MAGYARORSZÁG - ÍRORSZÁG 6-1 (2-0)
Gyöngyös, 1500 nézõ
vezette: Török Károly, Kovács Gábor, Farkas Balázs, Perepatics Lilla
Magyarország: Tóth Gy. - Gyurcsányi, Lódi, Trencsényi, Nagy I.
cserék: Pallai, Frank P., Harnisch, Smiri, Gölesz, Szimcsák, Szente, Németh P., Berkes
szövetségi kapitány: Kozma Mihály
Írország: Perkins - L. Massey, D. Massey, McDonagh, Langtry
cserék: Gallagher, McCabe, Byrne, Morgan, Duggan, Allen, Lynch, Dawson, O"Neil szövetségi kapitány: Derek O"Neill
gólszerzõk: Lódi 14. perc 1-0, Szimcsák 17. perc 2-0, Harnisch 22. perc 3-0, Lódi 27. perc 4-0, McCabe 34. perc 4-1, Harnisch 37. perc 5-1, Smiri 40. perc 6-1
A mérkõzésre kilátogattak korábbi válogatott játékosok is. Például a Gyöngyösrõl a nemzeti csapatba tizennyolcszor bekerült Csomós Tamás is jelen volt.
- Mindenképpen követem a magyar futsal eseményeit manapság is, olyannyira, hogy a nemrég alault gyöngyösi másodosztályú futsal csapatnak is igyekszem átadni a tapasztalataimat. A tegnapi ír meccstõl én azt vártam, hogy simább lesz, és nagyobb különbséggel nyerünk. Ma ennek a meglévõ tudásbeli különbségnek ki kell jönnie, még akkor is, ha most sok újonc van a csapatban. Sok embert kipróbál a kapitány, nyilván a rendezendõ Európa-bajnokság miatt ez különösen fontos. Négy-öt gólos különbség minimum lesz a mai mérkõzésen. Itt Gyöngyösön azt szeretnénk, ha feljutnánk az elsõ ligába, s ott meg is állnánk a helyünket. Ott az elsõ évben persze a középmezõny a cél, aztán megpróbálunk feljebb lépkedni. Ehhez a játékosállomány úgy gondolom adott, a szakmai munka Kovács Kálmán kezébe került, aki rengeteget tanult, és sokat tud hozzátenni. Sok ilyen vállalkozó kedvû város kellene, ahol elindítanák a gyerekkortól egészen a felnõtt csapatig tartó rendszert. Ebbõl elõbbre tudnánk lépni, ugyanis ma az a probléma, hogy kicsi a merítési alap, viszonylag kevés a játékos. A tömegbázis kiépítése fontos feladat.
Mucsányi Márton, az Írországban légióskodó játékos, mint az ír csapat kísérõje vett részt a csütörtöki meccsen.
- Úgy gondolom, hogy az ír válogatott nagyobb játéerõt képvisel, mint az angol, akiket fél évvel ezelõtt igen nagy különbséggel vertünk. Ez volt az íreknél a második szezon, ami idén is eléggé rövidre sikerült, még ismerkednek vele, de azt hiszem ennek lesz eredménye, ha támogatásra talál a futsal. Szerdán egy hét-nyolcgólos magyar sikert vártam, ám Lódi Tomi és Gyurcsányi Zsolt is kevesebbet volt pályán a második félidõben, ami kicsit biztosan visszavett a csapat teljesítményébõl. A msáodik játéknapon szerintem már ki fog jönni az a differencia. Megindult kint az edzõképzés, és alulról próbálnak építkezni az írek. A válogatott tagjai is nagyon fiatalok, és az iskolákban is kezdik építeni ezt a dolgot. Egy tíz év azért kell az ír futsalnak, hogy felzárkózzon, ha ezt a lendületet meg tudják tartani.
Nagy elánnal vetettük bele magunkat a küzdelembe, rögtön letámadtuk az íreket. Az elején Lódi szokásos váratlan megoldásai közül láthatott egyet a publikum, egy szabadrúgást pörgetett kapura a sorfal fölött kilenc méterrõl. Sok szabálytalanságot követtek el a vendégek, nem bírták felvenni a ritmust dinamikus játékunkkal. Helyzet helyzetet követett, ám ezek a mi próbálkozásaink voltak, ellenfelünk nem veszélyeztette sokat Tóth Gyula kapuját. Annak ellenére, hogy mezõnyfölényben voltunk, nem sikerült gólt szereznünk. Masszívan védekeztek az írek, ám a hatodik faultjuk után megítélt tízmétereset Lódi vágta be a jobb felsõ sarokba. Három perccel a vége elõtt egy újabb kisbüntetõ jött, ezt Szimcsák értékesítette.
A szünetben a pályafutását ezen a meccsen befejezõ Török Károlyt köszöntötték az MLSZ, a játékvezetõk és az ír válogatott részérõl. Helyét a mérkõzésen Farkas Balázs vette át.
Lódi nem sokkal a szünetet követõen eltalálta a két kapufa találkozási pontját, így továbbra is magyar rohamokra számíthattunk. Jött is az újabb gól, Harnisch a bal oldalról lõtt Perkins kapujába. Csak magyar lábakon vándorolt a labda, ellenfelünk kontra próbálkozásai hamar elhaltak, folyamatos nyomást gyakoroltunk rajtuk. A huszonhetedik percben Nagy István passzolt középre Lódihoz, aki nem is hibázott, ezzel ismét duplázott a székelyudvarhelyi játékos. Öt percre rá McCabe iramodott meg a bal szélen, egészen a hatosunkig, s a kapunkba gurított, ezzel a találattal szépítettek. Továbbra is a mi akaratunk érvényesült, s Harnisch lövésébe ugyan beleért egy ír védõ, ám a labda az ellenfél kapujában kötött ki három perccel a lefújás elõtt. Az utolsó percben pedig újoncunk, Smiri is betalált, góllal ünnepelhette második meccsét a Dupont ifjonca.
A gyöngyösi szurkolók és szervezõk ismét kitettek magukért, megint egy minden szempontból jól sikerült rendezvényen vagyunk túl Heves megyében.
Kozma Mihály:
- A srácok tökéletesen betartották azt, amit megbeszéltünk. Ahhoz képest, hogy új dolgokat tanulnak, nagyon sok mindent visszaláttam. Itt a szemléletet kell megváltoztatni, ez gyakorlatilag egy másfajta játék, mint amit játszanak, de ezt is meg tudják csinálni, mert át tudják állítani magukat fejben is erre. Elemeztük a tegnapi mérkõzést, a hibáit elmondtam, és ezeket tudák is javítani. Ebben a mostani állapotunkban, az út elején elég jó teljesítméynt nyújtott mindeni. Külön örülök a Harnisch Ákos nagyszerû teljesítményének. Bizonyítja, hogy igenis érdemes a fiatalok felé fordulni. Egyik nap jól játszanak, a másik napon kevésbé, de látjuk, hogy érdemes keresgélni. A felelõsség az enyém, ezt az utat választottam.
Derek O"Neill:
- Hasonlóan nehéz meccset játszottunk, mint egy nappal korábban, s ebbõl az összecsapásból is sokat tanulhattunk. Nem szeretem kritizálni a játékvezetõket, nagyon ritkán teszek ilyet, ám mai teljesítményük nem tartozott a legjobbak közé. Ezt még meg kell tanulnunk, hogy a külsõ tényezõket ne vegyük figyelembe. Egy nagyon erõs magyar csapattal játszottunk, megérdemelték a gyõzelmet. Remélem, hogy a közeljövõben azért jobban partiban tudunk lenni velük és meg is szoríthatjuk õket.
