Amikor az Aramis 2005 májusában a sorban eddigi utolsó bajnoki címét ünnepelhette, akkor Berettyóújfaluban is nagy volt az öröm. No nem a budafokiak aranyérme okozott eufóriát a bihari kisvárosban, hanem az, hogy az MVFC az osztályozó sikeres megvívását követõen az élvonalba jutott. Ha közvetve is, de itt keresztezte egymás útjait a két csapat, s megkezdõdhetett egy egészséges és sportszerû rivalizálás a klubok között.
Az élvonalba jutottak Szitkó Róberték, és szép menetelésbe kezdtek pár fordulón keresztül, ám egy csapat megállította õket: a Colorspectrum Aramis. A budafokiak 7-0-ra nyertek elsõ találkozójukon, s talán ez a pofon is meglepõ módon hozzátehetett egy keveset ahhoz, hogy a késõbbiekben bajnok lehetett a Mezei-Vill. A magasból egy pillanat alatt a mélybe zuhantak, s kiderült, még több és következetesebb munkát kell végezni. Ezt látták Berettyóújfaluban, s alázatosan még komolyabb munkába kezdtek, hogy a remélt célt, a bajnoki elsõséget mihamarabb elérhessék. A munka lassan elkezdett beérni, hiszen az alapszakasz végén a fõvárosiak látogattak a Kabos Endre Sportcsarnokba, és Trencsényiék szép gyõzelmet arattak. Ez a siker fontos szerepet játszott abban, hogy kivívják a futsalban régebb óta szereplõ csapatok elismerését a berettyóújfaluiak.
E mellett az összecsapás mellett még két mérkõzés kiemelendõ a csapatok egymás elleni históriájából. A kezdeti gyõzelmek után az Aramis visszaesett, s ebben az idõszakban a Mezei-Vill játékosainak volt több öröme a mérkõzésekben, nem egyszer az utolsó pillanatokban megszerezve a gyõztes találatot.
A tavalyi Magyar Kupa elõdöntõ szintén egy olyan meccs, ami méföldkõnek számít a csapatok életében. Akkor, talán meglepetésre Frank Tamásék nyertek, s bejutottak a fináléba. Ez megszakított egy veretlenségi sorozatot, s ezután csak a bajnokságban számolhatták a vereség nélkül megvívott mérkõzése számát Mezei Józsefék. Ez a széria is megszakadt nem is olyan régen, s ennek az okozója is az Aramis volt.
Mi dönthet?
A kupadöntõ elõtt mindenki megegyezett abban a szakma képviselõi közül, hogy igazából nem lehet eldönteni ki is az esélyes, a legtöbben ötven-ötven százalék sanszot adtak az együtteseknek. Most is hasonló a helyzet.
A játékosok, edzõk, vezetõk jól ismerik egymást, igazából újat mutatni, meglepni a másikat nagyon nehéz. Aki azonban váratlant tud húzni, és jó napot fog ki, megnyerheti a döntõt. A kupában ez Angyaloséknak sikerült, kérdés, meg tudják-e azt a teljesítményt ismételni.
A tavalyi fináléban az MVFC a Csömörrel találkozott, amely inkább az egyénileg jó játékosok képességeire alapozta taktikáját. Most két hasonló játékstílusú csapat mérkõzik majd, mindkét oldalon jó a csapategység, s a taktikai elemekre is nagy hangsúlyt fektetnek.
Amikor a Berettyójfalu 2008 májusában a sorban eddigi egyetlen bajnoki címét ünnepelhette, akkor Budafokon is nagy volt az öröm. No nem a berettyóújfaluiak aranyérme okozott eufóriát a fõvárosban, hanem az, hogy az Aramis Magyar Kupa-gyõztes lett.
Hétfõn egymással néznek újra farkasszemet. Minden létezõ formában megmérkõztek már az együttesek, kivéve egyet, a bajnoki döntõt. Most itt is összekerültek, s biztosak lehetünk abban, hogy három, négy vagy akár öt újabb jó mérkõzést láthatunk majd.
Brumár László
