- Hányadik UEFA rendezvényen mûködtél közre?
- Ez volt a nyolcadik.
- Ezek alapján már van rálátásod a nemzetközi mezõnyre. Mennyiben látsz változást a korábbiakhoz képest?
- Azokban az országokban, ahol régen egyáltalán nem hallottunk futsalról, ott rohamosan fejlõdik a sportág. Az íreket láttuk már nálunk is, hogy nem olyan rosszak, de azóta még tovább fejlõdtek. A tavalyi selejtezõben az angolokat hazánk válogatottja még 15-0-ra verte meg, de azóta õk is rengeteget javultak, ami szerintem nagyban köszönhetõ annak, hogy a csapat egyik edzõje Mico Martic, aki a horvát válogatott szövetségi kapitánya.
- Milyen volt a mérkõzések színvonala?
- Az európai élmezõnytõl azért ezek a csapatok messze járnak, viszont hajtós, sportszerû, jó meccseket játszottak.
- Milyen volt a szervezés, hiszen Írországnak ezek voltak az elsõ hivatalos tétmeccsei, s mint rendezõk is most debütáltak?
- Minden rendben volt, nagyon igyekeztek megfelelni az elvárásoknak. A körülményeken és a csapatukon (csakúgy, mint az angolokon és a kazahokon) jól látszott, hogy nem kevés pénzt és energiát fordítanak erre a gyönyörû sportágra.
- Milyen volt az érdeklõdés a nézõk részérõl?
- A hazai meccseken mindig telt ház volt, körülbelül ez hatszáz nézõt jelentett, hiszen egy viszonylag kis csarnokban játszották a mérkõzéseket, de a hangulat az jó volt. A nap másik meccsén jó fél-háromnegyed ház volt, de ekkor csendben figyelték az eseményeket. Igazi szurkolás csak az írek összecsapásain volt.
- Játékvezetõi szempontból milyenek voltak a találkozók?
- A csapatok alapjában véve nagyon fegyelmezettek, és tisztelik a játékvezetõket. Ebbõl a szempontból nem volt annyira nehéz dolgunk. Az angolok és az írek játékán néha azért még megfigyelhetõ a nagypályás futballból megismert „brit stílus", emiatt nekik nem volt könnyû vezetni.
- Milyen volt a kapcsolatod a játékvezetõ kollégákkal?
- Mondhatom, hogy abszolút baráti volt a kapcsolatunk. Két játékvezetõt ismertem korábbról, a harmadik kolléga pedig egy izraeli újonc volt, aki nagyon hamar beilleszkedett a „futsal családba". Talán vele voltam a legjobb barátságban, ami annak is köszönhetõ, hogy az elsõ két mérkõzésünket együtt vezettük.
- Az UEFA részérõl milyen visszajelzéseket hallottál a mûködéseddel és a rendezvénnyel kapcsolatban?
- Nagyon nagy volt az érdeklõdés az esemény iránt az európai szövetségtõl, amit kitûnõen jelez az, hogy fotóst is küldtek a helyszínre, valamint az elsõ két napon ott volt Laurent Morel is, aki az UEFA futsal fejlesztésért megbízott menedzsere. A játékvezetõi ellenõr pedig Perry Gautier volt, aki az MVFC Berettyóújfalu által rendezett debreceni UEFA Futsal Cup minitornán is hasonló minõségben volt jelen. A hivatalos ellenõrzéseket még nem kaptam meg, de a mérkõzéseket követõ értékeléseken úgy tûnt, hogy elégedett volt a teljesítményemmel. Talán ennek köszönhetõen vezethettem az angol-ír presztízsmeccset, valamint az utolsó napon a csoportelsõségrõl döntõ ír-kazah összecsapást is.
- Mi volt a torna legemlékezetesebb pillanata számodra?
- Ezt nehéz megmondani. Talán az, hogy a nagy várakozás után az angol-ír meccset követõen mindenki megköszönte a korrekt játékvezetést, és mindenki boldog volt, hogy a pályán dõltek el a dolgok.
