Még egyszer a Derby-rõl
Szándékosan vártam egy hetet, hogy letisztuljon az Újpest -FTC futsal mérkõzés bennem is, de most szeretném összegezni, és elmondani a véleményemet.
Jó pár éve már, hogy elõször elhangzott az a vélemény, hogy jót tenne a futsalunknak, ha nagynevû nagypályás csapatok is a nevüket adnák ehhez a sportághoz. Volt, aki ebben látta a szakág jövõjét, és volt, aki féltette azt gondolva, hogy hozzánk is bejön nagypályán meg-megjelenõ szurkolói rendzavarás. Aztán jött Németh Péter, és megalapította, az FTC futsal csapatát, és ezzel elindult futsalunk legújabb kori története. Ezt az õsi rivális, újpesti szimpatizánsok sem nézhették jó szemmel, és csak idõ, és személy kérdése volt a negyedik kerületiek megjelenése is a palettán.
Két év kellett csak, és Borsche Gábor csapata is bejelentkezett az NB I-be. Ezzel eldõlt a kérdés, a két patinás csapat meg fog mérkõzni ezután kispályán is. Már a sorsolás után elkezdõdött a tervezés, folytak a tapogatózó megbeszélések a két csapat között, hiszen a versenykiírás nagyon szigorú feltételeket szab, a mérkõzések biztonságos lebonyolításával kapcsolatban. A rendõrség kiemelt kockázatúnak minõsítette a mérkõzést, amely talán anyagi szempontból könnyíti a csapatok dolgát, de ugyanakkor nagyobb követelményeket is támaszt, fõleg a rendezõ klubbal szemben.
Ezzel egy idõben elkezdõdött a mérkõzés idõrõl-idõre történõ promótálása a különbözõ médiafelületeken. Nem tudom, hogy kinek a fejében született meg a Derby kifejezés, de telitalálat volt, és azt hiszem, hogy örökre összefonódik ezután az Újpest - FTC futsal meccsekkel ez az elnevezés. Ahogy közeledett a mérkõzés napja, egyre sûrûsödtek a hírek a helyszínt illetõen is. Végül a Pestszentimrei Sportkastélyt választották, amely mint utólag kiderült telitalálat volt. Telitalálat, mert a szurkolók jó elkülöníthetõsége mellett nem bizonyult se kicsinek, se nagynak, ami a befogadóképességet illeti. Tudnunk kell racionálisan gondolkodva, a földön maradni, és nem szabad jelenleg még egy kilencezres csarnokban gondolkodnunk, bármennyire is szeretnénk. Egyedül a parkolással akadt némi gond, de ez a nagy létszámú rendõri biztosításnak is volt köszönhetõ.
A szurkolókról csak a legnagyobb elismeréssel szólhatunk, és szerintem minden magyar futsal játékos irigyelte a két csapatot azon az estén. Minden sportoló álma, hogy ilyen körülmények között vonuljon ki a küzdõtérre és buzdítsák õt végig. Az egyetlen sajnálatos momentum, hogy most is akadt játékos, aki a gyõzelmi örömét az ellenfél szurkolótáborának való mutogatásban élte ki.
A mérkõzés alakulásáról, eredményérõl sokan elmondták már, hogy megérdemelten nyert az FTC, hiszen elõrébb tart játékban, csapatépítésben, mint az Újpest. A játék azonban eseménydús volt, a hangulata pedig magával ragadó. Ennél többet pedig senki nem kíván, ha futsal mérkõzésre megy ki.
Végezetül még egyszer elismerésemet, és gratulációmat szeretném kifejezni a két klub elnökének, és valamennyi munkatársának, akik részt vettek a Derby megszervezésében, lebonyolításában. Talán emeli a dicséret értékét, ha olyantól hangzik ez el, aki tudja mit jelent ez a minõségi munka, mivel õ is részt vett már hasonló projektekben, azaz szakmabeli. Utólag el kell mondanom, hogy sokan nem hittek benne, hogy ilyen tökéletesen, zökkenõmentesen sikerül megszervezni ezt a rendezési szempontból igen-igen nehéz mérkõzést.
Talán nem árulok el titkot, ha elmondom miért sikerülhetett mindez. Szerintem azért, mert mindkét fél bizalommal volt egymás iránt, konstruktívak voltak, és nem az eredményt tartották elsõsorban szem elõtt, hanem a futsalunkat, a mi közös futsalunkat. Tudták, sokszor elmondták, hogy nem mindegy a futsal hazai megítélésében, hogy milyen lesz a mérkõzés megrendezése. Igazuk volt, tényleg sokat profitálhatunk belõle. Ja igen, és nem mástól várták a segítséget, a javaslatokat, a promóciót, a megoldásokat. Nem az MLSZ-tõl, nem a Futsal Bizottságtól, nem az államtól, nem a Jóistentõl. Saját maguknak volt fontos a saját eseményük. Lehet, hogy újabb vitát váltok ki ezzel, de ezt próbáljuk sugallni idõrõl idõre. Ha meg tudja szervezni immár több csapat is azt, hogy esemény legyen egy-egy hazai mérkõzése (lásd ETO, FTC, Újpest, MVFC, Üllõ), akkor a többieknek is törekedniük kell erre. Tudom, hogy Újpest-Fradi csak egy van, de mindenkinek akarnia kell a lehetõségeihez képest a futsal népszerûsítését a nézõk mozgósításával.
Ez a két csapat most példát mutatott, követendõ példát, és jogot szereztek arra, hogy az elkövetkezendõkben meghallgassák, figyelembe vegyék javaslataikat, észrevételeiket az illetékesek.
Gratulálok, és elismerésem!
Kasza János
