„Mottó: Nem a szabad száj veszélyes, hanem a csukott fül!" - Úgy gondolom, hogy szándékosan félreértelmezik és szándékosan félremagyarázzák az ember írását. Véletlenül „õk" mindig a másik oldalát és a másik oldaláról magyarázzák meg! Felfoghatatlan, hogy miért kell elferdíteni és megvezetni a jóindulatú futsal érdeklõdõt.
Akik arra érdemesek!
Szeretek futsal edzést tartani, valahogy szeretem az „ízét", jó néha átadni a játékosoknak valami olyat, amitõl többnek érzik magukat. Nemsokára talán ezt is elveszik tõlem, hiszen mit képzelek én, aki nem iratkozok be az elsõ 6-8 napos futsal edzõképzésre.
Most ráérek, hiszen edzést nem tartok, maradt a munka és az írás, de írni csak akkor tudok, ha van mirõl. Mostanában a magyar futsal a csöndes napjait éli, ezért nehéz fogást találni rajta és megmondom õszintén, nem is állt szándékomban.
Oczella úr minden nap azzal kezdi a napjait, hogy végigolvassa a magyar futsalhíreket. Hogy megnyugtassam Oczella urat, én meg a futsalért dolgozok, élek-halok, kelek-fekszem immáron vagy 15-20 éve. A futsalt nagyon sokra tartom! Ha kell, kiállok érte, megvédem és bebizonyítom, hogy mi is az igazi értéke. Én a futsalt képviselem, amikor írok róla, és bárkivel hajlandó vagyok vitába szállni a futsalképzés elõnyeirõl.
Tudja vagy gondolja itt valaki ma Magyarországon, hogy Brazíliában évtizedek óta így képzik az ottani futballistákat?
Azt kérdezi Oczella úr, hogy ki zagyvál, meg hord össze-vissza mindent a futsalról, és ki a szakértõ, és a zseni vagy a Bólogató János. Kezdem az egyszerûbbel! Az ön cége által kezelt honlapon - magán és Király Gáboron kívül - nem sok elõrevivõ hozzászólást olvashattak idáig a futsal szerelmesei. De csak emlékezni kellene a saját megállapításukra, hiszen az önök írásaiban - név szerint - elosztják, hogy ki a szakember, és ki az, aki csak a futsal ellen ír. Persze az érdekesség az az, hogy amikor véletlenül önökkel beszélek, akkor mondják, hogy „Mi nem értünk hozzá!" Hát, ahhoz képest elég szépen elosztják, hogy ki mihez ért? A zagyválásról meg csak annyit: van olyan „szakemberünk", aki néhány hónapja azt állította, hogy a futsal és a futball, az két különbözõ sportág! De jött Lozano, és azóta mást állít, már mást jelent a futsal! Az pedig már „csúcs", hogy a futsalban teli csüddel passzolunk! Hát persze! Meg atomrakétákat lövünk ki az ellenfélre. Vegyük már észre, hogy ezeket a zagyvaságokat!
Azután meg tõlem kérdezi, hogy ki a Bólogató János? Vagy tõlünk - futsalosoktól - kérdezi meg, hogy miért nem hoztunk létre valamilyen futsalszervezetet? Miért? Nincs Futsal Bizottságunk? Vagy õk nem minket képviselnek? Vagy kik neveznek ki itt edzõket? Ki írja ki itt a futsalbajnokságot? Ki és hogyan szervezi a futsal holnapját? Hát mi alapján történnek itt a döntések? Ezeket ön kérdezi tõlem?
Hogy van ez, kérdem én, ha olyan jól értesült, akkor miért nem írja meg, hogy például: „Összeült a Futsal Bizottság és Tóth Károlyt kinevezte a nõi futsalválogatott kapitányának. A Bizottság alaposan átrágta és ezek, és ezek alapján döntött így! Stb., stb...."
De azért már elnézést, megkérdezték a hölgyeket, vagy bárkit is? Hát persze, biztos tendert írtak ki!
Ön kérdez tõlem, és ön nem ért semmit? (Majd az írás végén segítek, hogy megértse!) Végigsorolja, hogy hány csapat, hány játékos és szertáros van ma Magyarországon és én megsértettem õket? Most kérdezem? A futsallal kezdte, majd folytatja a futballal. Mert ha a futsalról beszélünk, akkor néhány százan vagyunk, ha a futballról, akkor pontosak a számok. Elnézést, Oczella úr, de olvas ön? Figyel a világra? Kérdezem: Ezelõtt ötven éve hol tartott a futballunk és most hol tart? Kit sértettem meg, hiszen csak tényeket írtam le! Vagy az amatõr megjegyzés fáj? Majd ide keveri a klubokat és számon kéri rajtam, hogy nem illõ megírni, hogy húsz év alatt nem tudtunk egy nemzetkõzi képességû utánpótlás játékost kinevelni. Hát kedves Klubok, bocsi, hogy emlékeztettem önöket erre. Hát akkor emlékeztetem, hogy a futsalban egyszer már sikerült egy ilyen játékost Balázs Zoltán személyében találni, ám egy korrekt döntés, vagy hazugság alapján valaki eltiltotta egy évre a futsaltól. Ja, errõl nem szabad beszélni, mert azonnal eltiltanak, vagy - huha - nem leszek a Magyar Futsalválogatott kapitánya? Tudja kedves Oczella úr, néhányan már kijelentették, hogy õk vállalnák ezt a titulust, sõt ugrásra készen várakoznak. Azért mondok neveket is, hiszen „Nahó" (Nahóczki Attila - a szerk.) jelezte ezt a szándékát, de Tóth Karcsi is ugrásra kész! De hiszen õ már minden volt: szövetségi segédedzõ, U21-es edzõ, a nõi válogatott kapitánya, de a profi román bajnokságban is megállta a helyét, mert a 2. hely az nem semmi. Igaz, a rossz nyelvek szerint Lódi Tamás érdemelte volna az edzõi fizetést - inkább! Felfoghatatlan, hogy kerül képbe, és ki súgja be, hogy õ egy magyar válogatottat irányító edzõ tud lenni! Na, ez a pofátlanság Oczella úr! És talán Tóth Karcsinak arról kellene elgondolkoznia, vagy megkérdeznie, hogy a Magyar Futsalválogatott játékosai milyen véleménnyel vannak róla! Hát, én nem kívánkoznék az õ helyébe! De megjegyzem azt is, hogy én az életemben nem ütöttem le senkit egy mérkõzés folyamán. Mert lehet, hogy nem mindig szépirodalmi nyelven beszélek, de a sportban szánt szándékkal, tiszta erõbõl még nem ütöttem meg senkit. Nem úgy, mint õ! Szomorú, hogy a piros-fehér-zöld szerelésében tetszeleghet állandóan, mint szövetségi edzõ. Tuti, hogy abban alszik és ez a mérkõzésein és az edzésein is látszik - mármint, hogy alszik! (Csak sajnálni tudom a hölgyeket, hiszen az életben nem tudják meg, hogy mi a futsal?)
Vele ellentétben én nem remegek, hogy szövetségi edzõ legyek, és ha egy kicsit képben lenne, akkor rájönne, hogy miért írtam azt a bizonyos cikket -, hónapokkal ezelõtt, hogy „oda-kozmáltunk"!
Nos, azért, mert elveim vannak, és én lemerem írni nyíltan a véleményemet, míg õk néhányan a sufniban pusmognak, hogy: „... te, olvastad mit írt le a kisjani?
Nekem van munkám és szeretem is azt! A futsalban így nem kényszerbõl kell dolgoznom, és amikor pénzt adnak, vagy fogadok el, azt a munkámért kapom. Míg a jelenlegi szövetségi edzõk a Futsal Bizottságnak a legolcsóbb kényszermegoldás, hiszen csak a „fizu", és semmi más. Mert edzõtáborokra, vagy edzésekre nincs keret, és õk ebben jó partnerek! Én, ha nem tarthatok edzést, akkor ahhoz nem adom a NEVEMET!
Kíváncsi lennék, hogy 2009-ben - össz-futsalválogatott szinten - hány edzést tartottak! Már most fogadnék, hogy az U21-es csapat kiütéssel nyerne (ott legalább edzõ jelölt van)! Megnyugtatatom - Oczella úr - hogy leginkább az elõbbiekért õk a szövetségi edzõink. Próbálnának csak edzéslehetõséget kérni, akkor lehet, hogy repülnének. De tudják mit - lelkük rajta. Én nyugodtan alszom, és nem kívánkozok egy olyan helyre, ahol évek óta - sajnos egy ember miatt - nem tudunk megfelelõen fejlõdni. Mert ez is tény kedves Oczella úr!
Azt is mondja már meg nekem, hogy ki döntötte el, és minek alapján azt, hogy õk képviseljék a magyar válogatottakat? Az eredmények alapján - ugye? Hát persze!
Gondolja, hogy amikor a Gödöllõvel bajnokságot nyertünk akkora ász voltam? A fenét! Valószínû, ha egy kecske vezeti a csapatot, akkor is nyertünk volna, hogy Javier Lozano-t idézzem - szabadon! Vagy például szegény Tóth Karcsi egyetlen eredménye - a romániai 2. hely - csak egyedül az õ eredményes munkájának volt köszönhetõ? Hát persze... nem szólt bele a játékosok „szakmai munkájába" és így azonnal sikeres lett. De fokozom: Kozma Mihály - a remek szakember, mint szinte kezdõ edzõ - a Csõ-Montage-nál a hatalmas szakmai hozzáértése miatt nyert háromszor? Hát... így ez sem igaz, mert akkor tájt - véletlenül - tizenegynéhány válogatott futsaljátékos játszott a Csõ-ben! Egy kis rendet kellett teremteni, amire Kozma Mihály ráérzett, és máris jött az eredmény.
Amikor okoskodunk, meg eredményességrõl beszélünk, akkor nemcsak néznünk, hanem néha látnunk is kellene!
Állítom, hogy például annak idején az irányításom alatt álló Gödöllõ - az eredményesség terén, de fõleg a futsal játékminõségének a szintjén igen jó példát mutatott a csapatoknak, nézõknek, a szakmának, és... és ez a lényeg!
Aztán a sok „nem értem" utáni válaszaiba belekeveri az MLSZ elnökségét. Hát... szerintem nekik van nagyobb bajuk is annál, mintsem hogy napi szinten foglalkozzanak a futsallal. De azért azt is megsúgom önnek, hogy valaki, vagy valakik viszont nagyon félretájékoztatják õket honi futsalunkról!
Még egyszer az utánpótlás nevelésrõl, és, hogy ma Magyarországon mi illetlen és mi a helyes. A profizmus és a kapitalizmus a pénzrõl szól, a magyar utánpótlás nevelés mirõl szól? A gyenge, értéktelen játékosnevelésrõl? A frászt, a profitról szól! Mi az, hogy „illetlen, hogy egy épkézláb labdarúgót nem tudunk kinevelni", és ezt miért nem lehet számon kérni, vagy kitõl kell bocsánatot kérni, hogy sz@rul végzi a munkáját? Ma több külföldi edzõ dolgozik Magyarországon, sõt a szövetségi kapitányunk is az (szerencsére). Az MLSZ felismerte, hogy az utánpótlásnál is vérátömlésre van szükség, most meg ön Oczella úr ezt is számon kéri rajtam, hát mi közöm ehhez? Végre mert lépni valaki az MLSZ -nél. Én csak reménykedem, hogy a futsalban is jön egy külföldi edzõ, aki végre elõremutatóan fog dolgozni. Mert legalább edzéseket fog a magyar futsalválogatottnál tartani. Persze, ha még egyszer megkérdezném, hogy ebben az évben hány edzést tartott a magyar futsalválogatott, hogy megfelelõen felkészüljön a futsal Eb -re. Na, ön mit válaszolna? ...tudja mit, inkább nem kérdezem meg.
Az élet jeleit látja abban, hogy Brazíliába megyünk, vagy meghívnak, vagy, hogy Futsal EB-t, rendezünk. Hát... én meg „csak" futsaljátékosokat keresek Magyarországon.
Aztán itt van a másolás! Ön azt mondja, hogy igenis érdemes másolni, ha jó. Na, végre! Ebben egyetértünk, igenis, ha valami jó, akkor érdemes másolni, csak azért fontos érteni is azt - kedves Oczella úr! És akkor még egyszer hangosan, vagy akár üvöltve leírom önöknek, hogy a futsal könyvem alapja - a 3. és a 4. fejezet, valamint félig az 5. fejezet is - Javier Lozano és Vic Hermans munkája. A futsaltréning felépítése, képzési foglalkozások, gyakorlatokat (utánpótlás 6-18 éves korosztályig) az õ munkájuk - szinte teljesen. Õk ezt kb. 80 oldalon írták le. És akkor az önök szerinti legfelkészültebb szövetségi edzõnk néhány oldalon elintézi a magyarországi futsal utánpótlásképzést hat évestõl a tizenéves korhatárig. Na, ez a pofátlanság! Az még csak hagyján, hogy nem érzékelhetõ, hogy mi ebben a futsal „extrája", vagyis mi a futsalképzés ebben az írásban, de ráadásul keveri a futsal képzés idejét! Idézek az írásából: „Az ideális az lenne, ha egy 6 éves korban induló általános labdarúgóképzés után 12-14 éves kortól kezdve speciális futsal képzésben részesülhetnének a gyerekek. A technikai készség bizonyos szintjének elsajátítása után, jöhetne, a kifejezetten sportágunkra jellemzõ taktika megismerése és az ezzel párosuló játékkészség elsajátítása is."
Most megkérdezném, hát nem hat éves kortól, tanítjuk a futsalt illetve a futsalképzést, persze értem, hogy nem értem, hogy mire gondol? Mert ír itt labdarúgóképzésrõl, utána futsalról. De teljesen mindegy, úgy gondolom nekünk „ezerrel" a futsalról kellene beszélnünk és ennek a helyességérõl, elõnyeirõl, vagy nem? Össze-vissza írogat mindent! Csak kapkodom a fejem, hogy most a futsalt segíti, az írásában, vagy a labdarúgóképzést. Persze tudom, nem akar szembe menni a nagypályás focival, de hát én magyarázzam el, hogy Brazíliában hogyan csinálják, hogy mivelünk (a futsal iskolai képzésével) könnyebb lenne a magyar futballnak. Még folytathatnám az írásából a „csüddel való passzolás"-t (Futsalban! A hajam az égnek áll!), de inkább hagyjuk.
Sõt! Felteszek egy kérdést és erre válaszoljon bárki: passzolunk-e külsõvel a futsalban? Ha igen, akkor mikor használjuk ezt? Ha nem, akkor miért nem szabad használni. Mit gondol, hányan tudják a helyes választ ma Magyarországon? Hát... nem sokan. Fogadok, hogy Tóth Szabiék tudják, a másik Tóth... most nagy bajban van.
Kedves Oczella úr! Mondja, miért nem jó nekünk Lozano, vagy Vic anyaga? Mi a baj vele? Ilyenkor miért nem másolunk? Miért próbálja a mi szakemberünk néhány oldalon a semmit eladni, a semmit megírni? Hiszen erre bárki képes! Vagy nem? Bevallom õsszintén már több hónapja elkezdtem egy komplett, részletes futsal utánpótlás-képzési anyagnak az elkészítését. Ez több száz futsal edzésgyakorlatot takar. De kinek, vagy minek!
Próbáltam Einsteinrõl írni, hogy milyen kicsi dolgon múlhat valaki, illetve a világ jövõje, és próbáltam érzékeltetni néhány gondolatot errõl. Nem gondoltam, hogy ennyi „nem értem" lesz belõle. Persze itt a végén eszembe jut, hogy írtam arról is, hogy Angliában milyen komolyan foglalkoznak a futsalképzés bevezetetésérõl. Hát igen errõl a gondolatról nem kapták le a tollat, hogy ez milyen érdekes hír, hiszen a világ legrégebbi futballnemzete gondolkodik errõl. Vagy, ha valaki most elolvasná, hogy a Futsal Planeten egy hasonló iromány található, amely vagy negyven oldalon elemzi a futsal fontosságát. De ön arra sem írt egy gondolkodó írást, hogy Törökországba, hogyan képzelik a futsalt és folytathatnám tovább... Áááá, ez nem hírek.
Tudja kedves Oczella úr nemrég játszották a Spanyol futsaldöntõt ön látta ezt, vagy halott róla, mit gondol hány magyar „futsalörültnek" van ez meg, vagy hány magyar futsaledzõnek van ez a birtokában? Hát nekem már megvan! Vajon miért?
Hát igen most megint jön a „nem értem!" Nem baj, direkt írtam így, hogy ne értse. Mert csak azok értsék meg, akik erre érdemesek!
Kis János
UI: Ja, „váltani" kell, és minél hamarább! Futsalképzési módszerekkel kell oktatnunk a labdarúgást! Már megint félreértette? - Oczella úr! Nos, csak az érti, aki arra érdemes!
----------------------------------------------------------------------------------
Kovács Imre - Futsal.hu: Nagyon régi ismeretség köt Kis Janihoz, kb. 30 éves. Valamikor együtt fociztunk - nagypályán - egy ÉPGÉP S.E. elnevezésû csapatban. A futsal újra közel hozott minket egymáshoz, és azóta rengeteget beszélünk és jókat vitatkozunk a mai magyar futsal helyzetérõl. Most is jött a telefon: „Kokó, válaszoltam egy cikkre feltennéd?" Küld el - mondtam. Hát... elküldte, elolvastam és egy kérdés fogalmazódott meg bennem, ezért felhívtam. „Jani! Muszáj neked állandóan hadakozni, vitatkozni? Miért csinálod?" ....és egy szuszra csak ömlött belõle a válasz.
Kis János: „Imre, szerinted mi a bajuk velem? Írtam egy ártatlan cikket, szándékosan nem neveztem senkit sem a nevén, mégis vihar van a biliben. Mitõl tartanak, mi bajt okozhatok nekik? Nem vagyok olyan pozícióban, hogy bármi problémát okozhatnék, õk mégis valamitõl tartanak. Kilóra írja a „nem értem"-et, és ezer dologra válaszol, vagy találgat belõle." Tudod, van az embernek egy igazságérzete és az nem hagyja békén! Te engednéd, hogy így tanítsák a futsalt?
Van a magyar futsalban 4-5 olyan ember, aki asszisztál a blõdségekhez, és szinte napi szinten „kaserolják" egymást. Nagyon régóta benne vagyok a futsalban, és ennyi év után kezdem ennek a sportágnak látni a hasznosságát. Viszont nem érzem, hogy ezt képviselnék a mi szakmai vezetõink.
Évekig harcoltam, hogy legyen edzõképzés! Több év munkája van a Futsal edzõképzés c. könyv elkészítése mögött, amivel a futsal népszerûsítését igyekeztem elõmozdítani. Az most lényegtelen, hogy engem minden szinten kizárnak ebbõl (szerencsére Einsteinnel nem így történt), de azt is tudom, hogy kinek, vagy kiknek van a kezük benne.
De ennél sokkal komolyabb dolog a futsal edzõképzés. Komolyabb annál, mintsem néhány napban letudjuk az egészet! Más országokban több év kell, hogy képzett futsaledzõ legyen valaki. Meggyõzõdésem, hogy jól látom a sportág holnapját, és azt is, hogy mi lenne a helyes út! De egy- két ember jellemtelensége miatt a sportágunkat a földbe tapossák. A 19 megyébõl talán háromban vagy négyben van Futsal Bizottság, nincs szakmai-, nincs média-, stb. Nincs egy futsalfejlesztési programunk, nincsenek edzõink, nincsenek edzéseink, nincs pénzünk, nincs információáramlás és csak most 2009-ben alakult meg az utánpótlás bizottság, amire van egy Futsal Bizottságunk - négy vezetõvel! Õk döntenek mindenben! Szerinted mindenre oda tudnak figyelni? Bajnokságra, versenykiírásra, edzõk kinevezésére, edzõképzésre, utánpótlásra, médiára, reklámra, válogatottra (nõi, férfi, utánpótlás), a futsal fejlesztési program elindítására. Hát... ezekre nincs, de rám igen! Hát nem vicc ez az egész?
Tudod, van futsal elnökségünk - 4-fõ, 3 „edzõ", 1-2 gyúró, 1 technikai vezetõ, 10-15 férfi és 20 nõi futsal csapat... ...és van néhány klubvezetõnk, akik évek óta hatalmas áldozatokat hoznak, hogy a kedvenc sportágunkat minél magasabb szinten és színvonalon lássák. Én nagyon tisztelem ezeket a „futsal-õrülteket", akik a családjuktól vesznek el idõt, pénzt, hogy mi futsalozhassunk! KÖSZÖNET NEKIK!
...és tisztelet: Dr. Fehér Károlynak, Ritter Imrének, Ragadics Ferencnek, Pintér Róbertnek, Orbán Miklósnak, Roszkos Zoltánnak - a régiek közül - és még sok száz másnak. A mostaniak közül pedig: Gubó Jánosnak, Mezei Józsefnek, Gódor Zoltánnak, Kézy Gábornak, Pecze Dánielnek, Zsiga Erikának, Pierog Józsefnek, hogy csak az ismertebbeket említsem. Kevesen vagyunk, de tenni tudnánk a futsalért. Nem? - Imre
