A csend beszél tovább, helyettem Õ mondja el,
a csend beszél tovább, helyettem Õ énekel.
Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,
elbúcsúzom, de itt marad belõlem néhány pillanat...
Az idõjárásnak köszönhetõen gyönyörû hétvégére ébredtünk. Ezek a napok, amikor talán azt érezhetjük, hogy minden rendben, minden szép lehet. Azt gondolná az ember, hogy ezt nem ronthatja el semmi. Aztán vasárnap hajnalban jött a szörnyû hír. Egy csapásra megváltozott minden. Minden, ami eddig fontos volt, teljesen üres lett. Nincs tovább.
A szervezeted nem bírta tovább a megpróbáltatásokat és nem tudtad legyõzni a gyilkos kórt. Tudtuk mindannyian, hogy nehéz lesz, szinte lehetetlen. De hittünk benne, hogy sikerülhet. Hittünk, hiszen oly eltökélt voltál, akárcsak a pályán, és megígérted az érted aggódóknak, hogy mindent megteszel a gyógyulásért. És Te mindent meg is tettél, de valamiért odafent máshogy gondolták. Talán az égiek csapatában egy ilyen csupa szív, pótolhatatlan játékosra van szükség.
Véget ért az utolsó mérkõzésed, melyet nem nyerhettél meg. De csak a szervezeted veszített, Te nem, mert örökre itt leszel velünk, itt a szívünkben.
Nyugodj békében...
