A hétfõi Berettyóújfalu elleni mérkõzésen több ismerõs arc is feltûnt a lelátón. Ott volt nagypályás csapatunk játékosa, Kiss Zoltán, aki Freud Gábor meghívására érkezett, de jelen volt korábbi 10-szeres válogatott kapusunk, Szendrei József is, akivel a találkozó után váltottunk néhány szót a futsalról, és az újpesti kötõdésérõl. A Csámpi becenévre hallgató kapus 1980-ban igazolt az élvonalba, az újonc Nyíregyháza együtteséhez. Innen egy év múlva az Újpesti Dózsához szerzõdött, ahol egészen 1987-ig védett. Újpesten, ahol az 1986-87-es idényben bajnoki második és háromszor MNK gyõztes (1982, 1983, 1987) lett a csapattal.
- Mióta van kapcsolata a futsallal?
- Baráti körben elég sokat jártunk kispályázni a "80-as, "90-es években, hiszen mindenki szerette a labdarúgás ezen részét. Ekkor ezt ugyan még nem futsalnak hívták, de végül is ebbõl alakult ki ez a sportág. A futsallal konkrétan 3 éve vagyok kapcsolatban, amióta a felszerelésekkel a Berettyóújfalut támogatom.
- Mit szólt, hogy Újpesten is létrejött egy futsalcsapat?
- Nagyon örültem. Csak pozitívan tudom értékelni, hogy ilyen tradicionális csapat, mint az Újpest, megjelent a futsal világában. A törzsszurkolók kijönnek a terembe is, megnézik a futsal meccseket, és azzal, hogy van nagyobb közönség, talán a média is jobban felkapja a spotágat.
- Mégis miben különbözik a futsal a nagypályás labdarúgástól?
- A futsal is a labdarúgás része, nem lehet külön választani a kettõt, ki kell, hogy egészítsék egymást. Igazából ez egy család. A futsal olyan alapokat adhat a nagypályás focinak, amellyel csak fejlõdhet a sportág. Kis területen, sokszor találkoznak a játékosok a labdával, gyorsabban kell gondolkodni és ez késõbb a nagypályás fociban is elõnyt jelent. Sajnos a futsal Magyarországon nem ment keresztül olyan fejlõdésen, mint más országokban. Folyamatosan keresi a helyét a sporton belül. Bár az EB után úgy tûnt sikerülhet, és a közönség is vevõ volt rá, de azóta nem történt elõrelépés. Érdemes lenne Spanyolország példáját követni, ahol már a "80-as években elkezdtek komolyan foglalkozni a futsallal. Ott is úgy kezdõdött, mit nálunk, hogy baráti társaságok összejöttek, és megalakultak a csapatok. Néhány éven belül bekerültek a TV-be, és ez még jobban segítette a futsal fejlõdését. A szakág ott mára teljesen önállósodott. Bár nem léptek ki a labdarúgó-szövetségbõl, de sok területen autonómiát élveznek. Véleményem szerint a futsal jól alá tud dolgozni a nagypályás labdarúgásnak. Nem véletlen, hogy olyan nevek, mint Iniesta és Xavi is a futsallal kezdték, és váltak világhírû labdarúgókká. A reflexek a futsalban felgyorsulnak, beállnak egy gyorsabb gondolkodásra a játékosok már fiatal korban, és ezt késõbb kamatoztatni tudják.
- Mit jelent az Újpest az Ön életében?
- Természetesen kitörölhetetlen emlék az Újpesten töltött 6 év. Ott értem el a legnagyobb sikereket, ott lettem válogatott. Nyugodtan mondhatom, hogy pályám legszebb éveit Újpesten töltöttem.
- Mi a véleménye az alakuló újpesti csapatról, hogy érezte magát a lelátón?
- Remek érzés volt megtekinteni ezt a találkozót. Az ilyen kis csarnokokban már 2-300 ember is nagy hangulatot tud teremteni, ami a játékosokat is feldobja, hiszen nem mindegy milyen környezetben játszanak. Ami a csapatot illeti, látszik, hogy még a kezdeteknél járnak, de az dicséretes, hogy egy szinte amatõr gárdával az elsõ félidõben döntetlenre álltak a profinak mondható berettyóiakkal szemben. Aztán persze a második félidõben kijött a két csapat közötti különbség.
- Láthatjuk majd a közeljövõben ismét az újpesti lelátón?
- Személyes ismerõseim is vannak az újpesti csapatnál. Zoufal Nándival, és a fiával régóta ismerjük egymást. El tudom képzelni, hogy kijövök még, hiszen jó szórakozást nyújt számomra a futsal, gyors a játék, sok a gól, akár a 21. század játéka is lehetne. Nem véletlen, hogy már az is szóba került, hogy az Olimpia mûsorába bekerül.
- Köszönjük az interjút, és szeretettel várjuk a meccseinken!
- Köszönöm szépen, és ha tehetem, akkor kilátogatok.
