fotó: Révész József
FTC 6x6 Taxi - Újpest FC 5-1 (1-0)
Népliget, 800 nézõ
Jv.: Kovács Gábor (Solymosi András, Makk László)
Ferencváros: Tóth - Kun, Bita, Csopaki, Temesi; cs.: Hacker, Fekete, Balán, Somorai, Takács, Szabó, Horváth
Vezetõedzõ: Fehér Zsolt
Újpest FC: Pátrovics - Jávor, Poncok, Zoufal, Tvaruska; cs.: Magyar, Petõ, Totika, Somodi, Ködöböcz, Hrunevics, Smiri
Vezetõedzõ: Jávor István
Gólszerzõk: Zoufal (ög, 4"), Csopaki (23", 33", 37"), Horváth (40") ill Tvaruska (38")
Hatalmas érdeklõdés elõzte meg a találkozót, mind média, mid szurkolói oldalról. Igaz utóbbinál csak a Fradi hívekrõl volt ez elmondható, mert sajnos az újpesti oldalról mindössze 25 szurkoló érezte úgy, hogy a helyszínen buzdítja csapatát. Hogy ennek oka, hogy gyengébben szerepel szeretett csapatunk mostanában, vagy a nagypályás Derby okozta vereség, vagy csak szimplán nem akarják betenni a lábukat a Népligeti csarnokba, nem tudni!
A bevonulásra megteltek a népligeti csarnok sorai, a Fradi táborba egy tût sem lehetett leejteni. Majd jött a játékos bemutatáskor a szurkolói bemutató is! Egy szektort betakaró, hatalmas drapéria, amelyen zöld Fradi szív, melyben egy Ferencváros címer díszelgett „Rólad szól az élet" felirattal. Remek látvány volt, mely megalapozta a találkozó hangulatát. A kezdés elõtt a hazai vezetõk köszöntötték a búcsú meccsét játszó Horváth Ferencet, aki a közönség percekig éltetett! Így kezdõdhetett el a II. futsal Derby.
A Fradi kezdett és a várható meccs forgatókönyv hamar kirajzolódott. A vendégek zárt védekezésbõl indított kontrákra alapoznak, átadva a területet és a kezdeményezést a hazaiaknak. A hazaiak hamar éltek is vele és egy megpattanó átlövésbõl a 4. percben megszerezték a vezetést. Temesi lövése pattan meg Zoufalon. A játék képe a találat után sem változott. A zöld-fehérek kezdeményeztek, a vendégek meg próbált labdaszerzésbõl felérni Tóth Gyula kapujához, ami ha sikerült, rendre hárította. Az elsõ játékészben többször is közel álltak a lilák az egyenlítéshez, de nem sikerült betalálniuk, míg Fehér mester tanítványai sem koncentráltak eléggé a gólhelyzeteknél, így a szünetre egy gólos hazai elõnnyel mentek a csapatok.
Fordulás után Csopaki percei következtek, aki bebizonyította, hogy miért is került be olyan hamar a válogatott keretbe. Klasszikus mester hármast jegyzett röpke 10 perc alatt, eldöntve ezzel a három pont sorsát. Elõször Kun szabadrúgását passzolta be közelrõl, majd egy szögletet fejelt a vendég kapuba, majd egy lecsorgó labdát pofozott a hálóba. A vendégcsapat többször is közel állt a szépítéshez, de még az üres kapuba sem sikerült betalálniuk, pedig erre több alkalmuk is volt. A hajrában aztán megtört az átok, és ha egy szerencsés, több emberen megpattanó lövéssel is, de megszületett a becsület góljuk. De nem volt még vége, a legvégére maradt a csattanó. A visszavonuló Horváth Ferenc az utolsó percben betalált, olyan tipikus „Horvátferisen", közelrõl, estében bekotorva valahogy, majd a lefújást követõen jöhetett a hazai örömmámor! A hazai csapat játékosai vállukon vitték körbe a visszavonuló, egykori válogatott játékost, akit a közel ezer fanatikus hatalmas tapsvihara kísért! Megható pillanatok voltak.
Összességében a találkozó nem a magas színvonaláról marad emlékezetes, hanem a hangulatról és hogy Horváth Ferencet méltóképp elbúcsúztatták a zöld-fehérek. A Fradi hozta a kötelezõt, ha nem is a legjobb játékával, míg az Újpest mondhatni tisztességgel helytáll, és a sok negatív elõjel ellenére egy nyílt mérkõzést tudott játszani.
Ezen az estén is bebizonyosodott, hogy szükség van Magyarország két legpatinásabb csapatára, hiszen hiába nem õk a legjobbak jelenleg, de a sportág népszerûsítése nélkülük elképzelhetetlen lenne.
Fehér Zsolt: - Nehéz szavakat találni egy ilyen találkozó után. Mindenképp szerettük volna megnyerni a találkozót. Egyrészt, hogy a szurkolóinknak örömet szerezzünk, másrészt, hogy Horváth Ferit megfelelõ módon el tudjuk búcsúztatni, de szerencsére csak a pályától és nem a csapattól! Nem játszottunk jól, tudunk mi ennél sokkal jobban is teljesíteni, de nehezen tudtuk feltörni az Újpest bunkervédekezését. A hangulatra nem nagyon találunk szavakat. A koreográfia és a szurkolás is leírhatatlan volt. Ezt csak az érzi át, aki itt volt. Köszönjük a szurkolóknak, akik megtöltötték a csarnokot és egy felejthetetlen élményt adtak a csapatnak!
Horváth Ferenc: - Azt gondolom, hogy minden sportoló valami ilyesmirõl álmodik, amikor búcsú meccsre gondol! Nem könnyû lezárni egy játékos pályafutást, mert fáj az ember szíve, amikor eljön a pillanat, amikor vége. Így elbúcsúzni a játéktól, nem is remélhettem szebbet ennél Sikerült a végén betalálnom. Köszönet érte az egész csapatnak és a szurkolóknak! Nehéz szavakat találni arra a szeretetre, amit kaptam ezen az estén!
Jávor István:
- Gratulálok az ellenfélnek. Megérdemelten gyõztek! Szerencsétlenül indult számunkra a mérkõzés Totika Béla sérülése miatt, majd ahogy tavaly is, egy öngóllal most is a Ferencváros szerzett vezetést. Ezután számos százszázalékos helyzetet dolgoztunk ki az elsõ félidõben, egyértelmûen nekünk volt több lehetõségünk. A második félidõben kicsit jobban felpörögtek a hazaiak, és egy szabadrúgás után újabb gólt értek el. Ezután újra ziccert rontottunk, pedig visszajöhettünk volna a meccsbe. A harmadik gól, ami szintén nem egy tudatos figurából született, aztán kicsit visszavetette a csapatot. Rengeteg sérültünk van, de ennek ellenére a társaság jól felkészült a derbire, helyenként jól is játszottunk. Ez volt az a mérkõzés, ahol visszacsalogathattuk volna a szurkolóinkat a lelátóra. Az elsõ félidõben mutatott teljesítménnyel elégedett vagyok, de a második játékrészben már a hazaiak akarata érvényesült. Jó volt ennyi ember elõtt játszani, még ha a túlnyomó részük nem is nekünk szurkolt, ha mindenhol ilyen hangulat lenne, akkor több ilyen jó meccs lenne, mint a mai. Véleményem szerint ez jobb meccs volt, mint az I. Futsal Derby, ott jobban rányomta a mérkõzésre a bélyegét a tétje, és az, hogy az elsõ volt. Az most látszott, hogy a hazaiak tele vannak önbizalommal, mi pedig leszálló ágban voltunk, de mindenkit motivált ez a mérkõzés, felszívta magát a csapat, ezért kerekedett a maiból egy jó mérkõzés. Szerintem az ellenfél sem számított arra, hogy ilyen jól fogunk játszani az elsõ félidõben, az hogy ennyi helyzetet kihagytunk, és még az üres kapuba sem találtunk be, az alapvetõen meghatározta a mai meccset. Ha ezek közül egyet belõttünk volna, teljesen másképp alakul a mérkõzés. De nem sikerült, így teljesen megérdemelten gyõzött a Ferencváros!
NYÍRADONYI HUSZÁROK FUTSAL - MVFC BERETTYÓÚJFALU 4-7 (2-4)
Harangi Imre Rendezvénycsarnok, Nyíradony
Játékvezetõk: Varga László, Pápai Zoltán, Takács István
Huszárok: Glete Vlad Mircea - Dobre Gabriel, Angyalos András, Szentjobbi Roland, Puie Vlorin Viorel
Cserék: Tomescu George Daniel, Batári Gergõ, Szécsi Barna, Siska Gergõ, Berecz Zsolt, Kiss Attila, Szalánczi Zoltán
Edzõ: Kozma Mihály
MVFC: Pallai Gábor - Leo Mendes, Togoi Victor, Safar Tony, Melo Michel
Cserék: Trencsényi János, Nagy István, Lovas Norbert, Gál István, Kolompár Zsolt, Tamás László, Tihanyi Csaba
Edzõ: Bacsó Richárd
Gólszerzõk: 4. perc Szécsi, 7. perc Nagy I., 12. perc Nagy I., 14. perc Dobre, 18. perc Safar, 20. perc Safar, 21. perc Safar, 26. perc Gál, 31. perc Tomescu, 33. perc Nagy I., 39. perc Szécsi
Sárga lap: 14. perc Gál
Piros lap: 36. perc Gál
Ha egy mondatban kellene hírt adnom a Hajdú-bihari csapatok tegnap esti egymás elleni mérkõzésérõl a mondat valahogy a következõképpen hangzana: Remek hangulat mellett, végig nagy iramú és magas színvonalú mérkõzésen nyert a helyzeteit jobban kihasználó, erejét rutinosabban beosztó vendégcsapat. Közel 500 nézõ elõtt kezdõdött meg a már nagyon várt összecsapás, melyen a hazaiak abban reménykedtek, hogy az utolsó percekig sikerül nyílttá tenniük az összecsapást. Azok, akik a bátor támadójátékra és látványos taktikai küzdelemre számítottak, elégedetten vehették tudomásul a pályán látottakat. Minkét csapat öt a négy elleni, kapus lehozatalos támadójátékkal igyekezett ellenfele felé kerekedni. Ebbõl aztán szép kombinációk és percenként váltakozva következõ helyzetek kerekedtek ki.
A negyedik percben Szécsi szép egyéni alakítással mattolta Pallait, meglepetésre megszerezve ezzel a vezetést a Huszároknak. A válasz nem késet soká, Nagy István percei következtek. Elõbb a jobb felsõ sarkot pókhálózta ki egy irgalmatlanul eltalált lövéssel a hetedik percben, majd hogy bizonyítsa jó formáját, ugyanezt kisbüntetõbõl is megismételte a tizenkettedig percben, ezzel megfordítva az eredményt. Már a félidõ közepén jártunk, de a kapusok még mindig csak mellékszereplõi voltak a küzdelemnek, hiszen továbbra is vészkapus támadójátékot láthattunk a pályán. A 14. percben Pallai nagy védését követõen Gál István csúszott rá szabálytalanul büntetõterületen belül a hazaiak egyik játékosára, a jogosan megítélt büntetõt Dobre kíméletlenül vágta a kapu közepébe. A 18. percben Safar szállt versenybe a forduló gólja címért, 10 méterrõl lõtte ki védhetetlenül a bal felsõ sarkot, ezzel ismét visszavette a vezetést a Mezei-Vill FC. A helyzetek továbbra is felváltva menetrend szerint követték egymást a kapuknál. A Huszárok koncentrációja a félidõ végére kissé alábbhagyott, Siska lõtt a védõjátékosokba öt négyben. A kipattanó labdát Sáfár emelte a vészkapus játék miatt üresen árválkodó kapuba, kialakítva a 2:4-es félidei eredményt.
A második félidõ 38. másodpercében sakk-matt helyzetig játszott akció végén növeli a Berettyó elõnyét háromgólosra Safar (klasszikus mesterhármas) a hazai védõk asszisztálása mellett. Az elkövetkezõ tíz perc felszabadult vendégjátékkal telik, a második félidõbe jól beszálló Szalánczi védései tartják a lelket a hazaiakban. A 26. percben Gál helyez a hazai kapuba egy kipattanót. A 31. percben Angyalos váltja gólra Tomescu remek átadását, ezzel kozmetikázva az eredményt. A játék a második félidõben is nagy iramú, melyet a Huszárok játékosai kevésbé bírtak, egyre gyakrabban hibáztak védekezésben. Továbbra sem álltak be a csapatok védekezni, nagy hévvel támadtak, az eredménytõl függetlenül gyakori a vészkapus támadójáték. Pallainak is szép számú bravúrt kell bemutatnia ebben a periódusban, mert a Huszárok lankadatlanul támadták kapuját újabb gólokért. A 33. percben Nagy István zárt le egy kontratámadást góllal, õ nem klasszikus mesterhármast érve el ezzel. A mérkõzés utolsó találatát Szécsi szerzezte, ezzel kialakítva a 4:7-es végeredményt.
A mérkõzés minden percében benne voltak a gólok, helyzetek, látványos megmozdulások, vagyis bátran kijelenthetjük igazi futsal mérkõzés zajlott a pályán. A két csapat között tegnap realitás volt a három gól differencia, de tény, hogy ez már nem szakadéknyi különbség. Ha a tegnapihoz hasonló színvonalú és sebességû mérkõzések jellemzik majd a bajnokságot a jövõben, akkor a futsal bizonyára a legnépszerûbb csapatsportágak közé emelkedhet hazánkban.
Kozma Mihály: A pontszerzés érdekében mindent egy lapra feltéve támadtunk, de meg kellett hajolnunk a nagyobb tudás elõtt. Fiataljaink még a kiélezett helyzetekben gyakran hoznak rossz döntéseket, amelyek ma még egy élcsapat ellen vereséget jelentenek. Idõvel azonban ez is változni fog.
Colorspectrum Aramis - Ózdi Városi SE 6-4 (3-3)
Budaõrs, 200 nézõ
Játékvezetõk: Csirke Rudolf (Ábrahám Tibor, Rózsa Norbert)
Aramis: Sikur - Sivk, Nagy G, Kiss T,Hasenauer
Cserék: Tyukász, Korozmán, Szeghy, Öreglaki, Birinyi, Frank T, Tóth Sz.
Vezetõedz: Frank Tamás
Ózdi Városi SE: Venczel - Szögedi, Oltyán, Tóth K, Monyók
Cserék: Konyha, Badalik, Füleki, Lázár, Sápi
Vezetõedzõ: Féder József
Gólszerzõk: Sivák (2), Öreglaki, Birinyi, Szeghy, Lázár (öngól) ill: Monyók, Tóth K, badalik, Lázár
Sárga lap: Oltyán, Badalik
Frank Tamás (Colorspectrum Aramis): Lehoztuk a szokásos gólgazdag mérkõzésünket az Ózd ellen. Az a csapat nyert, amelyik igazán akart játszani és nem az, amelyik a kiesés ellen küzd. Megérdemelten gyõztünk, akár nagyobb arányban is nyerhettünk volna, amennyiben a helyzeteink 50%-át berúgjuk.
Féder József (Ózd Városi SE): Ismét egy jó mérkõzést játszottunk az Aramissal. Sajnos 4:4-nél sikerült kihagynunk egy tízméterest és ez végül is megpecsételte a sorsunkat, mert ez az ellenfelünket kicsit felhozta. A táblázaton elfoglaló helyünktõl függetlenül az Aramissal mi mindig jó meccset játsszunk, hiszen nem lefutott mérkõzés egyik sem. Nem az Aramis az a csapat, akit az idei bajnokságban feltétlen már meg kell vernünk. A rájátszásra készülünk és jó jel, hogy a kapott góljaink számát sikerül leredukálnunk, de továbbra sem értem, hogy a kapott gólok csökkentése miért egyenesen arányos azzal, hogy kevesebbet is rúgunk. Gratulálok a játékosaimnak, ugyan sok a sérültünk, a védelmünkbõl három ember hiányzik. Hét emberrel 40 percen keresztül egy ilyen jó képességû csapat ellen nem lehet.
Meglepetés vagy nem, Üllõn?
Üllõ FC Csõ-Montage - Rubeola FC Csömör 3:4 (2:4)
Üllõ, Üllõ Városi Sportcsarnok - 200 nézõ
Játékvezetõk: Kömpf Gyula, Szõts Gergely, Kovács Péter (idõmérõ)
Üllõ FC Csõ-Montage: Laucsek - Szalay, Mezõfalvi, Simon Á., Rajnay - Magyar, Simon Zs., Póta, Bánfalvi, Erdõs, Hudák, Reveland Edzõ: Tóth Miklós
Rubeola FC Csömör: Nagy - Kilik, Fülep, Smeló, Tihanyi - Kurucz, Egle, Ruszin, Horváth, Vadászi, Kerényi, Molnár Edzõ: Takó Csaba
Gólszerzõk: Rajnay (2), Simon Á., illetve Kurucz (3), Kilik
Sárga lap: Rajnay, illetve Tihanyi, Kurucz
A magyar kispályás labdarúgás sorrendben második legrangosabb párharcára került sor Üllõn a két pest-megyei csapat között. A Rubeola az Aramis elleni derby utáni vereséggel érkezett, de a Csõ Montage szurkolók is voltak már jobb hangulatban, hiszen Tóth Mikiék nem kápráztatták el õket az utóbbi idõben. Mindentõl függetlenül a tabellán elfoglalt helyezések alapján inkább a kék-fehérek reménykedhettek a gyõzelemben. A csömöriek
ugyan javuló játékot mutattak a bajnokság második felében, de ez eredményekben eddig még nem nagyon mutatkozott meg. Bizony elég furcsa érzés az egykori Zsámár-Simon féle gárdát tartósan a tabella végén látni. Takó Csaba próbálja a régi idõk hangulatát a modern futsallal ötvözni, ami talán elég lehet az osztályozón való sikeres szerepléshez is. A háromszoros bajnok Üllõ elõrébb tart, hiszen rengeteg tehetséges fiatalt sikerült az elmúlt években beépíteni és idén elérhetik akár fényesebb helyezéseket is. A találkozón meglepetésre a vendégek kezdtek jobban és hamar kétgólos vezetésre tettek szert. Különösen Egle és Kurucz volt elemében, ami kicsit meglepte Szalayékat. A folytatásban
sikerült is az egyenlítés, de a félidõre mégis Rubeola vezetéssel mentek pihenni a csapatok. A második játékrészben szinte felbillent a pálya, hiszen végig a Csõ Montage támadott, a Rubeola csak néhány megugrásból tudott veszélyeztetni. Az egyenlítés mégsem sikerült, pedig röviddel a vége elõtt Rajnay mintegy hét méterrõl kisbüntetõt rúghatott, ami a felsõ lécen csattant. Meglepetést gyõzelmet aratott tehát a Csömör, ami
különösebben nem változtat a csapat helyzetén, talán önbizalmat adhat a hátralévõ találkozókra. Gubó János csapata pedig erõt meríthet a második félidõbõl, ha így folytatják megindulhatnak felfelé a táblázaton.
