- Voltál korábban már összetartáson a válogatottnál, de most nemzetek közötti mérkõzéseken vettél részt. Milyen volt a hangulat a csapatnál, habár klubtársad nem volt most veled, de többeket ismerhettél korábbról. Hogyan fogadtak a többiek és a szakvezetés?
- Már a válogatott összetartáson való részvétel is megtiszteltetés volt számomra, és bár hajtottam az edzésen, remélni sem mertem, hogy bekerülhetek a szûkebb keretbe. Így azt hiszem, hogy érthetõ, ha rendkívüli örömmel töltött el, amikor „Füge" (Füredi Andrea az MVFC csapatkapitánya - a szerk.) szólt, hogy kaptam meghívót a Csehország elleni mérkõzésekre. Ahogy mondod, több korábbi Vestás játékostársammal találkoztam már az edzésen is, de a Csehországba utazó csapatból is többeket ismertem a pályáról. A hangulat kezdettõl fogva nagyon nyílt és barátságos volt, a szakvezetés és a régebb óta válogatott játékosok igyekeztek pozitív, befogadó légkört teremteni. Biztatásként éltem meg, hogy már az indulástól csapattagnak érezhettem magam. 
- A klubodban korábban Pallai Gábor nagy hangsúlyt fektetett a futsal elemek gyakorlására, és most Elek Gergõnél is hasonló a helyzet, amit talán a válogatottnál is kamatoztatni tudtál. Milyennek láttad a szakmai munkát Frank Tamással?
- Már az itthoni edzésen is némi biztonságot adott, hogy a feladatok nagy része ismerõs volt számomra, és nem volt ez másként Csehországban sem. Azt mondhatom, hogy egyértelmûen elõnyét élveztem annak a futsalspecifikus felkészítésnek, ami az MVFC-nél folyik, hiszen az szövetségi edzõk által kért taktikai dolgok nem voltak teljesen újak a számomra. A rögzített szituációkban, a védekezésben és a támadásban is olyan tanácsai és elvárásai voltak az szakvezetésnek, amelyekkel a Mezeinél is találkoztam.
- Elsõ alkalommal szerepeltél a válogatottban, milyen volt a két csehországi mérkõzés? A kép felemás, egy gyõzelem és egy vereség, de hogyan érezted belülrõl? Mennyi lehetõséget kaptál a bizonyításra?
- A szombati és vasárnapi meccsen is a „miskolci különítmény"-ben kaptam lehetõséget, már az edzéseken is velük gyakoroltam. A második sorban léptem pályára, a három miskolci lányon kívül Molnár Zsófi és Szücs Adrienn szerepelt még velünk. Várakozásaimhoz mérten messze több lehetõséget kaptam, amikor a sorunk ment fel, szinte minden csere alkalmával a pályán voltam, mindkét mérkõzésen. Próbáltam élni a lehetõséggel, de nem vagyok magammal elégedett. Elsõsorban a védekezésre koncentráltam, és sajnos az elõre játékban éreztem, hogy a lehetõségtõl kicsit meg vagyok illetõdve. Mindkét mérkõzésen fölényben játszottunk a mezõnyben, a különbség talán az volt, hogy míg szombaton gólra tudtuk váltani a lehetõségeinket, addig a vasárnapi mérkõzésen nem koncentráltunk kellõen a kapu elõtt. A második mérkõzésen egy szöglet figurából szerezte meg a gyõzelmet a cseh válogatott, amit nagyobb összeszokottsággal, talán le tudtunk volna védekezni. A csehek próbáltak több tudatos futsal elemet alkalmazni fõként a támadásaikban.
- Mit gondolsz, mivel tudna elõrelépni a magyar nõi futsal?
- Ez, azt gondolom, hogy koncepcionális kérdés, mert amíg senkinek nem fûzõdik igazán érdeke szövetségi szinten a nõi futsal fejlõdéséhez, addig nem nagyon várható elõrelépés. Egyelõre nincsenek világversenyek a nõk számára, ami tovább nehezíti a helyzetet. Én magam úgy gondolom, köszönhetõen a Mezeis tapasztalataimnak, hogy a futsal elemek elsajátításával az egyébként kiváló egyéni képességû magyar játékosok ütõképes csapatot alkothatnának, de ehhez klubszinten is szükség lehet futsalképzésre. Amennyire meg tudom ítélni, a magyar bajnokságban olyan egyéni különbségek vannak, ami miatt a tehetséges, képzettebb futballisták simán legyõzik a futsalozni próbáló csapatokat, így a taktikai képzést egyelõre nem indokolja semmi. Ha az egyénileg jó játékosok futsalt tanulnának, akkor lehetne sansz az elõrelépésre.
- Térjünk át az MVFC-re. A tavasz sikeresnek mondható, hiszen egységes, jó gárda voltatok, és újoncként az ötödik helyet szereztétek meg. Õsszel azonban kicsit akadozott a gépezet, kevesebb sikerélményetek volt. Milyen volt szerinted a 2012-es év?
- Azt mondanám, hogy a tavasz jól indult, de az elõzõ idényben nem sikerült élnünk a lehetõséggel és a rájátszás szempontjából fontos mérkõzéseken nem sikerült nyernünk. Így az alsóházban folytattuk, ami nem jelentett túl nagy kihívást. Õsztõl, az edzõváltást követõen próbáltuk folytatni a korábban megkezdett munkát, de úgy tûnik inkább kevesebb, mint több sikerrel. Bízom benne, hogy a téli szünetben rendezõdnek a dolgok a csapat házatáján és egy, a fontos mérkõzéseken gyõzni képes csapat képét fogjuk mutatni. Egyénileg azt mondhatom, hogy sikeres a 2012-es évem, mert végre komolyabb sérülés nélkül tudtam kihúzni a tavaszt és eddig az õszt is (le is kopogtam... ), valamint sikerült a válogatottban is bemutatkoznom. Mindezek mellett azonban nem vagyok igazán elégedett magammal, mert ha a fontos pillanatokban jobban tudnék koncentrálni, akkor jobban a csapat hasznára lennék. Ezen folyamatosan dolgozunk, remélem tavasszal beérik a munkánk.
- Mit vársz az együttesedtõl tavasszal?
- Szeretném, ha megéreznénk a siker ízét, és maximális erõbedobással és nagy bátorsággal küzdenénk minden mérkõzésen.Ehhez elsõsorban mentálisan várok elõrelépést. Helyezésben nem gondolkodom, fontosabb, hogy számunkra és a közönség számára is élvezhetõ és tudatos játékot nyújtsunk, ha ez így lesz, akkor annak minden bizonnyal meg lesz az eredménye. mentálisan várok elõrelépést. Helyezésben nem gondolkodom, fontosabb, hogy számunkra és a közönség számára is élvezhetõ és tudatos játékot nyújtsunk, ha ez így lesz, akkor annak minden bizonnyal meg lesz az eredménye.
- Brumár László -
