Hetvenötödik alkalommal ül a magyar válogatott kispadján a pénteki Belgium elleni mérkõzésen elsõ számú vezetõként Kozma Mihály. Ilyenkor akarva, akaratlanul visszatekint az ember az eltelt idõre, az elõzõ 74 mérkõzésre. Mik jutnak eszébe?
- Természetesen rögtön felötlik az elsõ, ami egyrészt nagy örömömre szolgált, másrészt kikaptunk, így jelzés volt nem lesz könnyû pálya. Azután felvillan az ostravai EB nyolcas döntõben való részvétel. A közelmúltból a brazíliai Grand Prix, annak eredményességével és hangulatával. Nagyon jól esõ érzéssel gondolok a 2004-es esztendõre. 16 mérkõzést tudtunk játszani. Ebbõl 13 alkalommal gyõztünk 1 döntetlen és 2 vereség volt a mérlegünk. Ezen mérkõzések között voltak tétmérkõzések is. 98 gólt rúgtunk és csak 42-t kaptunk. De nemcsak kellemes emlékek ugranak be, hanem rögtön a 2005-ös esztendõ. Ekkor nagyobb mértékben kellett volna fiatalokat beépíteni a csapatba, de kevés mérkõzést tudtunk játszani, s így nem volt rá kellõ lehetõség.
Nem volt komoly labdarúgó múltja, a kispadra is önképzéssel került. Abban az idõben, a futsal hõskorában ez volt a jellemzõ. Mi motiválta?
- Sosem nagypályáztam, viszont világéletemben kispályán rúgtam a a labdát. Ebbõl következett a futsal felé irányultság. Egyébként szeretek aktív résztvevõje lenni közösségeknek. Nagy megtiszteltetés és feladat ha rám bíznak egy közösséget. Egy olyan közösséget, melynek céljaival tudok azonosulni. A futsal válogatott ilyen közösség. A benne közremûködõk eredményesek szeretnének lenni. Nekem kötelességem ebben segíteni, irányítani õket. Ehhez én is képeztem - az UEFA képzési rendszerben fokozatosan lépdelve megszereztem az UEFA "A" diplomát -, képzem magam, s tudásom próbálom átadni számukra. Játékosaim nem értem fociznak, hanem magukért, családjukért, a nemzetért. Autodidakta módon is képeztem magam. Közben jó kapcsolatok és barátságok alakultak ki futsal edzõkkel, szakemberekkel, akik nem voltak féltékenyek és megosztották velem szakértelmüket. Sokat köszönhetek Mucha Józsefnek, Kókai Lajosnak, Nuccorininek, Damian Knabbennek, Duartenak.
Nyugodtan mondhatjuk fényes sikerek jelzik edzõi munkásságát. Bajnokság elsõ helye a Csõ Montage csapatával, ugyancsak velük hatodik hely Európában. Európa bajnokság nyolcas döntõjében való részvétel a válogatottal, menetelés a Székelyudvarhellyel. Mi várható a jövõben?
- Nem tudok biztosat mondani, hiszen nem csak rajtunk múlnak a dolgok. Egy a lényeg. A szakmai felkészítés, a felkészülés, a munka mellett emberileg, erkölcsileg is a topra hozni önmagunkat. A közösségünkbe olyan emberek kerüljenek, akik nyerni szeretnének, céljaik vannak, s azokért hajlandóak is áldozatokat hozni, mindent megtenni. Egyet akarjunk edzõ, játékos, orvos, gyúró, vezetõ, ... Remélem sikeres VB selejtezõs szereplés következik, majd román bajnoki cím a Székelyudvarhely csapatával.
Hétvégi ellenfelünk Belgium sokat segített a futsal magyarországi meghonosításában. Úgy érzi Ön is sokat kapott tõlük?
- Szükségünk volt az õ tapasztalataik megismerésére. Fontos idõszakokban többször játszottunk velük. A vereségekbõl és a gyõzelmekbõl is tanulni kell. Õk többször megleckéztettek bennünket. Jó kapcsolatot ápolunk velük, segítõkészek.
Mire számíthatunk a most következõ két mérkõzésen?
- Most elemeztem a várhatóan legerõsebb VB selejtezõs ellenfelünk Lengyelország játékát. Az ellenük alkalmazandó taktikai dolgokat szeretnénk kipróbálni. Persze nem biztos, hogy a belgák a lengyelek játékstílusával érkeznek, de erre is képesnek kell lennünk megfelelõen reagálni. Jó ellenfeleink lesznek, a világkupán ötödikek lettek. Fontos volt, hogy ne gyenge csapat ellen játsszunk. Inkább most derüljenek ki hiányosságaink. A belgákat erõsebb csapatnak tartom jövõ heti, selejtezõbeli ellenfeleinknél.
