Általában, ha már túl vagyunk pályafutásunk zenitjén, elgondolkodunk a „hogyan továbbról". Sokunknál felmerül, hogy szeretett sportágunktól nem szeretnénk elszakadni. Ekkor vagy edzõi álmokat dédelgetünk, vagy valamilyen pozíciót betöltve, segítjük választott együttesünket. De az is lehet, hogy egyszerûen gyermekünket megyünk el hétrõl hétre megnézni, és szurkolunk neki a lelátóról, legyen az bármilyen sportág is. De vannak szélsõséges esetek is. Amikor kitolódik egy játékos pályafutás és megadatik, hogy apja és fia egymás ellen, esetleg egy csapatban küzdjön. Elõbbire a tavalyi bajnokságban volt példa, a Fradi - Csömör meccsen, ahol a zöld-fehéreknél a fiatal Kulik NBI-es bemutatkozó meccsén szembe találta magát apjával, aki a Rubeola sikeréért küzdött. (halkan jegyezzük meg sikerrel) Hasonló eset az idén is kijutott. A Vasas fiatal üdvöskéjének, Fehér Krisztiánnak van lehetõsége, hogy édesapjával egy csapatban játsszon. Ezzel kapcsolatosan kérdeztük õt.
Mióta játszotok édesapáddal egy futsalcsapatban?
- Ez az elsõ szezon, amit egy csapatban kezdtünk el, de egyáltalán nem találtam furcsának, hiszen különbözõ kispályás bajnokságokban már évek óta egy csapatban szerepelünk. Nekünk ez szinte természetes.
És hogy alakult, hogy egy csapatba kerültetek a Vasasnál?
- Nyáron kapusgondokkal küzdött egyesületünk, hisz két hálóõrünk is távozott, és én ajánlottam Kis János figyelmébe apámat. Õ habozás nélkül rábólintott, és apámat sem kellett gyõzködni, nagyon szívesen vállalta ezt a kihívást. Egyrészt, hogy akár NBI-ben is pályára léphet, plusz külön motiváció, hogy mindezt a fiával együtt teheti.
Otthon akkor megvan a téma a „vasárnapi ebédnél"...?
- Igen, rengetegszer szóba kerül egy-egy mérkõzés, illetve az éppen következõ mérkõzésrõl is rendszeresen beszélgetünk. Mindig kielemezzük, mit hogyan kellett volna.
És kritikus veled szemben. Vacsora nélkül kell esetleg lefeküdni, ha nem tetszett neki az épp aktuális teljesítményed?
- Szerencsére egyáltalán nem kritikus velem szemben. Nem bánt egy-egy gyengébb meccsem után sem. Inkább bíztat és a pozitív dolgokat emeli ki.
Mostanában lehet is a pozitív dolgokat, hiszen mind az NBI-ben és az NBII-ben jól szerepeltek...
Igen ez így van, aminek nagyon örülünk, de csak akkor ér valamit a jó kezdés, ha a bajnokság végén is ugyanitt helyezkedünk el. A csapat legnagyobb erénye az egymásért való küzdeni tudás, mi nem csak csapattársak vagyunk, hanem barátok is. A pályán kívül is igényeljük egymás társaságát, ami a pályán is meglátszik. Igazi csapat vagyunk.
Ezeken kívül szerinted mi a csapatotok erõssége még?
- Ezen kívül a legnagyobb erõsségünk a gyorsaságunk. Ha a gyorsaság mellé pontos játék párosul, akkor bármely csapatnak méltó ellenfele lehetünk. Ezt bebizonyítottuk az eddigi meccseken is.
A saját teljesítményed hogyan értékeled?
- Ebben a szezonban sokkal több, és komolyabb feladatom van, mint az elõzõ szezonokban. Eddig többé-kevésbé úgy érzem, sikerültek a dolgok, de igazából erre a kérdésre csak az idõ múlásával fogok tudni válaszolni.
A jó szereplés fényében kudarcnak éltétek meg a kupa kiesést?
- Igen, hiszen célunk volt a kupában minél tovább menetelni, de az utóbbi meccsek nem úgy sikerültek, ahogyan mi azt elterveztük. Az utóbbi bajnokikon a 3 pont volt a lényeg. A mutatott játék nem volt tökéletes, várható volt egy olyan meccs, amelyet elbukunk. Ez esetben a Ferencváros elleni 3-3 bukás volt.
Szerinted így az õsz vége felé mennyire reális a tabella? Hogyan látod az erõviszonyokat?
- Szerintem reális helyen vagyunk. Fiatal, tehetséges játékosokból áll a csapatunk. Nehéz megtippelni, mely csapatok érhetnek oda a dobogóra a szezon legvégén, de én bízom a csapatban és hiszem, hogy odaérünk.
És a többi csapat?
- A Gyõr mindenképpen kiemelkedik, annak ellenére, hogy most voltak gyengébb meccseik. Ezen kívül a Berettyóújfalut és az Aramist tartom erõs csapatoknak, a többi együttes hasonló játékerõt képvisel. Az idei pontvadászat kiegyenlítettebb, mint a tavalyi.
