...avagy szakmai gondolatok az UEFA Futsal Cup - ról
Mottó: „Nem a szabad száj veszélyes, hanem a csukott fül."
UEFA Futsal Cup! Nehéz ügy lesz!
Szeretnék néhány elképzelést megosztani az olvasókkal a kispályás fociról -futsalról. Majd néhány gondolat arról, hogy van-e kiút a futsal számára.
Egy kis bemutatkozás: több mint húsz éve vagyok ebben a sportágban, és nem kell mondanom, hogy mennyire kedvelem. Úgy gondolom, hogy a kritika segít néha elgondolkozni, hogy jók-e az edzõi-, illetve a vezetõi elveink, vagy némi javításra szorulnak. Egyenes ember vagyok, nem szeretek köntörfalazni, remélem, nem sértõdés, hanem tanulás és az elgondolkodás lesz a válasz.
Elõször a körítésrõl!
Debrecen Fõnix Csarnok. Amikor befordultam a parkoló felé, rögtön leesett az állam. A parkoló már az elsõ mérkõzésnél, órákkal a „Berettyó" meccs elõtt telis-tele volt. Bent meg buli van, rengeteg ember, zseniális rendezés, gyönyörû csarnok. Minden a magyar bajnokról és a „Futsal Cup-ról" szól. Szerencsés ember vagyok, részt vettem már ilyen rendezvényen, sõt, a Futsal Cup döntõjén is, de ilyen parádés rendezést még sehol sem láttam.
Ajándékok, plakátok, mezek, szerencsére találtam helyet is, hát jöhet a futsal, hiszen azért vagyok itt, hogy tanuljak.
Az elsõ mérkõzés: ukrán és a holland bajnok egymás ellen. Valahonnan az ukránok ismerõsek voltak, sõt a hollandok is, az elõbbiekhez azonban fûzõdik egy fájó emlék. Most 4-0-ra nyertek az ukránok, bár szerintem nem volt ilyen sima a mérkõzés, több holland helyzet kimaradt, az ukránok meg minden lehetõséget gólra váltottak. (Ismerõs élmény!)
Második mérkõzés: a magyar bajnok a horvát bajnok ellen. Az elején rengeteg pontatlanság volt mindkét oldalon, azonban a „Berettyó" az egész mérkõzés alatt számtalan hibát követett el. Az oldalamon többszörös magyar bajnok futsal játékos ült, és a 6. percben megkérdezte tõlem: „Szerinted mi lesz a végeredmény?" Mondom, 2-3 lesz köztük. Hatalmas különbség volt a két csapat játékfelfogása között, de errõl késõbb.
Nagy hibát követtem el, pedig éreztem, hogy a szerdai mérkõzéseket nem lenne szabad kihagynom. Már kedden láttam a horvátok zseniális csapatjátékát, illetve az ukránok vegyes sorát (ezt is elmagyarázom).
Péntek: Újra futsal, és én újra Debrecenben. Már csaknem minden eldõlt, gondoltam én, de reméltem, hogy a hollandok összeszedik magukat, és mindent egy lapra tesznek fel. Ezt talán azért gondoltam így, mert a hollandok elég közel állnak hozzám, de sajna a futsaljuk nagyon régimódi volt, esélytelenek voltak.
Az utolsó mérkõzésrõl nincs mit mondani, hiszen az ötödik percre minden eldõlt.
Néhány szakmai gondolatot engedjenek meg tõlem: Kezdjük nézetem szerint a leggyengébb csapattal. Ezért a címért két csapat is versengett. A hollandok nyertek, amit nem gondoltam volna az elsõ mérkõzés után, mert akkor még tetszett a produkciójuk. Az ukránok ellen sokáig jól védekeztek, sõt, állítom, értették az ukránok játékát. Azért tettem az utolsó helyre õket, mert az utolsó mérkõzésen botrányosan maradi, elavult futsalt játszották, 5 a 4 ellen alig tudtak felállni. Voltaképpen tervük sem volt a 3-1-es védekezés ellen.
Játékuk egy jó centerre épült, aki most rosszul játszott, és ezzel az egész csapatjáték kútba esett.
„Berettyó": igazi kispályás futballcsapat, nagyon messze vannak a futsaltól. Rengeteg átadási, és átvételi hiba jellemezte a játékukat. A horvátok ellen az elsõ félidõben három, a második félidõben egy „löbbölõs" támadásvezetést tudtak felmutatni. A magyar bajnokságban kimagaslik a futóteljesítményük, de ez édeskevés a nemzetkõzi szintet tekintve. Igazából a gondolkodásuk miatt veszítettek, mert a védekezésnél sokkal késõbb veszik észre, mit mikor kell meglépni.
Az ukránok: véleményem szerint nem õk voltak a legjobbak. Két sorral játszottak, egy ukrán és egy majdnem brazil sorral. Hihetetlen lábak, jó játékosok, de valahogy csak az egyik sor tûnt rendezettnek, és az nem a brazil volt. Igazából emiatt nem tetszettek, a brazil sor könnyelmûnek érzõdött, a futsalt értették, rengeteg szépség, tudatosság jellemezte a játékukat, de egy cselért az anyjukat is... Az utolsó mérkõzésükön szinte végig 3-1-et játszottak, pedig a „Berettyó" ellen 2-2-ben kellett volna pályára lépniük. Persze elképzelhetõ, hogy az edzõjük labdatartást kért, nem pedig gólszerzést.
A legjobbak nálam a horvátok voltak! Nem ismerem az edzõjüket, de érti a futsalt, és megtanította rá a csapatát is. Modern futsalt játszottak, nézetemben nem a legmodernebbet, de le a kalappal elõttük. Csak ámultam és bámultam a tudatos center visszalépéseken, a labdakihozatalokon. Halkan megjegyzem, a könyvemben a Stílus címû fejezet errõl szól (biztos olvasták). A kapuslehozatal ellen modern 3-1-ben védekeztek, közel a labdás játékoshoz, szinte esélye sem volt a „Berettyónak" a gólszerzésre. A 10. perc után eldõltnek látszott a mérkõzés, mert modern futsalt játszottak, míg a Berettyó kispályás tudása csak kontrára és futásra korlátozódott.
Élmény volt a tudatos mindenre válaszolni tudó játékuk, nem láttam tõlük sprintet, csak tudatos mozgások ezreit. Megjegyzem, az edzõjük kitûnõen látja a futsal belsõ lényegét, nagy ellenfél lenne.
Összefoglalva: a magyar futsalbajnok veretlenül érkezett ide, és tanulva, okosodva távozott. Megmondom õszintén, nem a „Berettyónak" drukkoltam, hanem a futsalnak. Reméltem, talán egy-két pofontól rájönnek, hogy nem azon az úton járnak, amit helyesnek vélnek, azaz hogy az õ futsaljuk az egyszerûen csak kispályás futball. Sajnos ez kritika is egyben a magyar futsalra, hiszen a „Berettyó" egy ún. másodrendû játékkal simán nyeri a magyar bajnokságot.
Úgy látszik, hogy valakik hibáznak. Vajon kik hibázhatnak?
Nos, a magyar futsal vezetõire gondolok, konkrétabban a csapatok irányítóira, mert vajon mi jellemzi igazán a magyar futsalt? Megmondom: a „játékosedzõk"!
A legtöbb csapatnál volt játékosokat neveznek ki edzõknek, olyan embereket, akik még fociznak, családjuk van, dolgoznak, szórakoznak, és elõtte talán sohasem voltak edzõk. Úgy gondolom, az edzõség egy teljes embert kíván, ez több annál, mint hogy bárki csak úgy leüljön a képzeletbeli padra. Ráadásul közülük néhányan, finoman szólva, azt gondolják, hogy értik a futsalt, pedig tudásuk csak egy kispályás focistáé. A futsal a labdarúgás alapjait mutatja, magyarázza, amit csak igazán felkészült szakemberek tudnak ismertetni.
A futsal a tudatos mozgáson, magas szintû technikán alapuló labdarúgó képzés. És mi ezt játékosokra bízzuk, ahelyett, hogy akár külföldi futsaledzõket alkalmaznánk, ha már itthon egy sincs. De ezeknek a vezetõknek eszükbe sem jut, hogy ezeket a játékosedzõket elküldjék tanulni. Hiszen vannak olyan országok, ahol magas szinten tanítják a futsalt, és ez az éves költségvetésben szinte fel sem tûnne.
Most ki a bûnös?
A vezetõ, vagy a játékosedzõ, aki elhiteti, hogy ért ehhez a képzéshez?
Mindkettõ. Az egyik azért, mert azt hazudja, hogy ért hozzá. A másik azért, mert hisz neki. Meg vagyok gyõzõdve arról, hogy félrevezetik a futsalt. Ideje lenne megtanulniuk, szükség esetén irány külföld, ahol végre megértik majd a sport lényegét.
A jövõ:
Elõször olyan koordinációs edzõt kell találni, aki megmutatja, hogy miként lehet olyan játékosokat képezni, akik úgy tudnak indulni és megállni, mint egy spanyol játékos.
Másodszor olyan „játékosedzõkre" kell bízni a csapat felkészítését, akik értik ezt a játékot. Ezeket külföldön gyorstanfolyamokra kell küldeni. (kb: 3 év)
Persze a valódi megoldás: külföldrõl komoly futsaledzõket kell hozni, akik értik a szakmát, és talán abban is segítenek, hogy hogyan épül fel egy futsalcsapat.
Edzések: Heti 5-6 edzés nélkül nincs futsalcsapat, és minõségi munka szükséges. Ilyen nincs ma Magyarországon. Hogyan akarunk jól szerepelni, ha hiányzik az edzõ és a játékos, sõt, a vezetõ is?
Érdekesek ezek a vezetõk, hiszen vállalatokat irányítanak, és mégis hagyják magukat megvezetni, azt feltételezik, értik a futsalt.
Bajnokság: Leszögeznék valamit elõre. Tisztában vagyok azzal, hogy miért fejlõdünk ilyen lassan, sajnos a csapatok érdeke az, hogy ne hétvégén legyenek a mérkõzések. A csapatok többsége nagypályán is játszó sportolókkal van tele. Mindent megtesznek, hogy így is maradjon, mert ez az érdekük, de ez nem a futsal javát szolgálja. Véleményem szerint addig lehetetlen fejlõdni a futsalban, amíg nem választjuk külön ezeket az érdekeket. A csapatoknak olyan játékosokat kellene leigazolni, akik felvállalják a futsal elsõbbségét a nagypályával szemben. A hétvégén rendezett mérkõzéseken a csapatok több nézõ elõtt játszhatnának, a nézõk között akár egy új potenciális szponzor is feltûnhet, és ha megtetszik neki ez a játék, esetleg be is szállhat a sportba. A mérkõzés a tévében is eladhatóbb lenne hétvégén, fõleg télen, amikor krónikus sportínség van. Amíg hétfõn játszunk, nincs rá lehetõség, hogy elõbbre vigyük a futsalt. A jövõben kizárólag hétvégére kell kiírni a futsalbajnokságot, olyan játékosokkal, akik felvállalják a futsalt.
Amíg hétfõn játszunk, hogyan várhatjuk el, hogy megismerjék és megszeressék ezt a játékot?
2008-at írunk, de Magyarországon még mindig arról beszélünk, hogy ismertté kéne tenni ezt a sportágat. Ám úgy szervezzük a bajnokságot, hogy lehetõleg minél kevesebb nézõnk legyen.
A mostani Bajnokok Ligája is megmutatta, hogy hatalmas különbség van a magyar és többi ország futsalja között, persze rendezhetünk, reménykedhetünk, végtére is a labda gömbölyû, ám minden évben azt fogjuk mondani, hogy még dolgoznunk kell. Csakhogy heti egy-két edzéssel egyre lejjebbre süllyedünk, nemsokára a negyedik kalapba kerülünk, onnan meg nincs felállás.
Vásárlás a Fõnixben
......a félidõben útra kelek, valami ajándékot vennék, talán egy Bajnokok Ligája pólót, vagy kulcstartót, vagy egy Mezei-Vill-est. Megakad a szemem egy könyvön: Kozma Mihály, A futsal alapjai. Hát nem bírtam magammal.
- Bocsánat, elnézést? - kérdezem a pultos kislányt.
- Mostanában jelent meg egy másik új futsalkönyv, kapható itt?
Néz rám a lány értetlenül, és mondja: - Nem, csak ez kapható!
Ebben a pillanatban érkezik a „Berettyó" vezérszurkolója. Õ igazi futsalszakértõ, napra kész mindenbõl. Még mindig furdalja az oldalamat a dolog, ezért hát õt is kérdõre vonom:
- Szia, a minap megjelent egy új könyv a hõn imádott futsalodról, nem tudod, hogy hol kapható?
Néz rám õ is értetlenül, és visszakérdez: - Mi jelent meg, ki és mit írt?
Mondom, hogy meg vagyunk vezetve!
Tudják, kedves futsal szurkolók, játékosok, vezetõk, ha mi tényleg szeretnénk, hogy futsal legyen Magyarországon, akkor tanulnunk kellene, nem pedig válogatnunk. Ugyanis még nincs mibõl!
Kis János
