Csütörtökön este a román teremlabdarúgó-bajnokság 2007-2008-as idénye döntõjének harmadik mérkõzésén a városi sportcsarnok zsúfolásig megtöltött lelátói elõtt a Székelyudvarhely SK futsalcsapata 6-2 arányban legyõzte a címvédõ Dévai CIP együttesét, így a bajnoki párharcot 2-1-re nyerve, az udvarhelyi csapat harmadszor is elhódította a bajnoki serleget. Kozma Mihály, akit a klub azért hozott Udvarhelyre, hogy ezt véghezvigye, elégedetten nyilatkozott az elmúlt idényrõl.
- Jöttél, láttál, gyõztél. Valamivel könnyebb kimondani, mint véghezvinni mindezt.
- Igen, hát sokan azt gondolták, hogy talán egy kicsit nagyképûen és túlzottan nagy önbizalommal érkeztem a városba, amikor azzal kezdtem, hogy bajnok lesz az SK. Pontosan tudtam, hogy mit vállalok. Két második hely után érkeztem visszahódítani a trónt, tudva azt, hogy Udvarhelyen a második vagy harmadik hely, az kudarc. De láttam a csapatot, ismertem képességeit, észrevettem bennük a potenciált, tehát reálisnak tartottam a kitûzött célt. De kellõ határozottsággal kellett ezt kimondanom, hogy a játékosok, de a szurkolók is higgyenek abban, amit állítok. Lehet, hogy akkor sokakban ez visszatetszést keltett, de én tudtam, nem a levegõbe beszélek.
- Sima alapszakasz után, a rájátszásban volt egy visszaesés.
- Valóban volt egy pillanat, amikor a csapat hullámvölgybe került, de ez elõbb-utóbb bekövetkezett volna, szerencsére kéznél volt a megoldás. Az elején még a nagyobb rutinnal rendelkezõ magyar játékosok húzták a szekeret, de tavaszra bizony szemmel láthatóan elfáradtak. Szerencsére, a végjátékra érett be igazán a munka, mert Szõcs László, Nicuºan, a két brazil ekkorra értették meg és bizonyosodtak meg róla, hogy amit mondok az jó, és azzal meccset lehet nyerni, úgyhogy az utolsó négy mérkõzésen már õk végezték a munka oroszlánrészét, a komoly tétmeccseket a második sorunk nyerte meg igazából.
- A bajnoki döntõ elõtt te is és Jakab Zoltán is azt nyilatkoztátok, hogy nagyon egyszintû csapatokról van szó, bármelyik, bármikor, bárhol gyõzhet. Igazságos szerinted, hogy a pillanatnyi forma, helyzetkihasználás vagy épp a szerencse döntse el a bajnokság sorsát?
- Hát erre azt mondanám, hogy ha nincs rájátszás, hanem sima bajnokság, akkor már rögtön mi lettünk volna a gyõztesek. Tulajdonképpen az, hogy nem a „mindenki-mindenkivel harc", hanem a rájátszás döntött a címrõl, nem is nekünk kedvezett, minket hozott úgymond hátrányos helyzetbe. Ez a szisztéma a mögöttünk levõ csapatoknak jött jól, hiszen kaptak még egy esélyt, tõlünk meg elvehette volna. Egyetértek, hogy pillanatnyi dolgok döntenek, de azt meg kell jegyeznem, hogy tavasszal háromszor nyertünk mi és csak egyszer a Déva, ráadásul itthon nemhogy nem kaptunk ki, de pontot sem vesztettünk.
- A szurkolók nem is néznék jó szemmel...
- Nem is feledkeztem meg róluk. Valóban csodálatos közönségünk van, amelyik belehajt bennünket a gyõzelembe, ha szükséges, de hát fanyalog is, ha egy gyengébb ellenféllel nem játszunk elég látványosan, és nem rúgunk tucatnyi gólt.
- Megvan a bajnoki cím, mi az, ami a következõ idényben motiválhatja Kozma Mihályt?
- Bajnokságot nyerni nem könnyû. De megvédeni a bajnoki címet, sokkal nehezebb. Ami ma elég, az holnap már kevés, ebbõl kell kiindulni. De hadd ismerjem el, hogy ennyi idõ alatt még nem taníthattam meg mindent a fiúknak. Van még hova fejlõdni és van miért, hisz jön a Bajnokok Ligája, ahol már más kaliberû csapatok pár szinttel fennebb ûzik a futsalt. Velük kell szembenézzünk.
- Lesz csapat is hozzá?
- Szeretném a csapatot megõrizni, nem szeretnék senkit sem elveszíteni, ugye most kezdõdnek a tárgyalások azokkal a játékosokkal, akiknek lejár a szerzõdésük. Sõt egy-két helyen erõsíthetjük is a csapatot, de talán még korai errõl beszélni. Ami biztos, hogy a magyar válogatottaknak még nem jár le a szerzõdés, tehát a csapat egyik fele biztosan marad, és úgy tudom, hogy továbbra is én leszek az edzõ.
- Betartottad ígéreted, és valóban a szurkolóknak adtad a bajnoki aranyérmet?
- Igen, és nem is bánom, mert alaposan kiérdemelték. Nagyon reméltem, hogy ez lesz a vége. A közönség olyan sokat segített, különösen az utolsó meccseken, hogy természetesnek tartottam az aranyérmet nekik adni, remélem, jó helyre fogják kitenni, sokat fogják nézegetni, és örök emlék marad.
- Mi vár most a csapatra?
- Most mindenki pihen. Július 17-én kezdjük a fizikai felkészülést, az egy nagyon kemény idõszak lesz, utána a formába hozási idõszakban szeretnénk minél több mérkõzést játszani, elképzelhetõ, hogy lesz egy magyarországi edzõtáborozás, itthon ugyanis 200-300 kilométeres körzetben nem tudunk érdembeli csapattal játszani. Tervbe vettük a Szent István Kupa másodszori megrendezését is augusztus 20-a alkalmából, amelyre Szász Jenõ klubelnök már meghívta a Ferencvárost, de valószínûleg itt lesz a magyar bajnok Mezey Vill is, amellyel testvéri kapcsolatot ápolunk, és remélem a Marosvásárhelyi City"us is eljön, így várhatóan egy színvonalas tornát tudunk majd rendezni.
- Köszönöm a beszélgetést, jó pihenést.
Szász Csaba
Forrás: Udvarhelyi Híradó
