Horti Gábor írása a Rubeoláról
2017.05.14 | 17:02
Sokkal egyszerűbb lenne a dolgom, ha felhívnám Takó Csabát, a bajnok Rubeola elnökét, csacsognánk egy kicsit a csapatáról, körbe mozognánk néhány gondolattal a jövőt, aztán egy okos befejezés, hogy éljen a Rubeola FC Csömör, meg minden! Nem. Ezt nem.
Tök szubjektív lesz az egész!
Annak idején, amikor Csömörre költöztem, naná, hogy kerestem a barátságát az országos hírű együttes minden tagjának! Eljutottam egész magas körökig, már aki szorosan a futsalhoz tartozik, tehát a játékosokig. Kassay-Kézi Gábor, egykori legenda, szikrázóan kemény védő, karizmatikus egyéniség, ma már tiszteletbeli elnök. Vele még munka kapcsolatba is kerültem, ő volt a zseniális, a települést robbantó Rubeola Kávézó tulaja. Kilik Balázst ahányszor meglátom, sokszor belegondolok: itt áll velem szemben az a fickó, aki az örök Ruboelát jelenti. Sőt egyszer játszhattam is ellene, egyszerre volt csúcs és pusztító érzés! Vagy az említett Takó Csaba. Aki kellő erővel dobta bele magát a süllyedő Rubeola kormányzásába. Vagy a kicsik. Nehéz Krisztián, a kis Maruzsi, Nádasi Olivér, mindannyian a szemem előtt nőttek fel. Lányom osztálytársai voltak! Akkor a csuda gondolta róluk, hogy ők lehetnek a magyar futsal friss emberei? Ősztől meg, ha minden jól megy, ott feszíthetnek az első osztályban!
Meg az a rengeteg kiscsóka, a Rubeola gondos utánpótlásában! Akik edzésről edzésre hatalmas zsibongással életet adnak a csarnoknak! Akik nem törődnek semmivel, már most büszkék, hogy Rubeolás mezben hasíthatnak. Okos gondolat volt a vezetőktől, hogy költöttek a kicsikre is. Kötelező egyesületi mezben megjelenni a tréningen. Érezzék az apró emberkék, mit jelent az oroszlán a pólójukon, mit ad a büszke címer! Csömörön pont józan gondolkodással mennek a dolgok! Nem költenek fáradt zsoldosokra, saját erőből emelkednek egyre magasabbra. Nem kell össze lasszózni a TAO-s pénzhez innen onnan a szükséges létszámot! A felnőtt irányítók jó embereket akarnak nevelni, aztán jó futsálost, aztán jó nagypályást!
Amikor a Dunakeszi megmarta őket a csömöri csarnokban, elkeserítő volt a vereség, de picit már ott bizsergett a bíztató jövő! Ami aztán valóra vált. Hétről hétre erősebb lett a tudat a játékosokban, nézőkben, hogy hahó, ebből még első osztály is lehet! Magabiztosan, jó kormányzással! Jávor Öcsi, aki játékosként maga volt az ördög! Most meg trénerként ünnepel a srácaival az öltözőben! Édeseim, hatalmas csömöri oroszlánok, csak így tovább, egyre magasabbra!
Már most büszke rátok minden kicsi és nagy, aki az egyesülethez tartozik!
- Horti Gábor -
