Líbiai napló 5
Az elmúlt napoktól eltérõen kissé borult reggelre ébredtünk, de jó kedvünk mégis töretlen maradt.
A már jól bevált reggeli után edzésre indultunk, amit a mai nap is a gyakorlásnak szenteltünk.
Edzés után lehetõségünk nyílt egy kicsit betekinteni a Líbiai kultúrába (megtekintettünk egy közel 600 éves városrészt,színháztermet) és többek között ismét meggyõzõdhettünk arról, hogy a helyiek „fõnökét" mekkora tisztelet veszi körül.
A mai ebédünk sem tért el a szokásostól, ami után egy kis csendes pihenõ következett
A délutáni edzésünk sajnos elmaradt, mert a helyiek nem tudtak termet biztosítani a számunkra, de ez nem szegte kedvünket, hisz így legalább volt lehetõségünk kiértékelni az itt lejátszott két mérkõzésünket, megnézni, hogy miket csináltunk rosszul illetve jól.
Az esti programunkban a Líbia-Albánia mérkõzés szerepelt,ami a torna záró mérkõzése is volt egyben. Sajnos, amit ott tapasztaltunk, amellett mi játékosok nem mehetünk el szó nélkül. Sokszor elõfordult már, hogy a magyar játékvezetõkkel is akadtak kisebb „problémák", de amit itt átéltünk az minden elképzelést felülmúlt. Itt most arra gondolunk, hogy a helyi játékvezetõk nem a fair play szellemében fújták a sípjukat és akkor nagyon enyhén fogalmaztunk.
A mérkõzést végül 10-3 arányban Líbia csapata nyerte, amivel jobb gólarányának köszönhetõen (1 góllal voltak jobbak összesítésben) otthon tartották a kupát.
Azért egy kis vigasz ért bennünket hisz Tóth Gyulát választották a torna legjobb kapusának.
Mindezek után kissé zaklatott állapotban elfogyasztottuk vacsoránkat és nyugovóra tértünk.
A CSAPAT
