Csepregi Gabriella (DVTK-Vénusz csapatkapitánya): - Már a nyári felkészülés során úgy éreztem, hogy ez a csapat ebben a szezonban döntõt fog játszani, mivel jól sikerültek az edzések, edzõmérkõzések és jobb volt a csapategység, mint valaha.
Ezek után elkezdõdött az alapszakasz. Eljött az elsõ bajnoki meccs, ahol nélkülöznünk kellett Alizt, és nélküle kellett helyt állnunk a tavalyi bajnok, a Vesta ellen. Ez a mérkõzés olyannyira jól sikerült, hogy 7-4 es gyõzelmet arattunk. A gyõzelmünk arra mutatott rá, hogy akár meg is nyerhetjük a bajnokságot ezéven. Jöttek a meccsek-meccsek után, és mi sorra gyûjtöttük be a 3 pontokat. Az õszi szezonban 100%-os teljesítménnyel vezettük a tabellát.
Télen kaptunk pár nap pihenõt, majd mini edzõtáborban vettünk részt, ami nagyon hasznos volt számunkra.
A tavaszi szezon nem indult valami fényesen, mert fejben nem volt minden a helyén, de Sárréti Géza edzõnk elbeszélgetése a játékosokkal hamar visszaállította a rendet a csapatba. Ismét jött a gyõzelmi sorozat. Egyetlen egyszer kaptunk ki a tavaszi szezonban az Univerzum csapatától 4-3-ra. Itt mutatkozott elõször a fáradtság, és az, hogy rövid a kispadunk, mivel mi vezettünk 3-1-re, és ennek ellenére az Univerzum meg tudta fordítani a mérkõzést.
Az alapszakaszban megszereztünk az 1. helyet így a Ferencváros csapatával játszottuk a 2 gyõzelemig tartó elõdöntõt. Az elsõ meccsen könnyedén tudtunk nyerni, ám idegenben nehéz dolgunk volt. 3-1re vezetett a Fradi, de mi nem adtuk fel és végül 4-3ra nyerünk, így bejutottunk a várva várt döntõbe. Egy hét pihenõt kaptunk ezek után, majd folytattuk a felkészülést a döntõre.
Nagyon vártam már, hogy kiderüljön, ki jut tovább a másik ágon, és örültem a Tolna sikerének, mikor kiderült, hogy õk lesznek az ellenfeleink. Tudtam, hogy nem lesz könnyû sorozat, mert a másik oldalon olyan játékosok álltak, mint Szekér Anita és Vincze Anikó. Ellenük játszani, pedig nem könnyû feladat. Ennek ellenére cseppet sem voltam megijedve, és mint csk, a csapattársaimat is végig tûzben tartottam.
A döntõ elsõ mérkõzésén otthon 4-1-re tudtunk gyõzni, ami a 3 gólos különbség ellenére sem volt könnyû.
A második meccsen idegenben 3-2re kaptunk ki. Elkeserítõ volt, hogy a 2. félidõ elején kiállítottak egy olyan megmozdulásért, ahol szabálytalanság sem volt. De így is tudtam, hogy itthon újra megállíthatatlanok leszünk.
A jóslatom be is igazolódott, 2-1 lett az eredmény a mi csapatunk javára. Igazi csapatként küzdöttünk, mindenki a végsõkig hajtott, aminek meg lett az eredménye. Szerencsére csak 1 meccs eltiltást kaptam, így tudtam a 4. meccsen már én is a pályán lehetek. Azt terveztük, hogy mindenképpen nyerünk, mert már nem akartunk 5. meccset, nagyon elfáradtunk a szezon végére.
Eljött a várva várt nap. Elsõ perctõl fogva láttam mindenki szemében az elszántságot, a gyõzni akarást. Az elsõ félidõ elején gyorsan 4-1-re vezettünk is, de tudtuk hogy nem lesz könnyû ezt megtartani, mert a Tolnának ez az egyetlen esélye. Ha itt kikap, akkor nincs javítási lehetõség. Igazam is lett a 2. félidõ közepén már 4-4 volt az állás. Ezek után sok helyzet jött mindkét csapat részérõl, de végül mi szereztük meg a gyõztes gólt 1,5 perccel a vége elõtt. Ezzel eldõlt a bajnoki cím sorsa! Gratulálok minden csapattársamnak!!!
Nagyon örülök annak, hogy én szereztem meg a gyõztes gólt, és így bajnok lett a DVTK-Vénusz. 54 éve nem volt 1. osztályú bajnok csapata Miskolcnak, ez is egy külön öröm számomra. Gratulálok a Tolna csapatának! Nélkülük nem sikerült volna összehozni Magyarország eddigi legszínvonalasabb és legfordulatosabb döntõ sorozatát!
Üzenem a csapattársaimnak: Köszönöm, hogy egy ilyen csapatnak lehetek a kapitánya, ahol mindenki belead mindent!
Szekér Anita (Tolna-Mözsi FSE játékosa): - Kezdjük azzal, hogy a 2011 - 2012-es szezonra a felkészülést egy új csapatban kezdtem meg. Új környezetben, új vezetõséggel, "régrõl ismert" új csapattársakkal vágtam neki a bajnokságnak. Komoly célkitûzéseink voltak és edzõtáborral, edzõmérkõzésekkel készültünk. Bennem, pedig óriási bizonyítási vágy volt: megmutatni a vezetõségnek, a lelkes szurkolótáborunknak, Tolna városának, hogy igenis akár komoly helyezést is elérhetünk. Ennek reményében utaztam heti 3x edzésekre, fáradtságot nem kímélve.
A kitartó és kemény munkának meg lett az eredménye: az alapszakaszban õsszel elég szépen meneteltünk. Rögtön az elsõ mérkõzésünk egy kihívás volt, hiszen az Univerzumot fogadtuk. Mellékes információként Ganczer Hajninak és nekem különösképpen az volt, hiszen "excsapatunk" ellen léptünk pályára. Sokan voltak kíváncsiak a mérkõzésre, a lelkes szurkolás, a bíztatás nagyot dobott a csapat teljesítményén. A további fordulókban is jöttek az eredmények. Aztán jött - talán a bajnokság legnehezebb mérkõzése - a Vesta elleni. "Kard ki kard, egy életem egy halálom " - ezzel a jelszóval utaztunk a Vesta otthonába. Újabb akadályt küzdöttünk le - bár a mérkõzést nem nyertük meg, egy döntetlent mégis kiharcoltunk. Eddig veretlenül hoztuk a mérkõzéseinket. Az 5. fordulóban fogadtuk az addig szintén veretlen Miskolcot. A veretlenségi sorozat sajnos nálunk tört meg, egy izgalmas mérkõzésen "fölénk kerekedett" a Vénusz. De a csapat nem állt meg, még keményebben dolgoztunk, aminek szintén meg lett az eredménye.
A jól megérdemelt pihenés után eljött a tavasz. Ez a szezon nem kezdõdött túl fényesen: kezdjük azzal, hogy kizárták a Vestát a bajnokságból, de késõbb fuzionáltak a Galaxissal, ezzel bent tartva õket az 1. osztályban. Mi újabb menetelésre készültünk, de sajnos nem olyan jól indult, mint õsszel. Az Univerzum visszavágott hazai környezetben az õsszel elszenvedett vereség miatt. A Vénusz, otthonában nagyarányú gyõzelmet aratott felettünk. Az "újonc" Berettyóújfalu ellen is "vért izzadva" sikerült csak gyõznünk. Újabb mellékes információ: minden tiszteletem Pallai Gáboré, mert helye van csapatának az 1.osztályban, úgy gondolom, hogy jövõre is borsot fog törni egy- két „nagyobb csapat" orra alá. Visszatérve a mérkõzésekre, a hullámzó teljesítményünk miatt érezhetõ volt már a feszültség, a nyomás, hogy az alapszakaszban elõkelõ helyen végezzünk. De csapatként küzdöttünk és sikerült 2. helyen zárnunk az alapszakaszt.
Nagy izgalommal vártam az elõdöntõt, ugyanis újra az Univerzummal vívhattunk csatákat. „Csatákat", mert ahhoz hogy bejussunk a döntõbe ugye 2 mérkõzést kellett hozni. Nehéz menet volt, de végül 2:1 arányban legyõztük a bajnokesélyes Univerzumot. Ezzel a Tolna, futsal története során elõször játszhatott bajnoki döntõt! A másik oldalon - ha fogalmazhatok így- "könnyedén" jutott be a Miskolc. 2:0 arányban gyõzte le a Ferencvárost.
És eljött a várva várt döntõ! 8 éve játszom a futsal bajnokságban, de véleményem szerint ez volt eddig a legizgalmasabb, legszínvonalasabb, legeseménydúsabb döntõ amit valaha láttam, illetve amin valaha részt vettem. Kiemelném elsõsorban mind a Miskolc mind a Tolna szurkolótáborát, hiszen szép számmal jelentek meg az összes mérkõzésen akár otthon akár "idegenben" léptek pályára a csapatok, és olyan hangulatot varázsoltak, ahol élmény volt futballozni. Végre éreztem hogy az emberek kíváncsiak ránk, hogy végre elhiszik hogy "Mi Nõk" is magas szinten tudjuk ûzni ezt a szép sportot.
Az elsõ mérkõzésen "idegenben" 4:1-el alul maradtunk, de eredmény szempontjából nem volt ilyen "könnyû gyõzelem" a Vénusznak. Meg voltak a helyzeteink, csak sajnos kihasználatlanul maradtak. Következõ mérkõzésen hazai környezetben vághattunk vissza, bár 3 tehetséges fiatal játékosunkat nélkülöznünk kellett. Csapatként fogadkoztunk, hogy nem adjuk könnyen az aranyat, hogy küzdünk utolsó leheletünkig, és így is lett. 3:2 lett a mi javunkra. Sajnálatos dolog, hogy a mérkõzés alatt kiállították Csepregi Gabit. Ha szabad itt megjegyeznem egy gondolatot : "az egyik szemem sírt a másik nevetett" - sírt, mert úgy gondolom, hogy Csepregi Gabi nélkül nem döntõ a döntõ, hiszen egész bajnokság alatt vezéregyénisége volt csapatának (így nem mindegy hogy hány mérkõzésrõl tiltják el), és a másik szemem nevetett, mert a Vénusz "elvesztette" a legjobb játékosát, ezzel picit "megkönnyítve" a dolgunk. Ismételten jó mérkõzést láthatott mind a Diósgyõri szurkolótábor, mind a maroknyi Tolnai szurkolótábor, akik lelkesen elkísértek minket. Sajnos nem tudtunk élni az "ölünkbe pottyant piciny eséllyel", Sárréti Géza ismét gyõzelemre vezette csapatát. 2:1 sajnos nem ide, így lélektani elõnybe került ezzel a gyõzelemmel a Miskolc.
Otthon mindenkit buzdítottunk hogy jöjjön ki szurkolni, mert ez az utolsó esélyünk. Talán ez volt a legizgalmasabb mérkõzés mind közül. Csupival kiegészült Miskolciak szó szerint nekünk estek, kicsit meg is ijedtem, mert igen hamar nagy elõnyre tettek szert. De Laki Zoltán felrázta a játékosokat taktikai utasításaival, és elhittük hogy ez a mérkõzés meglehet. Nagy nyomás alá helyeztük ellenfelünket és ki is egyenlítettünk. Nagyszerû érzés volt, mert bocsánat a kifejezésért, de láttam a "pánikot" a Miskolci játékosok arcán, és ez erõt adott, ahhoz hogy menjünk és menjünk. Szó szerint extázisba estem, mindenáron nyerni akartunk! Oda - vissza mentek a támadások, kifulladásig robotoltunk föl- le, olyan iram volt hogy többen kapkodtuk a levegõt, kontra itt, kontra ott, elképesztõ volt. Aztán jött Csupi és a lehetõ leghiggadtabb módon (sajnos) egy gyönyörû góllal "romba döntötte az álmunkat". Próbáltunk még nyomni az utolsó percig, de nem sikerült a bravúr. A Miskolci Vénusz megérdemelten nyerte meg a bajnokságot.
Nos, én Szekér Anita így láttam ezt a bajnokságot, és boldog vagyok, hogy mindezt a Tolna színeiben élhettem meg. Úgy gondolom, hogy két olyan klub került a döntõbe, ahol érdemi munka folyik, ahol törõdnek a játékosokkal, ahol nagy hangsúlyt fektetnek az utánpótlásra, akik "meghálálják" a szurkolók lelkes bíztatását. Akik évek óta fáradtságot és idõt nem kímélve emelik évrõl-évre magasabb szintre ezt a sportágat, aminek a gyümölcse mostanra beérett. Bárcsak a bajnokságban ilyen iramú és színvonalas mérkõzés lenne a leggyengébb, mindjárt más képet kapnának a "kívülállók" a nõi labdarúgásról, azon belül is a futsalról. Büszke vagyok a Tolnára mert csapatként, egy emberként, egymásért, a szurkolókért küzdöttünk !!! Véleményem szerint a Tolna ezüstéremmel is gyõztesként került ki!
Még egyszer szívbõl gratulálok a bajnoki aranyho !
Utolsó szó jogán szeretném megköszönni a Diósgyõri szurkolótábor elismerését, amit a klub iránt és irántam is tanúsítottak! Ennél sportszerûbb szurkolótáborral (persze Tolnáén kívül) még nem találkoztam, minden tisztelem az Övék !!!
Véleményünk szerint mindkét hölgy nagy favoritja az év legjobb játékosa címnek.
Kozák Attila
