A Mókusok az õszi gyengélkedést követõen, január elején "vérátömlesztést" kaptak, ami a Taksony-Bíró-Kert SE nagypályás NB I-es csapatából érkezett tíz játékos illetve Dombó János edzõ személyében. Az erõsítés megtette hatását és a Mókusok "szimpatikus ellenfélbõl" ütõképes együttessé nõtték ki magukat, és bebizonyították, hogy a jövõben igenis számolni kell velük. A sikeresen induló Mókusok-Taksony fúzióról beszél Dombó János, aki Osztopáni Mihály vezetõedzõvel közösen irányítja a félegyházi csapatot.
Mi volt a célkitûzés a Mókusok számára a tavaszi idényre?
- Elsõdlegesen az NB I-ben maradás kiharcolását tûztük ki célunknak, emellett pedig mind a játékosok egyéni, mind a csapat technikai illetve taktikai fejlõdésén igyekszünk segíteni.
Eddig mennyire sikerült megvalósítani a terveket?
- Az eredményesség szempontjából jó úton vagyunk célunk felé. Öt mérkõzésen 10 pontot szereztünk és többnyire az elképzeléseink szerint haladunk elõre. Az összeszokást és a taktikai elemek begyakorlását nehezíti, hogy közös edzés hiányában, a taksonyi illetve a félegyházi részleg külön készül a mérkõzésekre. Ha többet tudnánk együtt gyakorolni, még ütõképesebbek lehetnénk.
Hogyan értékeled az elmúlt öt fordulót?
- Az elsõ körben sikerült meglepnünk a Tolnát, és megérdemelten hoztuk el a 3 pontot. Az Univerzum elleni szereplésünk nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna. Nem is annyira a vereség, sokkal inkább a mutatott játék miatt érzem csalódottnak magam. Nem mentegetõzni akarok, de a budaörsiek elleni fiaskóban külsõ tényezõk is szerepet játszottak, amik hatással voltak az aznapi teljesítményünkre. A következõ fordulóra magához tért a csapat és Csömörön, magabiztos játékkal sikerült legyõznünk a Galaxist. A mérkõzésen végig érvényesíteni tudtuk az elképzelésünket. Az ELTE ellen peches napot fogtunk ki. Elkerülhetõ gólokat kaptunk és nekünk kellett futni az eredmény után. Hiába játszottunk végig fölényben, és megvoltak a helyzeteink is, mégsem tudtuk ezeket értékesíteni és be kellett érnünk a döntetlennel. A nagy akarásnak nyögés lett a vége. Rosszkor jött a pontvesztés, de szerencsére gyorsan tudtunk javítani. A szegedi találkozón, a Boszorkányokkal szemben újra sikerült hoznunk a formánkat és jó mérkõzésen megszereztük a gyõzelmet. Ezen az összecsapáson, a számszerû eredményen túl az is fontos sikert jelentett, hogy beigazolódott, tudunk egységes csapatként játszani és nyerni. Ez alkalommal a keretbõl mindenki elegendõ játéklehetõséget kapott és hozzátehetett a sikerhez.
Idegenben jobban megy a csapatnak. Mi lehet az oka, hogy hazai pályán eddig várakozás alatt teljesítettek a lányok?
- Tavaszi elsõ hazai mérkõzésünkön, az összeszokottabb és jelenleg magasabb szinten álló Univerzum ellen szenvedtünk vereséget. Ez nem meglepõ, és mint korábban említettem külsõ tényezõk miatt nem tudtunk 100%-ban a mérkõzésre koncentrálni. A másik félegyházi találkozón pedig túlságosan akartuk a sikert és ez görcsössé tette a játékunkat. Biztos vagyok benne, hogy rövidesen megtörik a jég és a hazai közönséget is megörvendeztethetjük.
Mit vársz a Ferencváros elleni mérkõzéstõl, illetve a hátralévõ fordulóktól?
- A Ferencváros nagyon jól felkészített csapat. A találkozó, megítélésem szerint háromesélyes. Remélhetõleg betegség miatt senkit sem kell nélkülözni csapatunkból, és a legjobb összeállításunkban szállhatunk harcba a gyõzelemért. Salgótarjánban nyernünk kell, ha benn akarunk maradni, nem lehet más a célunk. A realitásoknál maradva, a Vesta ellen a tisztes helytállás teljesen elfogadható lenne, és természetesen megpróbálunk minél szorosabb eredményt elérni a bajnokság éllovasával szemben. Az utolsó, miskolci fordulóban, remélhetõleg ki-ki meccset tudunk vívni a házigazdáinkkal. Bízok benne, hogy azon a találkozón felszabadultan játszhatunk, mert addigra be tudjuk biztosítani helyünket a legjobb nyolc között.
Érzésed szerint sikerült a taksonyi játékosoknak beilleszkedni a Mókusok közé?
- A lányok közül többen már összebarátkoztak újdonsült csapattársaikkal. Persze van akinek több idõ kell, de úgy tapasztalom, hogy mérkõzésrõl mérkõzésre egyre oldottabb a hangulat.
Kinek/kiknek a teljesítményével vagy megelégedve?
- Az értékelést jobban szeretem "zárt körben" megtenni, de ha neveket kell mondanom, Szabó Boglárka mindenképpen kiemelkedik a játékosok között. Januárban, a Tolna elleni találkozó volt elsõ futsal mérkõzése, ahol rögtön mesterhármassal mutatkozott be, és azóta is szórja a gólokat. Eddigi öt mérkõzésén tízszer volt eredményes. Megyes Ágnes és Pincze Gabriella a csapat motorjaiként hajtanak, és nagy szerepük van a sikeres szereplésünkben. Bagdi Csilla és Vidács Krisztina játéka egyre jobban beérik és hasznos tagjai a csapatnak, elégedett vagyok a hozzáállásukkal és a teljesítményükkel. Meg szeretném még név szerint említeni Bezsenyi Anitát és Kovács Klaudiát, akik ugyan néha kicsit hullámzóan teljesítenek, de már több alkalommal bizonyították képességeiket.
Hogyan látod a Mókusok-Taksony kapcsolat jövõjét?
- Hosszú távú kapcsolatban gondolkodunk a Mókusokkal. A folytatás részleteit, a tavaszi mérkõzések tapasztalatai alapján, a bajnokság végén ülünk le megbeszélni.
Az õszi mérkõzések mérlege nyolc vereség mellett, egyetlen döntetlen volt. Ehhez képest a bajnokság második félidejére nagyot fordult a világ a Mókusokkal. Eddigi öt mérkõzésükön három gyõzelem és egy döntetlen mellett, csupán egy alkalommal nem szereztek pontot. A csapat bizonyította, hogy helye van az élmezõnyben és jövõre merészebb álmokat is szövögethetnek. Ehhez persze még sokat kell dolgozni és mindenek elõtt sikeresen meg kell vívni a hátralévõ mérkõzéseket.
Hajrá Mókusok!
Rigó Tamás
