Idõutazás! A kedvenc filmem az ,,Idõtlen idõkig” címû. A film alapgondolata, hogy minden nap újra és újra kezdõdik. Vasárnap többen úgy döntöttünk, hogy egy pizzára kiugrunk Olaszországba, Padova környékére. Jó csapat jött össze: két képzett futsal edzõ (egyiknek papírja is van róla), egy megbízott T. Keve személyében, a médiát képviselve (õ is néha éhes) Szedlák Csilla, egy barát is befért a csapatba, és jómagam.
A pizzázó helye a Zoppas-Aréna szomszédsága, Conegliano városában. Nem minden felel meg a valóságnak a fentiekben (pizza). Kezdjük a szombattal, mert az nekem munkanap, egész este dolgoztam, hajnali háromig. Negyed hétkor kelés, majd a csapatot összeszedtem, és egy jó reggeli után nekiindultunk a Luparense-Murcia Futsal Cup mérkõzésnek, illetve a harmadik helyért az Ibéria-Tbilisi – Charleroi Action-nak, melynek helyszíne 750 km-re volt Budapesttõl. Már az elején nagy rizikót vállaltunk, hiszen Nagy Attila ült a kormánykerék mögé, mi meg futsalt tanulók, a hátsó tárgyaló-részlegbe.
Megtisztelt minket Jávor Péter képzett futsal edzõ úr, és mi diákok epedve vártuk szavait, hogy megtudjuk „mi a futsal”. Még szombaton több kérdéssel megtiszteltem õt, ebbõl is a legfontosabb az volt, hogy passzolunk-e külsõvel a futsalban? Parádés ökörködéssel futsaloztunk az egész úton, véletlenül hoztam magammal néhány futsal DVD-ét és így volt bõven anyag, amirõl lehetett beszélni. Jávor úr (mint képzett sport tréner) azért érdeklõdéssel tanulmányozta az utánpótlásképzéssel kapcsolatos film-anyagot. Természetesen jeleztem, hogy lehet, az én anyagom már értéketlen a számára. Ugyanis a napokban Gyõrben most kötöttek szerzõdést több iskolával, hogy el-, illetve beindítják a futsal képzést. Gondolom mivel már kész futsalképzési anyaggal rendelkeznek, ráadásul rendelkezésükre áll már a technikai és edzõi háttér is. Hát igen, ezért nagyon irigylem õket, mindig elõttem járnak, de kértem is Jávor urat, ha tanulmányozta és megismerte a képzési anyagukat, akkor csöpögtessen nekem is, hogy fejlõdjek. Ja, természetesen jeleztem, ha ezek után is szüksége van az én anyagomra, akkor…..
Piszok hamar elszállt az idõ, és csak egy utolsó fontos megbeszélni való téma maradt, már pedig, hogy passzolunk-e külsõvel a futsalban? Jávor úrral átbeszéltük ezt a fontos kérdést, és sajnálattal tapasztaltam, hogy ez kimaradt a futsal edzõképzés anyagából. Akkor most jelzem, pótoltuk!
Attila egy-két megingástól függetlenül simán leszállított minket, éhesek voltunk, sõt idõnk is volt, mint a tenger, de az olaszokat ez nem érdekelte. Egy étterem sem volt nyitva, kiderült szieszta idõ van, majd késõ este nyitnak a talján pizzázók. Hát szépen voltunk! Az elsõ mérkõzésig volt még több mint egy óra, ezért egy kávéra simán jók voltunk.
Most jut eszembe: mit csinál a fehér ember a feketével? Na??????
Irány a Zoppas-Aréna, elsõre megtaláltuk a megrendelt jegyeket a kettes pénztárnál, fejenként 8 Euro (pont annyink volt), így beléphettünk a csarnokba.
Tudják, imádom a bemelegítést nézni, mert mindig tanul belõle az ember, hát most nem tanultam.
A belgáknál feltûnõ volt, hogy bizonytalanok a kapusaik. Végre elkezdõdött a mérkõzés, a grúz bajnok játszott a belga bajnokkal. A mérkõzés elején hamar gólt szerzett a belga csapat, de a labda szinte állandóan a grúzoknál volt, ahol vagy hat brazil játszott. A második félidõre bemelegedett a délamerikai sor, és megérdemelten verte a Charleroi-t.
Majd jött a következõ mérkõzés és a bemelegítés. Tudják, szeretem…. A Murcia pörgõs bemelegítést tartott, nagyon tanulságos volt. A mérkõzésrõl csak annyit, „életem legjobb futsal mérkõzése volt” minden pénzt megért, hogy itt lehettem! Egy pici szakmai megjegyzés: az olasz (spanyol) edzõ felkészültebb volt, nagyon figyelt, hogy egyensúlyba tartsa a csapatát. A csapatában volt vagy három klasszis futsalos, akikbõl kettõ szinte mindig a pályán volt. A Murcia jobb csapat, jobb játékosokból áll, de a döntetlenre játszottak és ez megbosszulta magát. Ráadásul sok 100%-os helyzetet kihagytak. Az utolsó percekben hatalmas játékvezetõi hibák sújtották a csapatot. Háromszor is felálltak, de a rossz játékvezetõ döntések miatt csak vereség lehetett a vége. A Luparense nagyon jól állt a mérkõzéshez, nagyon akart és egy kis szerencsével, bírói segítséggel nagyon nagy sikert aratott.
Jó volt látni ezt a mérkõzést, jó volt itt lenni, és jó volt érteni a futsalt, jó volt megerõsödni, hogy jó úton vagyok. Hiszen nekem csak egy dolgom van, átadni, megtanítani ebbõl 2x20 percbõl legalább 20 másodpercet a játékosoknak.
A mérkõzés végén riportokat csináltunk, majd amiért jöttünk, „a pizza”! Ezért elindultunk, hogy keresünk egy nyugodt csöndes ételfelvevõ helyet. Hamar megtaláltuk. Hihetetlenül finom volt, ráadásul az olasz bajnokcsapat nem hagyott békén bennünket, és utánunk jöttek, hajnalig mulattunk együtt. Volna, ha nem kellett volna hazaindulnunk…
Még az olasz (spanyol) edzõnek jeleztem néhány észrevételt, hogy mire figyeljen majd a négyes döntõben.
Hétfõn reggel érkeztünk haza, útközben, a hajnali szürkületben valaki nem aludhatott jól, mert halkan megkérdezte: – Nem ma lesz a Gyõr-Csõ-Montage futsal mérkõzés? És megyünk? Hát persze, hogy ott leszünk…………………………...mi, futsal õrültek! Ja, körülbelül 300 külsõs passzt láttam a mérkõzésen. Vajon miért? Visszatérek az idõtlen-idõkig filmhez: itt minden reggel az ágyban ébredezve kezdõdött a napja a fõhõsnek, ugyanúgy. Nekem azonban reményem sem volt, hogy lefeküdjek, és így remény sem volt, hogy újraindul a nap, és így talán este láthatom újra a tegnapi futsal mérkõzést... Hétfõre maradt a Gyõr –Csõ-Montage. Ha nincs más, erre is elmehetek. Azért vártam ezt a mérkõzést, mert nemrégiben megtekintettem a Berettyó-Gyõr rangadót.
Nagyon szorítottam egy játékosért, hogy újra pályára lépjen hosszú sérülésébõl. Nagy ünnep volt ez számomra, és nagy öröm, hogy gólt is rúgott. Tóth Szabi a barátom, és tudom, hogy milyen pesszimista, de láttam rajta, hogy örült, hogy végre bajnokit játszhatott. Van néhány játékos a magyar futsalban, akik elég sokat köszönhet nekem. Talán Tóth Szabi is ezek között van, a barátságunk nagyon régi, és semmi sem tudta ezt megzavarni. Bármikor köztem és Kozma Mihály között probléma volt, õ általában inkább Kozma mellett állt ki, és inkább csitított engem… Tudják miért? Mert õ a magyar futsal-válogatott csapatkapitánya. Szabira megsértõdhettem volna már ezerszer, hogy soha nem állt ki mellettem, de a jó kapcsolatunkat, egymással szemben támasztott egyenességünket határozta az meg, hogy nem tettem.
A vasárnapi Futsal Cup mérkõzést nem biztos, hogy jó dolog összehasonlítgatni a hétfõi mérkõzéssel, eszem ágában sem volt ezt tenni, most sem teszem. Van véleményem az összecsapásról, és én is láttam, hogy szerencsével nyert a Csõ-Montage, persze nagy örömömre!
Ja, és ezerrel jobb volt a játékvezetés, mint a Futsal Cup-on, pedig szívesen fogást találtam volna Nyekita barátomon… Elõtte azonban muszáj lerendeznem valamit! Egyszerûen érthetetlennek tartom, hogy Tóth Szabolcs miért játszott csak egy-két percet a Csõ ellen, már azt sem értettem, hogy az elõzõ mérkõzésen miért szerepeltette a másik sorban………….tudják innen nincs folytatása az írásnak, gondoljanak, amit akarnak, hogy mit írtam volna!
Tudják, mit csinál a fehér ember a feketével? Megissza!
Kis János
A Murcia kispadja
