- Az MVFC-nél már majd" másfél éve felelsz a szakmai munkáért. Hol jársz megítélésed szerint azon az úton, amit a csapatnál elterveztél és elkezdtél?
- Nagyon nehéz megválaszolni ezt a kérdést, mert, ahogy fejlõdik a csapat, úgy tapasztalok új dolgokat én is, és azt is remélem, hogy a tudásom is több lett, mint mikor elkezdtük a munkát. Minden nap van valami, amit meg kell tanulnunk vagy a régit átismételnünk. Lényeg az, hogy a csapat fejlõdése folyamatos legyen, bár azt is megtanultam, hogy ez a fejlõdés nem lineáris, vannak néha hullámvölgyeink. Fontos, hogy a játékosok tudatosan cselekedjenek minden pillanatban, és kilépjünk a boldog tudatlanság korszakából.
- Elõször tekintsünk kicsit vissza az elsõ félévre, ami a Magyar Kupa elnyerésével sikeres szakasznak mondható. Hogyan értékeled 2012 elsõ hat hónapját?
- Ha valaki azt mondja, hogy megnyerjük a Magyar Kupa sorozatot és másodikak leszünk a bajnokságban, talán elõre aláírom. De voltak mélypontok is útközben: sok olyan vereségbe szaladtunk bele, ami nem volt kalkulálható és a bajnokság végére nem tudtunk méltó partnerei lenni a Gyõrnek. Ez sok olyan tényezõnek volt köszönhetõ, amit talán nagyobb tapasztalattal jobban tudtam volna kezelni, de mindenképp jó iskola volt ez az év mind nekem mind a csapatnak.
- Aztán nyáron jelentõs változások történtek a csapatnál, a célok azonban nem nagyon változtak, változhattak. Hogyan indultatok neki a felkészülésnek, és aztán a bajnoki szezonnak?
- Igen, elég sok változás történt a csapatnál, aminek nagy része az elõbb említett elõzõ év tapasztalataiból fakadt, a másik része pedig kényszerûségbõl. A célunk az volt, hogy egy becsvágytól égõ, motivált csapatot építsünk, ami hasonlít a régi idõk Mezei-Villjére, de sokkal tudatosabb futsalt játszik. Próbáltunk a környékben keresni fiatal, tehetséges, MAGYAR játékosokat, akiknek a személyisége beleillik a Mezei futsal család életébe. Így építettük fel a keretet, és ugyanazzal az elánnal vágtunk bele a felkészülésbe, mint egy évvel ezelõtt, bár tudtuk, hogy nem lehetnek olyan vérmes reményeink, mint az elmúlt években, de mindennapjainkban a maximumra törekedett mindenki.
- Az õszi szezon döcögõsen indult, de végül belelendült a gárda, bár a gyõzelmek után is többször voltál elégedetlen a teljesítménnyel. Mi lehet ennek az eredményes, ám hektikus játéknak az oka?
- Nem számítottam ilyen rossz rajtra. Én is megálltam, és önértékelést tartottam, de most a fiúk húztak ki a gödörbõl engem, mert láttam, hogy egy pillanatig se adták fel. Elégedetlenségemet mindig az szüli, hogy a tökéletesre törekszem, valamint tisztában vagyok a játékosok képességeivel és tanult tudásával, és így tõlük is mindig a maximumot várom el. Remélem a másik oldal is erre törekszik, és egyre többször fogjuk súrolni a maximumunk határát, mert csak így érhetjük el céljainkat. Minden nap minden percében a legjobbat kell kihozni magunkból, mert nem csak a nap másfél órájában, az edzés idejében vagyunk futsal játékosok.
- Fiatal tréner vagy, ám már van tapasztalatod ebben a szakmában. Edzõi szempontból hogyan lehetne Magyarországon elõbbre lépni?
- Nagyon fontos lenne edzõképzésünk újbóli beindítása, neves, sok tapasztalatot szerzõ magyar edzõk irányításával. Valamint úgynevezett "Clinic"-eket tartani, mert azt hiszem ilyen még soha nem volt, hogy a világ legnagyobb futsal hagyományú országából két edzõ is itt dolgozzon kis hazánkban. Azt hiszem az önképzésen túl nagyon fontos, hogy a futsal lényeges, már ismert részeibe más vezessen be minket, mert azzal nagyon sokat léphetnénk mi, edzõk és a sportág is elõre.
- Ebben az évben volt egy Európa-bajnokság és egy világbajnokság. Követted-e az eseményeket? Ha igen, milyen tapasztalatokat tudtál leszûrni az ott látottakból? Merre tart a világ a futsal szemüvegén keresztül nézve?
- Igen próbáltam minden meccset követni. Nyilvánvaló volt, hogy a játékosok tökéletes fizikai állapotban vannak minden szinten, amivel meg tudják alapozni tökéletes, készség szintû taktikai tudásuk érvényesítését, amelyet szinte mindig tökéletesen hajtanak végre. De fontos volt az is, hogy még ilyen szinten is vannak a mezõnybõl kiemelkedõ képességû játékosok, akik köré taktikai elemeket építenek fel.
- Visszatérve a bajnoksághoz, sûrû a program a téli szünet után is. Mi a menetrend? Mikor láttok neki újra a munkának?
- Január másodikán már munkába állunk, de két ünnep között sem állunk le, mert részt veszünk a nagyhírû debreceni Real Team nevû teremtornán, ami nagyon jó "kiegészítésnek" ígérkezik a felkészülésünkbe.
- Tervben van-e, lesz-e valamilyen változás a keretben?
- Mindenképpen szeretnék egy, környékbeli fiatal játékost igazolni, mert az õszt kilenc mezõnyjátékossal dolgoztuk végig, ami igen kevésnek bizonyult.
- Milyen gondolatokkal, célokkal vágtok neki a tavaszi szezonnak?
- Mindenképp van egy reális, teljesíthetõ célunk, ami azt jelenti, hogy szeretnék megõrizni a pozíciónkat, de az nem lesz könnyû, mert nagyon sok, hozzánk hasonló képességû csapat szeretne minket megakadályozni. És van egy álom kategóriás cél is, szeretnénk a lépést tartani a Gyõrrel, ami szinte lehetetlen, hiszen az ETO kiemelkedik a mezõnybõl minden tére
- Brumár László -
