Márpedig rendnek lennie kell. Nálunk a Hungarynál pedig az a rend, hogy csak az játszhat a csapatunkban, aki már jegyzett a honlapon valamilyen írást, vagy fotót. Ezért Madinak is meg kellett ígérnie, hogy ha utólag is, de készít egy rövid jegyzetet az olvasók számára. Betartotta az ígéretét és az alábbiakban olvashatják az õ szemszögébõl a kiskunfélegyházi Mókusok elleni derby beszámolóját.
- Az élmény élmény marad -
Egy sportoló számára rengeteg minden megadatik, gondolok itt érmekre, egyéni díjazásra, emlékplakettre, sikerekre stb... Viszont pénteken egy teljesen másfajta örömben részesülhettem.
Hogy miben? Próbálom az én amatõr kis szösszenetemmel leírni.
Történt csütörtök délután, hogy Kasza Jancsi bácsi felhívott telefonon, hogy lenne egy mérkõzés Kiskunfélegyházán, és mi lenne, ha elmennék velük !? Annyit kérdeztem, hogy ez mi lenne és kikkel játszanánk? Jancsi bá felvilágosított, hogy a hazai nõi futsal csapattal játszanánk, mert van egy új sportcsarnokuk, és szeretnék a sportágat népszerûsíteni. Természetesen rögtön igent mondtam! Még azt is elfelejtettem megkérdezni, hogy ki lenne a csapatunkban, annyira megörültem, hogy ennek részese lehetek.
Meg is beszéltük a találkozás idõpontját (késett Jani bácsi) és vártuk azt a kis buszt, ami érkezett is értünk, és akkor szembesültem a csapatunkkal, a Futsal-Hungary szerkesztõivel. Elsõ mondatom az volt, hogy én mit keresek itt. (Persze nem azért, mert én többnek éreztem volna magam, hanem azért, mert egy bivalyerõs csapat ült a buszban.) Nos, hogy kik voltak õk?
Soós Brigitta, Szedlák Csilla, Kasza János, Kozák Attila, és nem utolsó sorban Király Gábor, aki vezetett.
Addig, amíg a célállomáshoz utaztunk, természetesen sok mindenrõl beszélgettünk és nevetgéltünk. Én a labdarúgó VB-rõl szerettem volna mindenkinek a véleményét meghallgatni, és ez többé-kevésbé sikerült is. Na, azt azért még hadd mondjam el, hogy mindenki megdöbbent az én német fanatizmusom miatt!
A nagy beszélgetésünk közben észre sem vettem, és már a helyszínen voltunk, de mivel hamar értünk oda ezért gondoltunk egyet, és kerestünk magunknak olyan helyett ahová beülhetünk és folytathattuk az eszmecserénket. Sokáig nem sétáltunk, meg is találtuk Kiskunfélegyháza talán legpocsékabb kocsmáját (elnézést a tulajdonostól)! Mindenki kikérte magának az innivalót (jelentem a többség kólázott) és amikor fizetésre került a sor, nagy megrökönyödésemre Szedlák Csilla fizetett, ugyanis születésnapja volt! Na, ezt valahogy mi férfiak nagy nehezen túléltük: mármint, hogy nõ fizetett.
Visszamentünk a csarnokba és elkértük a kulcsot, hogy öltözhessünk. Szerencsére egyet kaptunk és így a hölgyekkel öltözhettünk (természetesen kimentünk, amíg õk öltöztek)!Lementünk a gyönyörû pályára, hogy bemelegítsünk és közben befutott a titkos fegyverünk Farkas Norbert, a Sport TV riportere személyében! Gondoltam is magamban, hogy így már nem érhet minket nagy leégés.
A másik oldalon meg azt láttam, hogy a Somafone-KHTK játékosai igen komolyan veszik a mérkõzést, mert nagyon profin melegítettek! Nem tehettünk mást, a nagyon tehetséges kapusunknak, Soós Brigittának elkezdtünk lövöldözni. Megnyugodtunk, hogy nagy baj nem érhet bennünket, mert bravúrt bravúrra halmozott.
Elkezdõdött a mérkõzés, és állítom, hogy jobb iramú volt, mint az akkor játszott brazil-holland meccs. Ellenfelünk nagyon nehéz helyzetbe hozott minket, mert egybõl ötös fokozatban kezdte a mérkõzést, és a ziccereit könyörtelenül kihasználta! Pályafutásomban értek már kudarcok, és most is megijedtem, hogy ismét abban lesz részem, de közben véresre is tapsoltam a kezem, annyira szép akciókat vezetett az ellenfelünk!
Gondoltuk ennek a fele sem tréfa, ezért mi is nagyobb sebességre kapcsoltunk! Jött is a támadásaink közben a négyes figura:
Kapusunk Soós Brigi hozta játékba a labdát, aki Farkas Norbinak dobta, Norbi gyönyörûen észrevette Jani bácsit, hogy elszakadt az emberétõl és mértani pontosságú passzal indította õt. Jani bá gyönyörûen átvette majd szöktette magát, és utána olyan cselt csinált, amit pályafutásom során még Falcaótól sem láttam.
Történt ugyanis a szöktetés után, hogy Jani bá megbotlott, de õ mindenképpen állva akart maradni és úgy futott, mint aki lépcsõre megy felfelé, és amikor már érezte, hogy közeledik a fal akkor úgy gondolta csukafejessel beadja a labdát az oldalvonal mellõl! Hát mit mondjak, nem sikerült, lecsúszott a fejérõl. Természetesen elõször nagyot nevettem, de utána már az egészségéért aggódtam! (bocsánat, Jani bá ezt lekellett írnom)
Csapatunk hátrányban volt és derekasan küzdött, Brigi volt az, aki még tartotta bennünk a lelket védéseivel.(nem hiába örökletes a tehetség)! Közben játékosaink is mindent beleadtak, Király Gabi nagy munkabírásával tûnt ki, Farkas Norbi technikai elemekkel próbált túljárni az ellenfél eszén, Csilla kiszámíthatatlanságával kergette õrületbe ellenfelünket, Kozák Attila pedig maga volt a megbízhatóság. Jancsi bá meg igazi vezérként példát mutatott nekünk, jómagam pedig próbáltam apró gólokkal elbizonytalanítani az ellenfelünket!
Az ellenfelünk közül viszont mindenki magas színvonalon játszott! Bizony még én is meglepõdtem néha, hogy nem csak a férfiak lehetnek ügyesek labdával! A végén nem tudom, hogy nyertünk-e, vagy kikaptunk. Persze tudom, de nem mondom meg. Összességében viszont mindenképpen szeretném leszögezni, hogy egy újabb élménnyel lettem(tünk) gazdagabbak!
A mérkõzés után elmentünk a Mókusok pizzériás törzshelyére, ahol szenzációs kaja várt minket és mellette természetesen megajándékoztuk egymást!
Szeretném megköszönni Jani bának illetve a Somafone-KHTK játékosainak, Osztopáni Misinek, és a szakmai stábjának, hogy ezt a találkozót létre hozták! A mi játékosinknak külön köszönet, hogy játszhattam velük!
A Mókusoknak nagyon sok sikert kívánok a további fejlõdéshez, és a bajnoksághoz!
Szedlák Csillának és Zsadányi Szilviának pedig utólag is Boldog születésnapot kívánok!
Tisztelettel, Madarász János
