Tisztelt Szerkesztõség!
Az elmúlt napokban Kis János és Simonyi András jóvoltából vitaindító írások jelentek meg honlapjukon, amelyre szeretnék a nyilvánosság elõtt reflektálni. Mind a két úr olyan gondolatokat közöl, amelyek a futsal javát szolgálhatják, gondolkodásra kell, hogy késztessék a magyar futsalsport vezetõit.
Kis János értekezéseit mindig nagy érdeklõdéssel olvasom az õ stílusa össze nem keverhetõ senkivel. Szenvedélyesen szereti a Futsalt, sokszor nyersnek tûnik, és nem mindig lehet õt követni, fõleg annak nem, akik nincsenek benne mindennap a sportágban.
Simonyi András megjelenése azt mutatja, van a nõi labdarúgásnak is markáns véleményalkotója, általa megismertük a nõi futsalválogatott problémáit.
Az, hogy gondolataimat meg szeretném osztani a honlap látogatóival abból fakad,hogy kezembe akadt a Nemzeti Sport mai (keddi) száma és annak hatodik oldalán a következõket olvastam: „A sportág Európában és Magyarországon is évrõl évre fejlõdik,ezért elfogadhatatlan számomra a játékosok mentális felkészítésének,illetve az edzõk képzésének elégtelensége.A diplomaosztás szép esemény,ám az érintettek további pallérozása elengedhetetlen,ugyanis a világ fejlõdésével lépést kell tartanunk,mert a magunk diktált sebességgel nem sokra jutunk"
Ezeket a mondatokat nem Kis János és Simonyi András állította, hanem a magyar bajnokcsapat elnöke Mezei József. Márpedig a mindenkori aranyérmes csapat elsõ emberének szavaira mindig oda kell figyelni. Mezei Józsefnek, edzõje és több játékosa is részt vett a tanfolyamokon és ennek tudatában összegezte véleményét. Ebbõl kiindulva jogosnak tûnik azoknak a véleménye, akik nincsenek jó véleménnyel Kozma Mihály vezette tanfolyamról.
A gödöllõi edzõnek, "Akik arra érdemesek" írásában is szóba került a külföldi edzõk kinevezése. Véleményem szerint a magyar futsalra valóban ráférne a vérfrissités. Nem, csak azért mert komoly edzõképzés nélkül soha nem lesznek nemzetközi szintû edzõink, hanem azért is, mert a világ kezd elmenni mellettünk ezt sokan észrevették már. Fejlõdik a magyar futsal is, de azt látom, hogy a többi országban még jobban. Vegyünk példát más sportágakból. Külföldi edzõk nélkül a magyar jégkorong válogatott valaha felkerülhetett volna az A-csoportba? Szerintem nem. Persze sokan kétkedéssel fogadták, amikor megjelentek a cseh, szlovák, kanadai, orosz hokiedzõk az eredmények azonban nem a kétkedõket igazolták.
A jégkorongosok csodáját a magyar futsalban is meg lehetne ismételni. A külföldi trénerektõl rengeteget tanulhatnának magyar kollegáik, ez jó hatással lehetne a sportágra.
El lehetne még gondolkodni a honosításon is. Janics Natasa, Perez Carlos, Ivo Diaz, Puljezsevics, Radulovics, Lékó Péter és a sort még lehetne bõvíteni, nem voltak magyar állampolgárok, amikor sportáguk vezetõi a honosításuk mellett döntöttek. Az élet a vezetõket igazolta.a futsalválogatott is bizonyára erõsödne, amennyiben a vezetõk megtalálnák azokat a sportolókat, akik nagy erõsítést jelentenének a válogatottnak.
Akkor, amikor ilyen kevés az országban a minõségi futsalos élni kellene a lehetõséggel.
Kívánok a magyar futsalnak minden jót és elõrelépést!
Vámos Zoltán futsalrajongó Debrecenbõl
