Interjú Ricardinhoval futsalról, Ronaldóról
2016.02.22 | 17:19
4+1=Ricardinho
A 30 esztendős Ricardo Filipe da Silva Braga, művésznevén Ricardinho, a futsal többszörös aranylabdás játékosának is tekinthető. Egy biztos, kétszer is őt választották a világ legjobbjának, 2010-ben és négy évvel később. Alacsony termete miatt nem jósoltak neki szép jövőt a labdarúgás világában, ám egy nap úgy ébredt fel, hogy márpedig ő lesz a világ legjobb futsaljátékosa. A Benfica karolta fel, amellyel 2010-ben megnyerte a Bajnokok Ligáját. Pályafutása során megfordult Japánban és Oroszországban is, majd 2013-ban az Inter Movistarhoz igazolt. Ő hozott közel ehhez a játékhoz, illetve az a könyv, ami az ő életén keresztül mutatja be a futsalt. A portugál világklasszissal Madridban beszélgettem. Az interjú egy részét folyamatosan láthatják a csatornáinkon, a "Ricardinho, aki lábbal varázsol" című műsorban, a teljes beszélgetést két részletben közlöm. Jöjjön az első rész!
„Ricardinho, mágia a lábakban.”
- Ricardinho, nagyon szépen köszönöm, hogy fogadtál minket, számomra hatalmas megtiszteltetés, hogy szót válthatok veled, hiszen miattad, és az általad is ismert, Kasza János miatt, vagy ha úgy tetszik, nektek, neked köszönhetően szerettem bele ebbe a sportágba. Kasza János, az MLSZ korábbi futsal-koordinátora elvitt Portugáliába, egy algarvei tornára, amelyről te speciel hiányoztál, mégis minden könyvesboltban jelen voltál. Pedro Brás nagyon szép könyvet írt rólad, a te közreműködéseddel, persze, „Ricardinho, mágia a lábakbab” címmel, amelyet annak rendje és módja szerint megvásároltam, és azóta is lapozom, mert számomra még mindig ez jelenti a futsal Bibliáját. Ebből vettem át a szabályokat, ennek az olvasmánynak köszönhetem, hogy közel kerültem ehhez a csodálatos, dinamikusan fejlődő játékhoz, amit annak idején én is űztem, csak én nem futsalnak hívtam. Minden reggel azzal a tudattal ébredsz, hogy te vagy a világ legjobbja?
Először is hadd köszönjem meg a szavaidat, és hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy üdvözöljem Jánost, akivel számtalan tornán találkoztam, és ha nem ment a játék, odajött és bátorított, ezt sosem fogom elfelejteni. Nagyon örülök, hogy Magyarországon ennyire népszerű a futsal, a Győr kimagasló eredményeket ér el, az összes mérkőzését megnéztem, így az elit körben játszott meccseit is. Nagyon jó rendezés volt, gratulálok a győri vezetőknek. Nem tudod elhinni, mennyire örülök, hogy az én könyvem adott ihletet, hogy megszeresd ezt a sportágat. Egész életemben azért dolgoztam, hogy én legyek a legjobb, feltételezem, te is azért munkálkodsz, hogy elismerjék azt, amit csinálsz. Tizennégy évesen kezdtem el komolyabban futsalozni, és eltökéltem, hogy ebben a sportágban én leszek a világ legjobbja. A nagypályán kezdtem, aztán átnyergeltem a futsalra, beleszerettem, és ez a szerelem azóta is tart. Onnantól kezdve, hogy tudtam, mit akarok, csak az járt a fejemben, hogy minél többet edzek, minél jobb legyek, minden meccsen a maximumom pörögjek, tudásom legjavát nyújtva, közben azt figyeltem, kitől mit lehet tanulni, kitől mit lehet ellesni. A játékostársaktól és az edzőktől egyaránt. 2010-ben engem választottak a világ legjobbjának, és 2014-ben is rám esett a választás, ez pedig plusz motivációt jelent számomra, meg akarom védeni a címemet. Nem gondolom minden pillanatban magamról azt, hogy én vagyok a legjobb, hiszen előfordul, hogy nem játszom jól, hogy az edzés sem úgy sikerül, ahogy azt eltervezem. Ilyenkor azt mondom magamnak, Ricardo, te is csak egy ember vagy a sok közül.
- Elképesztő dolgokat művelsz a pályán, lehetetlen, elképzelhetetlen, földönkívüli cselekkel rukkolsz elő. A Murcia ellen megbolondítottad a fél csapatot, a Barcelona elleni meccsen olyan cselt csináltál, aminek egy súlyos sérülés lett a következménye, hiszen a katalánok két játékosa véletlenül összerúgott, Lozanót másnap meg kellett műteni. Szerencsétlen mozdulat volt. Áruld el, hogyan csinálod? Kiterveled előre?
Nem gondolkozom, csak csinálom.
- Ösztönösen?
Ahogy mondod. Vannak dolgok, amiket lehet gyakorolni, az elhúzós cseleket, vagy azt, hogy nem azzal a lábaddal továbbítod a labdát, ami logikus lenne, hanem a másikkal, és lehet finomítani a trükköket, vagy újakat kitalálni. Ezek a mozdulatok ott vannak a zsigereidben, de az nincs előre megírva, hogy mindezeket mikor fogod használni. Ez jön magától. Ilyenkor domborodnak ki a különbségek az egyes játékosok között, itt derül ki, hogy ki a gyorsabb és lassabb gondolkozású, reagálású játékos. Nem panaszkodom, hiszen többnyire bejönnek a húzásaim. Említetted a Pozo elleni meccsen bemutatott cselemet.
- Az is a lehetetlen cselek közé sorolandó.
Így is lehet nevezni. Folyamatosan figyelem az újításokat, állandóan a youtube-on lógok, nézem a pályatársak cseleit, kis- és nagypályás futballisták megmozdulásait, és ezeket próbálom lekoppintani és továbbfejleszteni. Kitekintek a világra, a japán bajnokság legalább annyi érdekességet tartogat számomra, mint az argentin, amely az egyik szenvedélyem, és mint ilyen, sok argentin bajnokit megnézek. Van olyan alakítás, ami azon nyomban elindítja a fantáziámat, és a pályán megpróbálom megvalósítani.
- Komolyan mondod, hogy leülsz a számítógép elé, és nézed a meccseket?
Naponta több órát töltök a gép előtt, hogy naprakész legyek abból, ami a szakmámban történik. Korábban még több időt töltöttem azzal, hogy megnézzem és tanulmányozzam, hogy mit csinálnak mások. Ma már más a helyzet, hiszen miután ismertebb vagyok, és elég sok követőm van a twitteren és a youtube-on, ha valamit látnak, azon nyomban megjelölnek, nézzem meg, és a megjegyzések között mindig ott szerepel, hogy legközelebb próbáljam meg én is ezt vagy azt a cselt. Előbb megpróbálom otthon, ahol egy szék vagy egy pamlag veszi át az ellenfél szerepét, és ha tetszik, akkor edzésen csiszolom tovább, amíg tökéletes nem lesz.
- Van fogalmad arról, hogy hányan nézhetik meg a te cseleidet szerte a világon?
Nincs pontos képem, ugyanakkor, előfordul, hogy 1 esetleg másfél millióan kattintanak egy-egy cselemre, alakításomra. El se tudom képzelni, hányan látnak a tévében, hányan néznek hétről hétre, hány ember szeretne velem találkozni, vagy hányan szeretnének labdázgatni egy picit velem, de nem ez a lényeg, hiszen én azt szeretném, ha minél többen megismernék Ricardinhót, az embert. Hadd meséljek el egy aranyos történetet. A minap elmentem moziba, odajött hozzám egy apuka és egy anyuka, és megkérdezték, elmennék-e játszani egy picit abba az iskolába, ahol a gyerekeik tanulnak.
-Miért ne!- így én.
Megbeszéltük, az iskolában várt a két srác, láttam a csillogást a szemükben, és azt mondtam, na látod, Ricardo, a te szemed is így ragyogott volna, ha annak idején találkozhattál volna valamelyik példaképeddel. Két-három percet játszottam, ezzel óriási örömöt okoztam a srácoknak, és saját magamnak is, mert jót cselekedtem. Nyitott vagyok, és semmilyen problémát nem okozna, ha meghívnának Magyarországra, Horvátországba vagy éppen Kínába, hiszen, ahogy mondtam, én azt szeretném, ha minél többen megismernék Ricardinhót, az embert.
- Nagyon klassz dolog! Moziba indulsz, ahol találkozol egy kétgyerekes apukával, beadod a derekad és focizol egyet a suliban, mindenki hatalmas örömére, illetve a te megelégedettségedre, és mindezt úgy, hogy végül is viselkedhetnél sztárként is, hiszen mégiscsak te vagy a világ legjobbja egy olyan sportágban, ahol a labdát rúgják. Nos, nem tudom elképzelni ugyanezt a honfitársaddal, Cristiano Ronaldóval. Ő nem teheti meg, hogy elmenjen moziba, mert szétszednék, úgyhogy aligha tudna eleget tenni egy ilyen felkérésnek. Ezzel csupán azt akartam mondani, hogy a két sportág között óriási a differencia.
A futsalt nem lehet összehasonlítani a nagypályás futballal, ennek következményeként a futsal és a nagypályás futball legjobbját sem lehet egy lapon emlegetni. Mondom ezt annak ellenére, hogy a futsal rohamosan fejlődik, egyre többen űzik és egyre többen látogatják a meccseket, ugyanakkor a befektetők, a szponzorok nagy része továbbra is a nagypályás futballban látja a nagy bizniszt. Amondó vagyok, hogy ne akarjuk mindenáron különválasztani a futsalt a futballtól, hiszen az egyik a másiknak a szövetségese, és minden fórumon az unióra kell törekedni. Nekünk át kell vennünk a futball pozitívumait, a labdarúgásnak pedig merítenie kellene a futsal pozitív elemeiből. Ne felejtsük el, hogy sok, mai nagypályás sztár a futsal világából érkezett. Említhetném Ronaldinhót, Neymart, és ez egyértelmű bizonyíték arra, hogy a futsalnak azért van jó oldala is. Summa summarum, a futball és a futsal között nagy a különbség, én nyugodtan bemehetek egy moziba, de Cristiano Ronaldo vagy Messi ezt nem teheti meg.
- Nemrégen láttam egy interjút a Villarreal brazil játékosával, Leo Baptistao-val, aki bevallotta, hogy 15 éves koráig csak futsalozott, minden bizonnyal nem távolodott el a játéktól, és ha csak teheti, akkor megnézi a futsal-mérkőzéseket. És ha már itt tartunk, hadd jegyezzem meg, hogy a Dlink Zaragoza hazai meccsén a lelátón pillantottam meg a Real Madrid brazilját, Marcelót, aki képes volt a szabadnapján elutazni Zaragozába, hogy megnézzen egy meccset. Ez azért megerősíti azt, amit te mondtál, mely szerint a családnak össze kell tartania. Ronaldónak küldtél már meghívót?
Ronaldót meghívtam, persze, és Fabio Coentraót is, aki nagyon jó barátom.
- Ronaldo eljött?
Nem, még nem, és Fabiót sem láttam még a lelátón, aki aztán elment a Monacóhoz. Az Atlético Madrid játékosai fel-feltűnnek a lelátón. Moya gyakori vendég a mérkőzéseinken, és a portugál U21-es válogatott csapatkapitánya, Sergio Oliveira egyenesen Portugáliából jött el, hogy megnézzen. Meggyőződésem, ha a két család még jobban összekovácsolódik, akkor mindkét fél sokat profitálhat belőle. Ha rivalizálunk, akkor abból sok jó nem fog kisülni, a sportág érdekeit kell figyelembe venni, itt is, ott is. Tartsunk össze, hiszen ez viszi, vinné előre a futballt és a futsalt egyaránt. Egyiknek sem szabad önzőnek lennie, ide nekem mindent, a másik pedig szenvedjen.
- Nemrégen a Grund Felsőfokon című műsort forgattam Portugáliában, és megjártam a Portugál Labdarúgó-szövetség székházát is, ahol egy hatalmas Ricardinho poszterrel találkoztam, amely Ronaldo óriásfotója mellett díszelgett. A portugálok elismernek téged, de kérdés, hogy Cristiano is elismeréssel beszél-e rólad? Azért kérdezem, mert nem tudom. Van valamilyen kapcsolatotok?
Elismer, persze, és számtalanszor összefutottunk már, legutóbb egy étteremben. Éppen kifelé tartottam, amikor megpillantottam, odamentem hozzá, gratuláltam neki a játékához, illetve ahhoz, hogy megint bekerült az Aranylabdára esélyes három labdarúgó közé. Úgy láttam, hogy jól esik neki a dicséret. Elmondta, hogy meg szokta nézni a meccseimet a tévében, és imádja nézni a játékomat. Végezetül megköszönte, hogy én is ilyen szépen képviselem Portugáliát, ami számomra óriási elismerés.
- Azért, mert Ronaldo mondja?
Nem, hanem azért, mert a világ legjobbja mondja.
- A világ legjobbjai egymással szemben. Szép kép!
Teljesen mindegy, milyen sportágat űzöl, görhokizol, vagy éppen kosarazol, arra kell törekedned, hogy te legyél a legjobb, hogy nyomot hagyjál magad után, hogy más legyél, hogy márkanév legyen belőled. Amikor elkezdtem futsalozni csak az járt a fejemben, hogy ha jól végzem a dolgom, márkává nőhetem ki magam, és referenciaként tekinthetnek rám, ugyanakkor a válogatottat és a klubcsapatodat is csak abban az esetben képviselheted a legmagasabb szinten, ha mögötted ott van, a szó legszorosabb értelmében, egy csapat. Ha egyéni babérokra törekszel, akkor válaszd inkább a teniszt, vagy az asztaliteniszt. Ha ezeket űzöd, akkor a sorsod a te kezedben van, csapatjáték esetében más a helyzet. Az én játékom a csapat játékától függ, ám rajtam is múlik, hogy a csapat mennyit tud kihozni magából. Ha megérdemlem a dicséretet, megkapom, hiszen ha jól játszom, az elismerő szavak sem maradnak el, az edző, a társak, a szurkolók, a média részéről, minden irányból záporoznak, ami hatalmas büszkeséggel tölti el az embert, de a csapat mindig az egyéni ambíciók, az egyéni törekvések fölött áll.
- Egy igazi márkanév vagy, hiszen a világon mindenhol ismernek. Nálunk, Oroszországban vagy éppen az ázsiai országokban, különösképpen Japánban, ahol játszottál korábban. Nagyon sok felkérést kapsz mindenhonnan, számos ügyhöz adod a nevedet, reklámokban szerepelsz, a téged támogató sportszergyártó cég cipőt fejlesztett ki neked, ami a te neveddel forog a piacon. Amikor kapsz egy-egy ilyen felkérést, akkor mire gondolsz, mi az első gondolatod. Megérte? Talán ez, nem?
Az első gondolatom mindig az, hogy szerencsés vagyok, hiszen engem választottak, hogy az Inter vagy a portugál válogatott játékosaként a futsalt képviselhetem. Kiváltságos helyzetben vagyok, ezek az első gondolataim, aztán az motoszkál a fejemben, hogy igenis, elismerik és sokan nézik azt, amit csinálok, sokan kíváncsiak rám. A minap Indiába és Malajziába invitáltak, hogy népszerűsítsem egy picit a sportágat, ami azt jelenti, hogy mindenhol fejleszteni akarják a játékot. Ti Magyarországról jöttetek, hogy egy picit belelessetek abba, amit mi csinálunk, hogy megismerjétek az itteni módszereket, és minket, játékosokat edzőket. Ahhoz hogy a neved márkává váljon, nem elég mindent megnyerni a pályán, és bezsebelni az egyéni címeket, ki kell vívnod az emberek elismerését, és főképpen mindenkinek meg kell adnod a tiszteletet. Ez az alapja mindennek.
- Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nagyon sok, úgynevezett sztárral, sztárfutballistával készíthettem interjút, és csak jó tapasztalataim vannak, hiszen egyik szerényebb, mint a másik, és te is ebbe a kategóriába tartozol, ami egyértelmű jele annak, hogy a pénz és a hírnév nem volt rossz hatással, rád, rátok.
A pénz nagyon sokat segít, nagyon fontos, hiszen támogathatod a szüleidet, a környezetedet, megalapozhatod a gyermekeid jövőjét, a pénz stabilitást biztosít az életedben, és olyan dolgokat csinálhatsz, amire egyébként nem lenne lehetőséged. A keresetednek köszönhetően többet is megengedhetsz magadnak, akár azt is, hogy minden nap máshol fogyaszd el az ebédedet, vacsorádat, korábban, jó, ha heti egy alkalommal eljuthattam egy étterembe. Ha stabil alapokon nyugszik a karaktered, a jellemed, akkor nincs az a pénz, nincsenek azok a milliók és miliők, amik ki tudnak zökkenteni az egyensúlyodból, az életedből.
Folyt.köv.
