Kota Gabi kérdezi Nagy Anikót
2019.10.03 | 15:59
A jövő reménységei sorozatunkban a következő játékos már a jelenben is csapata meghatározó játékosa, de talán még fényesebb jövő áll előtte, ha ebben az ütemben fejlődik tovább. Nagy Anikónak fiatal kora ellenére már majdnem háromszáz meccs, és több, mint kétszáz gól van a lábában. A 18 évesen már szinte rutinosnak nevezhető böszörményi játékossal az eddigi pályafutásáról, illetve a jövőbeli terveiről beszélgetett kicsit volt csapattársa, az őt jól ismerő vendégszerzőnk, Kota Gabi.
Kevés játékos van a női futsalban, akinek a neve mellett egész életében mindössze egy csapat szerepel. Te egyelőre ezen kevesek közé tartozol, ami fiatal korod ellenére is nagy szó. Idén kezded a tizedik szezonodat a HTE-ben, mesélj, mi köt ennyire a kék-fehér színekhez?
- Hajdúböszörményben élek, így gyermekkoromban a Hajdúböszörményi Torna Egyletnél kezdtem el focizni, akkor még fiúk között. Később pedig csatlakoztam az induló lánycsapathoz, ahol szinte mindenkihez szoros barátság fűzött. Ez az egyesület az, amely megtanította nekem, hogy mi is az a foci, és ezáltal nagy érzelmi kötődés alakult ki részemről. Ezek mellett minden olyan lehetőséget megkaptam, amit szerettem volna, hiszem már 15 évesen bemutatkozhattam az NBI-es csapatban.
A HTE színeiben a neved mellett nem csak futsal, hanem focimeccsek is szerepelnek. Mégis, a két sport közül az előbbi áll közelebb hozzád, miért, mikor, hogyan váltottál a zöld-fehér gyepről a sportcsarnokra?
- Ahogy már említettem, gyermekkoromban kezdtem el a focit, amit nagyon szerettem, de 2014-ben adódott egy lehetőség, hogy csapatommal az U15-ös országos futsalbajnokságban versenyezhetünk. Akkor még fogalmam sem volt róla, mi is ez a játék. Quirikó Vivien volt az az edző, aki bevezetett minket a futsal világába. Általa sokkal jobban megszerettem ezt a sportágat, hiszen ez egy dinamikus, taktikai játék, amelyhez nem elég ösztönből játszani, hanem gondolkodni is kell.
15 éves korod óta Quirikó Vivien már a felnőttek között is számol veled. Azóta van már pár szezon a lábadban amellett, hogy továbbra is játszottál utánpótlás-bajnokságban. Miben más a kettő? ’Felnőttél’ már szerinted a nagyokhoz?
- 15 éves voltam, amikor a szezon közepén odajött hozzám az akkori edzőm, hogy számítana rám az NBI-es meccsen. Ez nagyon meglepett, hiszen még túl fiatalnak tartottam magam, de egyben nagyon örültem a lehetőségnek. Azóta vagyok a felnőtt csapatban. Úgy gondolom, hogy a felnőtt bajnokság sokkal gyorsabb, és taktikailag is sokkal többet igényel. Véleményem szerint kezdek felnőni a nagyokhoz, de még rengeteget kell tanulnom hozzá taktikailag, és sokat kell fejlődnöm fejben is.
A csapatotok, a Hajdúböszörményi TE kerete rengeteget változott, fiatalodott a tavalyi szezonhoz képest, amikor sorozatban harmadszorra is bajnokok lettetek (lettünk.. J). Hogy látod belülről ezt a helyzetet, milyen irányba változott szerinted a csapat? Mik a céljaitok idén, mire lehet képes ez a keret?
- Igen, ahogy mondod, a csapatunk a nyáron eléggé átalakult, hiszen több játékosunk is átigazolt egy másik NBI-es csapathoz. Ez kicsit megtörte a HTE sorsát, hisz sem a szurkolók, sem mi játékosok nem tudtuk, hogy mi is lesz ebben a szezonban. De jól ismerjük Vivit, tudtuk, hogy nem kell félnünk, hiszen rá mindig számíthatunk. Augusztus elején tájékoztattak minket, hogy idén is az NBI-ben fogunk indulni, csak kicsit más csapattal. Rengeteg új fiatal jött hozzánk, akikkel már az első edzéseken könnyedén szót értettünk. Célunk a szezon első felében a csapat összeszokása, de szeretnénk felvenni a versenyt a többi csapattal, és a lehető legjobb helyen végezni a bajnokságban.
Láthatóan töretlen feléd a bizalom, az idei NBI-es szezon összes meccsén kezdő voltál, amit eddig egy góllal háláltál meg. De áruld el kérlek, hogy a pálya melyik részén érzed a legjobban magad, hol számít rád leginkább az edződ?
- Elsősorban nagyon örülök neki, hogy bizalmat kaptam Vivitől és kezdő voltam az elmúlt meccseken. Személy szerint én inkább szélsőként vagy hátsó emberként játszom szívesen, ezt az edzőm is tudja, így általában ezekre a posztokra szokott betenni.
A pályán egy gyors, gondolkodó, jól képzett játékosnak tartalak, aki védekezésben, és támadásban is tudja, hogy mikor mit kell tennie. Miket tartasz saját erősségeidnek a futsalban, és mikben kellene még fejlődnöd ahhoz, hogy majd a legjobbak közé tartozhass?
- Ahogy te is mondod, az egyik erősségem az, hogy gyors vagyok a pályán, illetve sokat mozgok. Sokszor tudom meghúzni a váratlant, olyan dolgot cselekedni, amire az ellenfél nem számít. Viszont sokat kell még tanulnom a futsal taktikai dolgairól, mind a védekezésben, mind a támadásban. Leginkább azt kell megtanulnom, hogy hogyan kell kizárni a külvilágot, és csak a játékra koncentrálni.
Milyen a viszonyod a csapattársaiddal? Említetted, hogy szoros barátság fűz több emberhez is, ez az összetartás jellemző az egész csapatra? Ez eddig is így volt nálatok, vagy más lesz idén, hogy nagyobb szerepet kaptok ti, fiatalok?
- Ahogy a csapat életkorát megfigyeljük, kevés eltérés van közöttünk, így mind a játékban, mind a magánéletben nagyon jól megértjük egymást. Szerintem mondhatom azt az egész csapat nevében, hogy nagyon jó a légkör és mindenki megért mindenkit. Ezt a szoros barátságot segíti az is, hogy többen Hajdúböszörményben élünk, így az edzéseken és meccseken kívül is többször tudunk találkozni. Ha lehetőségünk van rá, akkor több csapatépítő programot is csinálunk, hisz fontosnak tartjuk az egymás közti kapcsolat építését.
Több, mint egy évtizedes hajdúböszörményi karriered alatt rengeteg ember megfordult a csapatodban, és körülötte. Kik azok az emberek, akik ellenfélként a legnagyobb gondot okozzák? Illetve kik (voltak) azok a csapattársaid, edzőid akiktől játékosként a legtöbbet tudtad tanulni?
- Több olyan játékossal játszottam együtt, akik a válogatottban is szerepeltek. Az egyik olyan játékos, aki a legnagyobb gondot okozza ellenfélként az Tell Zsófia, hiszen rendkívül jól védekezik és mozog, és sokszor váratlanul elindul hátulról, sőt, ha kell becselezi magát a hálóba is. A másik ilyen játékos pedig Bokor Adrienn, aki rendkívül gyors, illetve jó döntéseket tud hozni a pályán. Csapattársként nagyon szerettem vele játszani, tőle tanultam meg, hogy bízni kell magunkban, és nem szabad félni, hisz másképp nem lehet felnőtt csapatban játszani. A másik ember, akitől rendkívül sokat tanultam, az az edzőm, Quirikó Vivien, hiszen ő tanított meg futsalozni.
Ilyen fiatalon a felnőttek közt játszva biztos vannak példaképeid, akikre felnézel. Ki az, vagy kik azok? Mondhatsz a magyar, vagy a nemzetközi mezőnyből is, akár női, akár férfi játékost.
- Inkább a női mezőnyből vannak példaképeim. Az egyik magyar női futsalos, aki ebben a szezonban már sajnos nem futsalozik az Sipos Lilla, a másik pedig Halászi Kinga. Mindketten nagyon jól lőnek messziről is, és nagyon jól látnak a pályán. A nemzetközi női futsalos példaképem pedig te vagy, (Kota Gabi) hiszen lenyűgöz egyrészt amit elértél az életed minden területén, másrészt az, ahogy a pályán mozogsz, meg amilyen gólokat tudsz rúgni. Örülök neki, hogy több éven át csapattársak lehettünk, és hogy tanulhattam tőled.
18 évesen már többszörös NBI-es bajnok vagy, illetve játszottál több Magyar Kupa négyes döntőben is. Vannak, akik ezt hosszú karrier után sem mondhatják el magukról. Mit szeretnél még elérni a csapatoddal, és mik az egyéni céljaid? Vagy az eddigi címeket már nem lehet túlteljesíteni?
- Nagyon örülök annak, hogy bajnoki címet ünnepelhettem a Hajdúböszörmény színeiben, viszont most változott a csapat, így ebben a szezonban változtak a célok is. Az egyik cél az, hogy összeszokjunk, másik pedig, hogy taktikailag mindent megtanuljunk, amit csak lehet. Ahogy minden futsalos, én is szeretnék Magyar Kupát nyerni, hiszen sajnos ez még nem jött össze. Az egyéni célom pedig az, hogy egyszer felvehessem a címeres mezt, de ehhez még sokat kell tanulnom.
Mi volt a legrosszabb, és mi a legjobb élményed az eddigi pályafutásodban?
- A legrosszabb élményem az volt, amikor a Magyar Kupa döntőjében a Tolna ellen büntetőkkel kaptunk ki. A legjobb élményem pedig az, amikor a második bajnoki címet megnyertük.
Életed jelentős részét kitölti a sport, amit űzöl. A családod, barátaid támogatnak abban, hogy futsalozol? Hogy viselik, hogy lányként ezt a sportágat választottad?
- Szüleim számára fontos volt, hogy sportoljak valamit, ezért választották nekem a focit, hiszen nagyon visszahúzódó gyerek voltam a sportolás előtt. Később pedig rám bízták, hogy mit szeretnék sportolni, de én ugyanúgy maradtam a focinál, később pedig a futsalnál. A családom mindenben támogat, lelkileg és anyagilag is, amit nagyon köszönök nekik. Főként azt, hogy minden meccsemen ott ülnek, és ha kell velem örülnek, vagy épp vigasztalnak. A barátaim elfogadták, hogy lányként futsalozok, és büszkék is rám, főleg amiatt, hogy ilyen kitartó vagyok.
Tudom jól, hogy téged nem kell kétszer megkérdezni, mindig benne vagy a poénkodásban, a szórakozásban. Milyen embernek tartanak téged, tartod magad a privát életedben?
- Úgy gondolom, hogy egy céltudatos, barátságos ember vagyok és nagyon szeretek poénkodni, nevetgélni ezáltal sok ember arcára mosolyt tudok csalni. Viszont vannak negatív tulajdonságaim is, mint például az, hogy kicsit makacs vagyok, vagy épp olykor hisztizek is..
Idén felvételt nyertél a Debreceni Egyetemre, amihez utólag is gratulálok. Mit tanulsz, és mik ezzel kapcsolatban a terveid? Milyen pályára készülsz majd a ’felnőtt’ életben?
- Köszönöm szépen. Nagy örömömre felvettek a Debreceni Egyetemre, kereskedelem és marketing szakra. Azt még pontosan nem tudom, hogy milyen pályára készülök felnőtt életemben, de azt igen, hogy ezen a vonalon szeretnék elindulni. Úgy gondolom, hogy a mai világban nagyon fontos, hogy mit és hogyan adunk el, és az, hogy mennyire látjuk át az emberek gondolkodását egy adott vásárlásnál.
