Araz Naxcivan - Interviú Madrid
Az egész mérkõzésen olyan érzésem volt, hogy még az otthoni Futsal EB-n vagyok, hiszen a fekete pálya mellett a piros-fehér-zöld labdával is játszottak a csapatok, arról nem is beszélve, hogy a pályán lévõ játékosok 80%-a ott volt a kontinensviadalon.
A csapatok a tõlük megszokott játékot hozták szinte az egész mérkõzésen. A spanyolok hihetetlen agresszivitással és koncentrációval játszottak, szinte végig letámadták ellenfelüket. A letámadás hibátlanul mûködött. Véleményem szerint tudatosan három ember szinte egy vonalban 8-10 méterre felállt az azeri kapu elõtt és esélyt sem adtak a labdakihozataloknak illetve maradt a labda feldobálása a centernek, ami nem nagyon hozott eredményt kivéve, ha Sergio a pályán volt. Az azeriek is azt hozták, amit az EB-n láttunk tõlük. 12-14méteren védekeztek és próbáltak kontrára játszani, ami eredményre is vezethetett volna, ha jobban koncentrálnak. Az oldalberúgásaik, szögletük illetve szabadrúgásaik is ugyanazok maradtak, de továbbra is élményszámba mentek, mellesleg mind a két góljukat szöglet után szerezték.
Az azeri csapat a vége elõtt 3 perccel még megpróbálkozott 5 a 4-es játékkal, de a spanyolok ezt köztudottan jól védekezik és szinte lövésig sem engedték ellenfelüket, sõt két gólt is szereztek ebben az idõszakban.
Összességében elmondható, hogy két tudatos és szép futsalt játszó csapat közül az nyert, amelyik nagyobb százalékban nyerte meg a párharcait és jobban koncentrált a végjátéknál.
Benfica - Luparense
A nap második mérkõzése teljesen más volt az elsõhöz képest; mind hangulatban, mind stílusban. Fél kilenc körül olyan 5 ezer ember ült a lelátón, ami félházat jelent a Pavilhao Atlanticoban. A hangulatra azonban így sem lehetett panasz, hiszen a portugál szurkolókra mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy szalonközönség.
A csapatok idegesen kezdtek, sok hibával játszottak. Az elsõ félidõben valóságos bruszt folyt a pályán. A portugálok próbálták siettetni a játékot, ami nem igazán sikerült az olaszok pedig ütköztek, csíptek, rúgtak, reklamáltak.
Megmondom õszintén, a mérkõzés elsõ félidejében többet vártam mindkét csapattól. Azt viszont nem lehet elvenni a Benfica csapatától, hogy az átmeneteket az elsõ félidõben is nagyon jól csinálták. Mindhárom góljukat elvesztett labda visszaszerzése után szerezték. Az olaszok két szép és okos gólt lõttek.
A második félidõ azonban minden futsalt szeretõ szurkolót, edzõt és játékost is kielégíthetett. Egy teljesen más Benfica jött ki a második félidõre és már 7perc után behozhatatlannak tûnõ elõnyt szerzett. Itt már volt egy kis portugál varázslat (Richardinho) is. Az olaszok erre már a 10. percben lehozták a kapust és az itthon „karácsonyfa" felállással próbálkoztak, amit jól is csináltak, csak a szerencse sem volt velük. Rúgtak 3 kapufát és számos lehetõséget is kidolgoztak, de a portugálok itt is remekül mentek, védekezésbõl támadásba és ez még jó pár találatot eredményezett. Ezen a mérkõzésen az egy picit jobb második félidõt produkáló Benfica nyert, tegyük hozzá a hazai pálya elõnyét maximálisan élvezve.
