Hát kérem megéltük. Zajlanak a bajnoki döntõk, s szurkolók buzdításától hangosak a csarnokok. Berettyóújfaluban, Budafokon, és a nõi döntõn a Fáy utcában a futsal kedves közönsége jelezte: velünk van.
Zászlók lengenek, zúg a szurkolás. Van vastaps, van állva ünneplõ közönség. A mérkõzés végén a játékosoknak gratuláló szurkolók, jó kedvû mosolygó hozzátartozók. A vesztes oldal kicsit szomorúbb, de õk is tudják egyik mérkõzés után hopp, a másik után lehet kopp. Márpedig most minden résztvevõ csapatnak megadatott a gyõzelem és a vereség íze is. S ez nagyon jó, nekünk, akik semlegesként szurkolunk a futsal sikereiért.
A bajnoki döntõk jelzik a csapatok és közönségeik egymásra találtak. Együtt sírnak, együtt nevetnek. Így a siker után jöhet a következõ, a botlást pedig könnyebb kiheverni.
Ünnep van. Futsal ünnep.
A döntõk üde foltként zöldellnek. Van nézõ, van telt ház. Nézõk százai zengik: Hajrá Berettyó, Hajrá Aramis, Hajrá Univerzum, Hajrá Vesta!
Csak a csarnokban lehet átélni milyen igazi szurkolónak lenni, tartozni valahová jóban, rosszban. Gyõzelmek és vereségek után egyaránt.
Ne feledjük! A közönség támaszának fontos szerepe van a csapatok teljesítményében.
A versenyeken résztvevõ sportolók teljesítményét a társak, és ellenfelek jelenlétén kívül a közönség támogató magatartása nagymértékben alakítja.
A szurkolóban ugyanazok a törekvések élnek, mint a játékosokban, de õk a pályán kívülrõl nyújtanak támaszt és bátorítást csapatuknak.
Vannak még mérkõzések a döntõkbõl. Legyünk többen, szurkoljunk a helyszínen, s örüljünk együtt a gyõztesekkel, tapsoljuk meg a veszteseket, hogy tudjanak erõt meríteni a jövõ feladataira!
Oczella László
