Úgy is fogalmazhatjuk, hogy a dicsõ múlt és a feltörekvõ jövõ találkozott egymással, a móri futsal gála parádésan megrendezett döntõjének csúcspontjaként.
Egy amatõr csapat és egy profi körülmények között készülõ, komoly létszámú segítõket és szinte egy nyugat-magyarországi nagyvárost maga mögött tudó alakulat jutott el a fináléig, ahol - nekünk, a heti egy-két edzéssel készülõ amatõröknek - a heti 8-10 edzéssel készülõ, válogatottakkal és idegenlégiósokkal megerõsített profik ellen kellett felvennünk a kesztyût. Így kimondatlanul, de már a mérkõzés elõtt megszületett a ránk nézve nem éppen hízelgõ "ítélet", amelyet a két csapat felkészülésének körülményei alapján már elõrevetítettek.
Az a tény, hogy egy-két szimpla játékos, a tavalyi bajnokságban csak a „futottak még" kategóriában szereplõ Peczár és Gölesz, valamint a „tehetségesek" között emlegetett Dróth és Harnisch fel tudták venni a versenyt a magyar futsalban eddig példa nélküli eset (január 28-február 3 közötti átigazolási idõszak) következtében leigazolt, nemzetközi szinten is jelentõs játékerõt képviselõ két idegenlégióssal, és a magyar futsalválogatott Romániából hazatérõ meghatározó klasszisaival, az csak a profi felkészülésnek és csak a futsalra irányuló koncentrált figyelemnek tudható be.
Nincs azonban semmi szégyellni valónk, hiszen, amatõr csapatként - Fortuna Istenasszony "közbenjárásának" köszönhetõen (az elõdöntõ sorsolásánál elkerültük a gyõri és a berettyóújfalui csapatot) eljutottunk a döntõig, ahol igaz, hogy ellenfelünk a mérkõzés túlnyomó részében fizikailag fölénk kerekedett, de összességében nem játszottunk alárendelt szerepet, azaz nem vallottunk szégyent. Légiósaik nélkül nem biztos, hogy most õk örülnének!
De térjünk vissza csapatunkra, amely a magyarországi teremfoci egyik legrégebbi csapata, és fennállása alatt legutóbb a 2004/2005-ös sorozatban jutott el a fináléig, amikor is másodikok lettünk. Eddigi kupaszerepléseink mérlege pedig: három elsõség, 2 ezüstérem illetve egy harmadik hely. A gyõriek most nyerték meg elsõ ízben a kupát.
A számunkra fárasztó és egy kicsit lehangoló mérkõzés után az ezüstérmeket Horváth Cs. Attila MLSZ elnökségi tag, a gyõztes gyõri csapat társadalmi elnöke és Csere András, a Futsal Magyar Kupa döntõjének névadó szponzora, a Persecutor Kft. ügyvezetõ igazgatója, míg az aranyérmeket és a gyõztesnek járó serleget Nemes Ferenc, az MLSZ megbízott alelnöke és Ragadics Ferenc, a Futsal Bizottság alelnöke, az UEFA futsal bizottságának tagja adta át. A díjátadásnál a csinos móri Borkirálynõ, valamint elsõ udvarhölgye segédkezett.
Legfõbb szponzorunk - a Csõ-Montage Technológiai és Épületgépészeti Szerelõ Kft. ügyvezetõje, egyben elnökünk - Gubó János, aki a kezdetektõl fogva jószerivel egyedüliként támogatja a csapatot, sok szempontból büszke lehet „mûvére". A mérkõzés után a következõket nyilatkozta: - „Minimális célkitûzésünket - azzal, hogy kupadöntõt játszottunk -, már a találkozó elõtt teljesítettük. A legnehezebb mérkõzésünket egyértelmûen a Colorspectrum Aramis ellen játszottuk Budafokon, amelyrõl hat kulcsjátékosunk is hiányzott, de derekasan helytálltak a fiúk. A korábbi döntõkhöz képest egyértelmûen az a különbség, hogy míg az eddigieken mi voltunk az esélyesek, a main nem. Tóth Miklós hiányát, aki hosszú ideje Achilles-ínsérüléssel bajlódik, nagyon megérezte a csapat, de bíztunk abban, hogy egy meccsen bármi megtörténhet. Bíztam a fiúkban, hogy megfelelõ hozzáállással és akarattal meg tudjuk mutatni, mire is vagyunk képesek, de nem sikerült. Kikaptunk, de azt emel fõvel tettük!
Török Tamásnak, csapatunk edzõjének a nyilatkozata: - "Gratulálok a Gyõrnek! Lehetõségeinkhez képest felkészültünk belõlük, amely alapján kb. 30 percig sikerült is tartani magunkat, de azután jobb edzettségi állapotukból következõen hibára kényszerítettek bennünket. Lefújás után az ember veszteséget érez, ami idõvel majd szép lassan elhalványul."
Baranyai Pál, csapatunk talán legagilisabb játékosa is nyilatkozott: - „Több játékossal is együtt játszottam, akik ma az ellenfeleink voltak. Nem sikerült nyernünk, igaz, hogy nem is mi voltunk a mérkõzés esélyesei. Mii mndent megpróbáltunk, de sajnos nem sikerült. Köszönjük elnökünknek, Gubó Jánosnak, és szponzorainknak, hogy segítették a csapatot, és eljuthattunk idáig, és köszönjük szurkolóinknak, akik itt, a helyszínen is szép számban jelen voltak, hogy biztassanak minket. Csapattársaimnak is köszönöm a helytállást, nincs miért szégyenkeznünk. Mi munkából jöttünk a döntõre, én hajnali négytõl már dolgoztam. A kõkemény profik, akik csak a futsalra koncentrálnak, jobbak és szerencsésebbek voltak. Gratulálunk nekik a gyõzelemhez."
