Madarász János pénteken vehette át a századik válogatottságáért járó plakettet.
Madi régi motoros a szakmában, így vall a kezdetekrõl: „1994-ben barátokkal fociztunk a Tanuló utcában, 5+1-es kispályás bajnokságban. Császár Gyula az AC Párna vezetõje volt, felfigyelt rám, és kérdezte, van-e kedvem a futsalt kipróbálni. Természetesen igent mondtam neki."
Mindannyiunk legnagyobb örömére, tehetjük hozzá. Hét évnek kellett eltelnie, hogy a válogatottban is bemutatkozhasson, 2001-ben debütált, egy kettõ-kettes döntetlennel zárult mérkõzésen Szlovéniában. Sok csapatban megfordult, többszörös bajnok és kupagyõztes a Csõ-Montege-zsal és a Gödöllõvel is. Az UEFA Futsal Cup-ban hatodik lett a Csõvel, tevékeny részese volt a nagy nemzetközi sikernek, mint ahogyan az ostravai Eb-döntõn való szereplésnek.
Arra a kérdésre, hogy melyik számára a legkedvesebb cím, nem tud határozott választ adni „Úgy gondolom a bajnoki címeket nem szabad rangsorolni, hiszen mindegyik nagyon kedves az ember életében."
Régóta, több mint egy évtizede ugyanolyan magas szinten játssza ezt a sportágat. „Taktikailag sokkal fejlettebb lett a játék. Régebben nem volt ennyi támadás és pontrúgás variáció. Sokat gyorsult a futsal" mondja az azóta történt változásokról. Jelenleg Székelyudvarhelyen játszik, tehát nemcsak a válogatottban, de klubcsapatában is együtt dolgozhat a szövetségi kapitánnyal. „Kozma Mihállyal már nagyon régóta dolgozunk együtt. Amikor az AC Párna feloszlott, az õ invitálására mentem át a Csõ-Montage-ba. Nagyon jó kapcsolatban vagyunk. Udvarhelyen csak a futsallal kell foglalkoznunk, profik a körülmények, s szeretnénk bajnokságot nyerni, hisz ezzel nagy örömet tudunk szerezni az ottani embereknek." 2010-ben hazánk rendezheti a futsal Európa-bajnokságot. A nagy generáció utolsó megmérettetése lehet ez a kontinensviadal. „Nagyon nagy kihívás ez a játékosok számára. Van egy korosztály, amely már kifelé megy a futsalból, ebbe tartozom én is. Azért dolgozunk keményen, mert azon az Eb-n szeretnénk megmutatni oroszlánkörmeinket"
