Nehéz szezont zárt a Somafone-KHTK nõi futsal csapata. A tavaly újoncként hatodik helyezést elérõ kiskunfélegyházi gárda a nyár folyamán jelentõsen átalakult. A 2008/2009. évi bajnokságban legeredményesebb három játékosuk közül ketten visszavonultak az idény végén, Bagdi Csilla pedig külföldi tanulmányai miatt csak az év második felében erõsíthette a csapatot. Osztopáni Mihály edzõnek nem volt könnyû dolga gondoskodni a meghatározó játékosok pótlásáról és a nyár folyamán közel 30 lányt hívott próbajátékra, akikbõl végül kialakult a 16 fõs keret. Az újoncok közül sokaknak még újdonság volt a futsal, hiszen korábban fõleg füves pályán terelgették a labdát és szokniuk kellett az új játékformát, illetve a szigorúbb szabályrendszert.
Az õszi mérkõzéseken sajnos kiderült, hogy bár sokszor helyzetbe kerültek a lányok, a gólokat mégis az ellenfelek rúgták és több játékos nem hozta a tõle várt teljesítményt. Az edzõ változtatások mellett döntött, és a tavaszi idényre felfrissítette játékoskeretét. A kezdeti csapatösszeállításból hatan hiányoztak, a megüresedett helyekre új játékosok kerültek. A "Mókusoknak" álmosan kezdõdött a bajnokság tavaszi köre, hiszen kikaptak a rivális salgótarjáni csapattól és ez a vereség, mint végül beigazolódott, sorsdöntõ volt a végelszámolásnál. A téli szünet utáni botlást követõen, bár becsúszott néhány nagyarányú vereség, a kiskunfélegyházi együttes játékában fokozatos javulás mutatkozott, és többször sikerült megszorongatni a sokkal esélyesebb ellenfeleket is.
Jó igazolásnak bizonyult Krisztián Krisztina, aki a bajnokság utolsó körében csatlakozott a csapathoz és hat mérkõzésen elért négy találatával Szabó Nóra után a "Mókusok" második legeredményesebb játékosa lett, holtversenyben a sérülés miatt több alkalommal kispadra kényszerülõ Bezsenyi Zsuzsannával. A Somafone-KHTK végül a tabella hetedik helyén végzett, egy ponttal lemaradva a Skorpió Salgótarján mögött. Az eredmény elmarad a várakozástól, de bizakodásra adhat okot a jövõre nézve, hogy a sok megpróbáltatáson átesett együttes, végre CSAPATTÁ kovácsolódott és a nyári felkészülést követõen nagyobb eséllyel vághat neki a 2010/2011. évi bajnokságnak.
Osztopáni Mihály (edzõ): - Csalódás a hetedik hely. A sok gyakorlásnak nyögés lett a vége. Mire elhitte a csapat, hogy tudna játszani addigra vége volt a bajnokságnak. Kapusaink teljesítményérõl és a védekezésrõl a 149 kapott gól mond értékelést, támadó játékunk hatékonyságáról pedig a mindössze 42 rúgott gól árulkodik. Folyamatosan alakult át keretünk a bajnokság során, ez sem könnyítette meg a csapatépítést. Hiba volt a sok játékos kipróbálása, de kerestem a legjobb felállást. A sok sérülés nehéz akadályok elé állított az év folyamán, nem sikerült mérkõzésenként pótolni a hiányzókat. Sajnos az évközi kevés edzésre járás, a taktika kidolgozását, gyakorlását nehezítette. A külsõ és belsõ támadások is sok energiát emésztettek fel, nem csak bennem. A végére elhitte a csapat, hogy lehet tartalmasan játszani, de addigra már elment a mezõny. Sok tanulsággal szolgált az elmúlt egy év. Hittel, akarattal és edzéssel lehet elõre lépni. Csalódást jelent a hetedik hely, de van hitünk a jobb folytatáshoz, és ezért megteszünk minden tõlünk telhetõt a nyári felkészülés alatt. Ki kell emelnem Szabó Nóra (20) gólerõsségét, Bezsenyi Anita harcosságát, Bagdi Csilla hozzáállását, valamint a bajnokság végén bekerült Krisztián Krisztina gólérzékenységét. Köszönöm támogatóink hozzáállását, szurkolóink bíztatását, az önkormányzat támogatását. A 2010/2011-es bajnokságban is HAJRÁ MÓKUSOK!!! CSAKAZÉRTIS!!!
Bagdi Csilla: - Ami bizonyos, hogy ez az edzettségi állapot illetve a rendszertelen edzésre járás nem sok jót eredményez, ezért mindenképpen fontosnak tartom, hogy a "Mókusok" ezen változtassanak. Mire kialakult a végleges keret, mikor megszületett az igazi CSAPAT, akkor kezdett javulni a játék és végre elhittük, hogy igenis van keresnivalónk a pályán. Sajnálom, hogy vége lett a bajnokságnak, mert úgy tûnik ennyi idõ kellett, hogy belelendüljünk, de most van egy egész nyár arra, hogy mindenki felvértezze magát. Csalódás a 7. hely, de talán ez egy "jó pofon" mindenkinek, és ezek után talán komolyabb munkát fogunk folytatni az edzéseken, ahol mindenképpen ki kell küszöbölnünk a kapu elõtti félelmeinket, hiszen góllövés nélkül nem fog menni a következõ szezonban sem. Ami a saját játékomat illeti, az elején nehéz volt visszalendülni a futsal világába, vissza kellett nyernem az erõnlétemet, ami bár lassan és nehezen, de azt hiszem sikerült is. A tõlem elvárt játékot a bajnokság végére többé-kevésbé hoztam, azonban a góllövés még nem úgy megy, ahogy az elõzõ szezonban. Remélem ezen a közeljövõben sikerül változtatni, és csapatkapitányként sikerül újra gyõzelemre vezetni a "Mókushadat". Remélem, hogy az utolsó hónapban összecsiszolódott csapat a következõ idényben többször fogja gyõzelemmel és/vagy szép játékkal megörvendeztetni a szurkolókat! HAJRÁ MÓKUSOK!
Bezsenyi Anita: - A futsallal ebben az idényben találkoztam elõször. Ez a játék más, mint az eddig általam megszokott "foci" (labda, technika, taktika), ezért az elején elég sok nehézséget okozott az átállás. A bajnokság kezdetekor bizakodtam, hogy az elsõ 4 hely valamelyikén is végezhetünk majd, azonban a rengeteg sérülés, a játékosok fluktuációja ezt nem tette lehetõvé. Jelentõs javuláson, fejlõdésen ment át a csapat a kezdetekre visszatekintve. A jövõben tovább küzdünk, sokat edzünk, és a társaság összetartásának javításáért is megteszünk mindent. Biztos vagyok abban, hogy a következõ bajnokságban elõkelõbb helyen fogunk végezni. Köszönöm az edzõnek és a csapattársaknak a belém vetett bizalmat, hiszen minden mérkõzésünkön kezdõként léptem pályára. Szeretem a futsalt, szeretek "Mókus" lenni!
Bezsenyi Zsuzsanna: - Teljesen új volt számomra a futsal, hiszen eddig füves pályához voltam szokva. Fociztam ugyan teremben is, de ott mások voltak a feltételek, és össze sem lehet hasonlítani a futsallal. Nem én voltam az egyedüli akinek alkalmazkodnia kellett az új körülményekhez és némi idõbe telt, mire megbarátkoztunk az új játékstílussal. A keret nehezen állt össze, egész idény folyamán cserélõdtek a játékosok és tulajdonképpen csak az utolsó néhány mérkõzésre alakult ki a csapat. A sok változtatás illetve a kevés közös edzéslehetõség miatt nem tudtunk kellõképpen összeszokni és ez legtöbb mérkõzésen érezhetõ volt a játékunkon. Bízom benne, hogy a bajnokság során együtt maradt alapcsapat, esetleg egy-két játékossal kiegészülve, eredményesen felveheti majd a küzdelmet az élmezõnnyel is a következõ szezonban. Ehhez azonban alapos felkészülésre és sok-sok edzésre lesz szükség a nyáron.
Ficsór Mónika: - Az õszi szezon elején elég döcögõsen, nyögvenyelõsen játszottunk, ennek részben az lehet az oka, hogy mindig újabb és újabb lányok érkeztek a csapathoz illetve távoztak tõlünk, így nehezen ment az összeszokás. A tavaszi fordulók végére a teljesítményünk érezhetõen feljavult, és a legjobb csapatokat is sikerült meglepnünk. Sajnos a záró mérkõzésen a miskolciak megtalálták védekezésünk ellenszerét, így nem tudtuk gyõzelemmel vagy legalább szoros eredménnyel zárni az idényt. Bízom benne, hogy jövõre lényegesen jobb helyezést érünk el a bajnokságban. Maximalista lévén, nem vagyok megelégedve a védéseimmel. Tudom, hogy a kidobásaimon kellene sokat javítani, pontosítani, de sajnos ez még nem sikerült, pedig ebbõl gólokat tudnánk elérni a lassabb csapatok ellen. Remélem a nyáron most már 100%-osan összeszokik a csapat és a jövõben sikereket érhetünk el.
Kovács Klaudia: - Az elmúlt szezonban sajnos viszonylag kevés meccsen tudtam ott lenni, mivel ahogy azt Misi bá"-val is megbeszéltük az elején, nekem a nagypályás meccsek élveznek elsõbbséget. Ettõl függetlenül amikor csak tehetem mindig szívesen jövök a "Mókusokhoz", és amikor nem tudok ott lenni akkor is szorítok értük. Ami a saját teljesítményemet illeti nem vagyok elégedett, mivel kevés alkalommal tudtam hozni a meccseken azt, amit szerintem valójában tudok, és nagyon remélem, hogy a jövõ szezon ennél jobban fog sikerülni. A csapat nehezen állt össze, folyamatosan változott a keret, sajnos ez a teljesítményünkön is meglátszott. A végére azért sikerült fejlõdnünk, és remélem ezt a formát tudjuk majd tartani a következõ idényben is. Mindenképp sokat köszönhet a csapat Misi bá" munkájának, kitartásának és türelmének, ezért továbbra is Hajrá Mókusok!
Krisztián Krisztina: - Márciusban csatlakoztam a csapathoz és úgy érzem néhány mérkõzés után sikerült beilleszkednem a "Mókusok" közé. Korábban nagypályán fociztam, és a futsal újdonság volt számomra. Rövid idõn belül kellett hozzászoknom a korábbihoz képest más technikát igénylõ körülményekhez. Ez már csak azért sem volt könnyû, mert többször elõfordult, hogy nem tudtam részt venni az edzéseken, így "élesben" a mérkõzéseken szereztem tapasztalatokat. Harmadik meccsemen ráéreztem a góllövés ízére, a játék is egyre jobban ment, és a bajnokság végéig hátralévõ néhány találkozón 4 alkalommal találtam be az ellenfelek kapujába. Remélem jövõre is gólokkal tudok majd hozzájárulni a csapat sikeresebb szerepléséhez, amire úgy érzem egy alapos nyári felkészülést követõen reális esélyünk lesz. A nagy kérdés, hogy következõ szezonban tudunk-e javítani a helyzetkihasználásunkon. Ha igen, akár meglepetést is okozhatunk.
Nádudvari Julianna: - Számomra ezelõtt ismeretlen volt a futsal világa. Sajnos az elmúlt szezon során alig néhány mérkõzésre tudtam elmenni, és csak nagyon kevés tapasztalatot szereztem, de az edzéseken igyekszem felvenni a játék ritmusát, hogy mielõbb beilleszkedhessek a csapatba. Remélem a jövõben több játéklehetõségem lesz és hozzá tudok járulni a "Mókusok" sikeréhez. Szerintem az elmúlt idényben mutatott gyengébb forma sokszor annak volt köszönhetõ, hogy nem mindig sikerült az edzéseken begyakoroltakat átvinnünk a mérkõzésekre. A következõ bajnoki szezonban véleményem szerint elõrébb tudunk végezni a tabellán.
Rátkai Orsolya: - Nem úgy indult a bajnokság, ahogy szerettük volna. A csapat összeállítása nehezen alakult ki, gyakori volt a változtatás, így nem is tudtunk rendesen összeszokni. A sok nehézség ellenére érezhetõen javult játékunk a kezdetekhez képest és két gyõzelmünk mellett, az idény végére többször sikerült megszorítanunk ellenfeleinket. Saját teljesítményemen gyakran éreztem az edzések hiányát. Sajnos az egyetem mellett nem tudtam annyit mozogni, mint kellett volna és a nem megfelelõ erõnlét kiütközött a mérkõzéseken. Bízom benne, hogy a nyári felkészülés alatt sikerül összeállni a csapatnak és jövõre jobb eredményeket produkálunk.
Suhajda Eszter: - A csapat teljesítménye meglehetõsen hullámzó volt a szezon során. A nagyon rossz kezdés után fokozatosan fejlõdtünk és a bajnokság végéhez közeledve a kezdeti nagy gólarányú vereségeket felváltották a szoros eredmények. Ha a nyári felkészülés alatt tovább tudunk javítani játékunkon és sikerül kiküszöbölnünk hibáinkat, jövõ idényben lényegesen jobb eredményekre számíthatunk, mint az idei évben. Ehhez azonban még rengeteg munka és edzés kell. Én augusztus végén kerültem elõször közelebbi ismeretségbe a futsallal és számomra teljesen új volt a futballnak ez az ága. Tavaly nyáron sérülés miatt három hónapig kényszerpihenõn voltam és csak a bajnokság kezdete elõtt nem sokkal csatlakozhattam a csapathoz és kezdtem el edzeni, megismerkedni a szabályokkal és hozzászokni a nagyon gyors és dinamikus játékhoz. Nem vagyok megelégedve a teljesítményemmel ennél többre vagyok képes. Remélem jövõre ezt be is tudom bizonyítani.
Szabó Nóra: - Az elmúlt bajnokságban a csapat sajnos nem játszott komoly szerepet, ezt tükrözi a tabellán elfoglalt helyezésünk is. Voltak olyan mérkõzések, mikor csak kicsin múlott a siker, de vagy a védõkön vagy a kapusokon az utolsó percekben végül elment a mérkõzés. Magamról annyit, hogy elõl a védõk szorításában legtöbbször nem volt olyan társ, aki pontos labdát adott volna, illetve a játékot kapkodás és pontatlanság jellemezte legtöbbször. Összesen 20 gólt szereztem a szezon során, ezért úgy érzem elégedett lehetek a teljesítményemmel. Legnagyobb gondot az jelentette, hogy nem találtuk meg az elmúlt bajnokság végén visszavonult két válogatott szintû játékos pótlását - gondolok itt Rosta Eszterre és Zentai Adrienre - az õ hiányukat nagyon megéreztük. Remélem játszunk még együtt egy csapatban velük. Pozitívumnak érzem, hogy a kudarcok ellenére is megõriztük higgadtságunkat és humorérzékünket. Bízunk a jövõben és az ideinél jobb szereplésben. Ezúton szeretném megköszönni szurkolóink biztatását és türelmét.
Zsadányi Szilvia: - Nehéz bajnokságon vagyunk túl. A tavaly nyáron kitûzött célt, sajnos nem sikerült elérnünk, és még csak meg sem tudtuk közelíteni. Szeptember elejére mindenki azt hitte, hogy összeálltunk, jó a csapat, de ...! Egyik napról a másikra derült ki, hogy egyik lány mégsem jön hozzánk, a másik nem tudja vállalni a meccseket, a harmadik edzésre nem tud járni és így tovább. Újabb játékosok kellettek, akik sajnos nem váltották be a hozzájuk fûzött reményeket. Az õ helyükre megint újak jöttek és ez így ment egész idény alatt, folyamatosan cserélõdtek az emberek. Mire kezdtük volna megszokni egymást, megint változott az összeállítás. Az utolsó kör mérkõzéseire jól szervezett védekezésünknek is köszönhetõen, sikerült elkerülnünk a nagyarányú vereségeket, sõt a rájátszásba jutott csapatok ellen többször felvettük a kesztyût és szoros meccseket játszottunk velük. A bajnokság véget ért, de az eleinte önmagát keresõ csapat, mára A CSAPAT lett. Egy egész nyár áll a rendelkezésünkre, hogy javítsunk állóképességünkön, hibáinkon és csiszoljuk technikai tudásunkat. Bízok benne, hogy jövõre eredményesebben zárjuk a bajnokságot. Hajrá Mókusok!
(TomeR)
