVENTE: - A srácok nagy része több fronton is megállta a helyét. Vagyis a nagypálya, az 5+1-es kispálya, a strandlabdarúgó válogatott és ezek mellett a futsal terhelés közötti egyensúly megtalálása igen nagy feladat volt. Ráadásul úgy, hogy ez se az edzésmunka, se a mérkőzésteljesítmény kárára ne menjen. Többekről kiderült, hogy kiváló sport- és csapatemberek, mert olyan mértékben rendelték önös érdekeiket a DEAC Futsal Club érdekei alá, melyet már igazából sportvezető el sem várhat. Alázatban, elkötelezettségben, lojalitásban olyan mércét adtak, melynek igyekszünk megfelelni a továbbiakban is. Ám persze voltak olyanok is, akiknek végül nem adatik meg, hogy a legmagasabb szinten is megmérettessék magukat futsalban, mert az út során lemorzsolódtak. A DEAC-ban futsalozni egyébként is kiváltság, megtiszteltetés, ezt sokan nem értik, nem akarják megérteni.
- Számodra mit jelent az NB1-be feljutás?
ZSUPONYÓ LEVENTE: - Az igazi sportemberek közös jellemzője, hogy folyamatosan feszegetik határaikat, nap mint nap túl akarják szárnyalni múltbéli teljesítményüket. Magyarország 10 legjobb teremlabdarúgó csapatának tagjai lettünk, és azért dolgozunk, hogy ez így is maradjon. Játékosaink tudása, szakmaiságunk számára pedig ez egy olyan kihívás, amelyből csak profitálhatunk.
- Mire vagy igazán büszke a munkád során, ha az elmúlt szezont vesszük?
ZSUPONYÓ LEVENTE: - A DEAC futsal U17-es utánpótlás csapatában kialakult egy 6-8 fős összetartó társaság, amelynek tagjai már kifejezetten úgy képzelik el magukat a jövőben, mint futsal játékos. Az fogja a munkám értékét beárazni, engem pedig büszkeséggel eltölteni, mikor 3-5 év múlva úgy fog felállni a DEAC Futsal kezdő sora az NB1-ben, hogy pl. Zsíros-Szilágyi-Decsi-Koroknai-Jánosi, a többiek pedig igazoltan lesznek távol valamelyik utánpótlás válogatott edzőtáborban 
:D. Egyébként meg nemcsak jó futsalosokat, hanem a Debreceni Egyetemnek jó egyetemistákat is nevelünk.
- Az idény során mi volt a legnagyobb kihívása szerinted ennek az Elek Gergő edzette társaságnak?
ZSUPONYÓ LEVENTE: - A srácok nagy része több fronton is megállta a helyét. Vagyis a nagypálya, az 5+1-es kispálya, a strandlabdarúgó válogatott és ezek mellett a futsal terhelés közötti egyensúly megtalálása igen nagy feladat volt. Ráadásul úgy, hogy ez se az edzésmunka, se a mérkőzésteljesítmény kárára ne menjen. Többekről kiderült, hogy kiváló sport- és csapatemberek, mert olyan mértékben rendelték önös érdekeiket a DEAC Futsal Club érdekei alá, melyet már igazából sportvezető el sem várhat. Alázatban, elkötelezettségben, lojalitásban olyan mércét adtak, melynek igyekszünk megfelelni a továbbiakban is. Ám persze voltak olyanok is, akiknek végül nem adatik meg, hogy a legmagasabb szinten is megmérettessék magukat futsalban, mert az út során lemorzsolódtak. A DEAC-ban futsalozni egyébként is kiváltság, megtiszteltetés, ezt sokan nem értik, nem akarják megérteni.
- Számodra mit jelent az NB1-be feljutás?
ZSUPONYÓ LEVENTE: - Az igazi sportemberek közös jellemzője, hogy folyamatosan feszegetik határaikat, nap mint nap túl akarják szárnyalni múltbéli teljesítményüket. Magyarország 10 legjobb teremlabdarúgó csapatának tagjai lettünk, és azért dolgozunk, hogy ez így is maradjon. Játékosaink tudása, szakmaiságunk számára pedig ez egy olyan kihívás, amelyből csak profitálhatunk.
- Mire vagy igazán büszke a munkád során, ha az elmúlt szezont vesszük?
ZSUPONYÓ LEVENTE: - A DEAC futsal U17-es utánpótlás csapatában kialakult egy 6-8 fős összetartó társaság, amelynek tagjai már kifejezetten úgy képzelik el magukat a jövőben, mint futsal játékos. Az fogja a munkám értékét beárazni, engem pedig büszkeséggel eltölteni, mikor 3-5 év múlva úgy fog felállni a DEAC Futsal kezdő sora az NB1-ben, hogy pl. Zsíros-Szilágyi-Decsi-Koroknai-Jánosi, a többiek pedig igazoltan lesznek távol valamelyik utánpótlás válogatott edzőtáborban :D. Egyébként meg nemcsak jó futsalosokat, hanem a Debreceni Egyetemnek jó egyetemistákat is nevelünk.
