Nem rég írtam Nektek, s máris túl vagyunk két bajnoki- és egy kupamérkõzésen.

Elõször a Rákosmenti FC csapatát fogadtuk itthon. Nagyon kíváncsian vártuk a mérkõzést, hiszen ellenfelünk éppen ezt megelõzõen szerezte meg elsõ gyõzelmét a Haladás ellen. S bizony, ilyenkor általában vérszemet kapnak az olyan alakulatok, amelyek elhiszik magukról, hogy képesek a bravúrra. Emiatt egy picit nyugtalankodtam, de a "fiaim" megnyugtattak az edzésen való hozzáállásukkal. A találkozó eleje némileg nyögvenyelõsre sikerült, de ahogy haladtunk elõre az idõben, annál magabiztosabbak lettünk és megnyugtató elõnnyel vonulhatunk be az öltözõbe. A második félidõ nem hozott túl nagy színvonalat, de uraltuk a mérkõzést, amely elégedetté tett engem. Bár voltak hibáink, de közel sem akkorák, hogy nyugtatót kellett volna beszednem. :-) A vége magabiztos 8-3 lett.

Következett a Rubeola. Tudni kell, hogy ellenfelünknek egy olyan ember az edzõje, akitõl rengeteget tanulhattam pályafutásom során. Ezt a bizonyos embert úgy hívják, hogy Jávor István, mindenki „Öcsije". Bár sajnos nem tudtam vele sokat beszélgetni, mert láttam, hogy nagyon jár az agya, mit játsszanak ellenünk. De én annak a kevéske beszélgetésnek is nagyon örültem. A mérkõzés sem okozott csalódást, mert véleményem szerint egy nagyon nagy iramú meccset láthatott a kilátogató publikum. Ellenfelünk nagyon jó benyomást tett rám, mert hol visszahúzódva, hol letámadva próbált minket féken tartani. Ezért hát bõven volt helyzet itt is, ott is. 1-0-s és 2-1-es vezetésünk után ellenfelünknek sikerült megfordítani a mérkõzést, de én higgadt tudtam maradni.

Na, jó azért egyszer-kétszer hallattam a hangom, mert elégedett voltam a csapatom játékával. Végre láttam olyan elemeket játék közben, amelyet edzésen gyakorolunk, és amikor megvolt az üteme, rendre helyzettel fejeztük be. Az már más kérdés, hogy a helyzeteket gólra is kéne váltani. Öt perc volt már csak hátra, és a Rubeola ekkor még 3-2-re vezetett, de én még mindig teljes nyugalomban álltam az oldalvonal mellett, mert éreztem, hogy sikerül megnyernünk a mérkõzést. Ne kérdezzétek, hogy miért, mert nem tudnék rá válaszolni! Nem kellett csalatkoznom, mert nagyon gyorsan 5-3-at mutatott az eredményjelzõ. Ezek után ellenfelünk mindent megpróbált, hogy legalább a döntetlent megcsípje, de ez a nap a mienk volt, így már nem is változott az eredmény. Ettõl függetlenül a Rubeola játéka tetszett, s ha ezt a formát tudnák tartani, akkor nagyon sok csapatnak kellemetlen perceket fognak okozni.

Másnap ránéztem a tabellára, s mit mondjak, nem volt rossz érzés szemezgetnem vele, hiszen csapatom olyan magasságokban van, amit szerintem - rajtam kívül - kevesen gondoltak. Hogy reális ez a negyedik hely? Vagy a kérdést feltehetném úgy is, hogy létezik, hogy a miénk a negyedik legerõsebb csapat? A válaszom a következõ: nem! Nem reális, és nem is a miénk a negyedik legerõsebb csapat. Viszont, hogy morálisan és alázatban benne vagyunk a négyben, abban száz százalékig biztos vagyok. Ezért hát úgy gondolom, hogy megérdemeljük ezt a sorstól. Egy biztos, dolgozunk tovább és megteszünk mindent, hogy mindenki megszenvedjen ellenünk!

Szerdán meg kupamérkõzést játszottunk Dunaújvárosban, ellenfelünk az NB II-es DF Green PET FC volt. Errõl a mérkõzésrõl nem írok sokat, mert nagyon nem tetszett a csapatom játéka, de ettõl függetlenül nyertünk 5-1-re és bejutottunk a legjobb nyolc közé.

Hogy miért azt a címet adtam, hogy "mágikus hármas"? A válaszom a következõ: amióta nem szenvedünk vereséget a bajnokságban, azóta mindig három gólt kapunk. -:) Kezdõdött a Haladás elleni 6-3, utána MAFC elleni 3-3, Debrecenben 6-3, a Nagykátai 10-3, RFC 8-3 és legutóbb a Rubeola elleni 5-3! Ha valaki tud ilyen sorozatról, az szóljon! -:) Vagy, ha valaki ért a számmisztikához. :-)

S most szeretnélek kérni Titeket, szurkolókat, hogy hétfõn minél többen gyertek ki a bajnokinkra, mert egy remek összecsapást fogtok látni. Ugyanis a Dunakeszi csapata látogat hozzánk, amely nagyon jó erõkbõl áll. Biztos vagyok benne, hogy szurkolói szemmel csemege lesz, mert ez egy igazi háromesélyes ütközet lesz. Lehet, hogyha hármat kapunk, akkor megint sikeresek leszünk?! :-) Én most egy 4-3-at aláírnék... :-) Elõre is köszönöm Nektek!

Hajrá futsal, hajrá Veszprém!

Madarász János "Madi"

 - vehir.hu -