Magyarország - Oroszország 1-4 (0-4)
2011. január 8., Mór, Wekerle Sándor Szabadidõközpont 500 nézõ
Játékvezetõk: Perepatics Lilla, Farkas Balázs
Magyarország: Molnár - Hodován, Pádár, Dombai-Nagy, Garadnai
Cserék: Bernhardt Bernadett, Szekér, Ganczer, Horváth, Újvári, Bernhardt Barbara, Üveges, Kovács, Oláh.
Megbízott szövetségi edzõ: JávorIstván
Oroszország: Surnina - Didenko, Korzhova, Ivleva, Kuleshova
cserék: Deripasko, Filisova, Ignatyeva, Karaseva, Khakimova, Salnikova, Semenova, Sukhanova, Gamidova.
Szövetségi kapitány: Jevgenyij Kuzmin
Gólszerzõk: Salnikova 4. perc 0-1, Salnikova 6. perc 0-2, Didenko 12. perc 0-3, Korzhova 18. perc 0-4, Szekér 35. perc 1-4
A magyar válogatottat ezúttal Jávor István vezette, aki a december végi Telki edzõtáborban már a csapat mellett dolgozott, s a találkozót megelõzõ két napban is Õ volt a felelõs a szakmai munkáért. A szakvezetõ igyekezett minél jobban felmérni a képességeket, s az elvégzett munka alapján kiválasztani azt a tizennégy embert a tizenhatból, akit nevezni lehet. Nem volt könnyû helyzetben a tréner, hisz jól tette a dolgát minden hölgy, de a nehéz döntést meg kellett hozni, s a szombat délelõtti edzés után véglegessé vált, hogy Varga Adél és Folk Zsuzsanna hagyja ki a móri meccset.
Elsõsorban a biztonságos védekezésre fektettük a hangsúlyt, ám az elsõ igazán nagy helyzet nem a labdát többet birtokló oroszok elõtt, hanem Pádár Anita révén a mieink számára adódott. A helyzeteink megvoltak, ám az oroszok szereztek vezetést egy kipattanó labda után közelrõl a negyedik percben, majd nem sokkal késõbb Salnikova már a második találatát jegyezhette.
Labdabiztos, szervezett orosz csapatot láthatott a népes nézõsereg, akiken látszott, hogy évek óta ezt a sportágat ûzik. Sajnos nálunk akadtak apróbb pontatlanságokból, figyelmetlenségekbõl adódó hibák, ám e mellett ziccereink is akadtak. A félidõ derekán megszületett a harmadik vendég találat, amire válaszolva feljebb toltuk a védekezést, de sajnos egy kontra során õk találtak újból a kapunkba.
A szünet után már nem volt egyértelmûen érezhetõ, hogy a vendégek lábán jár többet a labda, jól védekeztünk, és még lendületesebbé vált a játékunk. A helyzeteket továbbra sem sikerült azonban értékesíteni, mindig valamilyen hiba csúszott a támadások befejezésébe, az utolsó passzok nem úgy sikerültek, ahogyan azt szerettük volna. Elértünk egy kapufát is Szekér Anita révén, de az oroszok is elhibáztak nem egy lehetõséget. Lüktetõ, jó iramú volt a találkozó.
Egy szabadrúgás után szépítettünk öt perccel a lefújás elõtt. Kovács Alíz tíz méterrõl végezte el a pontrúgást, és egy begyakorolt figura révén a hosszú oldalon érkezõ Szekér Anita a kapuba passzolt. A hátralévõ idõben is derekasan küzdöttünk, sajnos egy tízméterest kihagytunk, így közelebb zárkózni már nem tudtunk.
A lányok kitettek magukért, voltak ugyan hibák, és pontatlanságok, de akadtak szép jelenetek is bõven. Ellenfelünk elõttünk jár az úton, egy erõs orosz válogatottal meccseltünk, de ez a meccs is bizonyította, hogy akár közelebb is tudunk hozzájuk kerülni az elkövetkezõ idõszakban.
Jávor István: - Az elképzelés az volt, hogy visszaállunk, és egy, az elmúlt napokban elsajátított zárt védekezésbõl, gyors kontrákkal indulunk meg. Ezt arra alapoztam, hogy egy igen erõs csapattal játszunk. A mérkõzésen maximálisan bebizonyosodott, hogy egy nagyon magas szinten játszó, profi körülmények között nevelkedett lányok voltak az ellenfeleink. A bizonytalanságaink abból adódhattak, hogy a magyar bajnokság színvonala valószínûleg nem az a szint, amit mondjuk az oroszok képviselnek. A fiúknál is fennáll ugyanez, de ott van egy-két profi csapat, idegenlégiósok, a lányoknál azonban mindez még gyerekcipõben jár. Annak nagyon örülök, hogy a második félidõt megnyertük, de nem innen közelíteném meg a mérkõzést. Az elsõ félidõben is rengeteg helyzetünk volt, ha visszanézzük a meccset, akkor tisztábban látunk ezzel kapcsolatban, de óriási probléma és balszerencse volt, hogy nem lõttünk gólt. Ha mi tudunk vezetést szerezni, amelyre volt is sansz, akkor más képet is mutathatott volna a találkozó, játszhattunk volna sokkal zártabban. Nem ez történt, ami az egyik oldalon bement, az a másikon kimaradt. Azt nem vitatom, hogy egy tudatosabb ellenfél volt, de nem az egyéni képességekben jobbak. Le a kalappal a lányok elõtt! Kíváncsian várom a tolnai mérkõzést. Az a tapasztalatom, ha egy tudatosabb, erõsebb csapat ellen játszunk egy páros találkozón akkor az a második meccsre kiütközik. Ezek a lányok ma annyit futottak a mérkõzésen, hogy magam is bajban lettem volna, irdatlan iram volt. Kíváncsi vagyok mennyit tudnak ebbõl átmenteni Tolnára. Ha zártan tudunk játszani, úgy, ahogy a meccs elején, ahol rengeteg labdát szereztünk, amivel meg tudtunk indulni, akkor az egy kíméletesebb meccs lesz.