A vásárhelyi futsal-egyeduralom örömei és ártalmai

- Zsinórban negyedik bajnoki címe után kedden sorozatban hatodik Román Kupáját is begyûjtötte a Marosvásárhelyi City"us futsalcsapata. Míg a bajnokságban könnyebb dolguk volt Kacsó Endre teremlabdarúgóinak, a hazai rendezésû kupadöntõben mindössze a hajrában lõtt egyenlítõ góllal (4-4), majd a hosszabbításban elért újabb három találattal sikerült diadalmaskodni (7-4) a Jászvásár ellen. Az edzõ még így is elégedett a teljesítménnyel, és már a sikeres õszi nemzetközi kupaszereplésre gondol.

- Kedden este a vártnál nehezebb csatában a hatodik Román Kupát is begyûjtötték. Számított arra, hogy hosszabbításra is szükség lesz a trófea megszerzéséhez?
- Tudtam, hogy nehéz meccsünk lesz, mert a jászvásári csapat, ha nem is sorolható a bajnokság legerõsebbjei közé, mindent megtesz annak érdekében, hogy jól szerepeljen, és miért ne, akár gyõzzön is. Tudtam, hogy egy százszázalékos idény után a fiúk testileg-szellemileg fáradtak, de azt bevallom, nem hittem volna, hogy nem tudunk gyõzni rendes játékidõben.
- Volt olyan pillanat, amikor úgy érezte, hogy kockán forog a kupa sorsa?
- Nem. Sem 0-1-nél, sem 3-4-nél. A végén is hittem a fiúkban, hogy képesek egyenlíteni és megfordítani az eredményt. Tudtam, hogy szükség esetén nálunk mindig beválik a vészkapusos taktika, a bajnokságban is sokkal több gólt rúgtunk így, mint amennyit kaptunk. Ha a fiúk nem hagynak ki annyi ziccert, már a rendes játékidõben megnyerjük a meccset. Megnyerhettük volna, ha a védelemben nem vétünk elemi hibákat. Belátom, én is tévedtem, az egyes számú kapusunkkal kellett volna kezdenünk, nem a tartalékkal.
- A meccs elõtti napon azt nyilatkozta, hogy a bajnoki cím megnyerése bizonyos ellazulást okozhat. Így történt?
- Sajnos, igen. Pedig többször is felhívtam a játékosok figyelmét, hogy még nincs okunk hátradõlni, mert egyetlen meccset sem lehet megnyerni elõre. De úgy látszik, egyesek tudatalattijában mégis túl korán ott motoszkált a kupagyõzelem.
- Még a kupa megszerzése elõtt egy pár nappal százszázalékos teljesítménnyel gyûjtötték be immár zsinórban negyedik bajnoki címüket. Az eddigiekhez képest erõsödött a csapat vagy gyengült a bajnokság?
- A bajnokság már nem az, ami évekkel ezelõtt, a kezdetekkor volt. Viszont a tavalyi kiíráshoz képest, úgy érzem, az idei keményebb volt. A jelek szerint a jövõ évi még színvonalasabb lesz, mert a mostani éllovasok mellett komoly szándékkal vág neki a Craiova és a Déva. Ami meg a mi csapatunkat illeti, bár nem voltam mindig elégedett a mutatott játékkal, gratulálnom kell a fiúknak, hiszen még egy döntetlen sem csúszott be, annak ellenére, hogy mindenki a lehetõ legkomolyabban hajt ellenünk.

Ismét Román Kupa-gyõzelmet ünnepel a Marosvásárhelyi City"us

- Amúgy nem zavaró, hogy ennyire izgalommentes a bajnokság? A nemzetközi kupákban akár meg is bosszulhatja magát.
- Persze, hogy megbosszulhatja magát, hiszen Romániában ellenünk mindenki védekezve játszik. Amikor kijutunk a nemzetközi porondra, ott már egészen mást kell játszanunk, mint itthon. Megfigyelhetõ, hogy az elsõ kupameccsünket megnyerjük, utána meg botladozunk. Ez annak tudható be, hogy míg a hazai bajnokságban havonta legfeljebb egy kemény ellenfélbe ütközünk, a kupasorozaton naponta vagy kétnaponta egy-egy erõs csapattal kerülünk össze.
- A csapatból teljesen kikoptak a portugál idegenlégiósok, gondolom, ez sem a véletlen mûve. Megfizethetetlenek vagy nem volt már rájuk szükség?
- Az évek során felnõtt egy marosvásárhelyi és környékbeli játékosok alkotta nemzedék, amelynek tagjai egyre inkább döngették a nagycsapat kapuit. Néhányuk meg is állta a helyét, amire nagyon büszke vagyok. Ennek betudhatóan mára a más megyékbõl érkezettek száma is lényegesen csökkent. Ami az idegenlégiósokat illeti, én amondója vagyok, hogy külföldrõl akkor érdemes hozni, ha többre képes, mint a hazai játékos.
- A keretben két érdekes mozgás volt. Egyik napról a másikra eltûnt a válogatott kapusa, Klein és visszakerült a szintén válogatott Gherman.
- Utóbbi visszatért, mert megértette, hogy fegyelem nélkül nem lehet dolgozni és eredményt elérni. Azt is mondhatnám, hogy kinõtt a durcás korból. Klein sajnos önmagát zárta ki a csapatból, mert hanyagolni kezdte az edzéslátogatást. Sorozatos hiányzásait azzal magyarázta, hogy már nem fiatal, elfáradt, itt fáj, ott fáj... Ezt megértettem. Azt viszont nem, hogy, mint ahogy mondta: õ edzés nélkül is éppen olyan jól véd, mintha rendszeresen gyakorolna.
- Július elején bõ két hétre Kuvaitba utaznak egy nemzetközi tornára. Ez afféle jutalomjáték vagy felkészítõ a következõ idényre?
- Is-is. Jutalomjáték, ha úgy vesszük, hogy ez egy pénzdíjas torna, ahol az utazási költségektõl a szállásig mindent a szervezõk állnak. Ugyanakkor felkészítõ is a nemzetközi kupaszereplésre, hiszen csupa erõs csapatokkal kell megmérkõznünk.

Forrás: - krónika.ro -