Ha azt mondom szeptember 8., az nekünk a futsalt szeretõknek azt jelenti, hogy indul az új, a 2008-09. évi bajnokság.
Érdekes dolgokat szokott produkálni az élet. A mi esetünkben azt, hogy ugyanarra a napra esik a nyitó forduló, mint az elsõ - MLSZ által kiírt - bajnokság napja. A nyolcvanas-kilencvenes évek hõskorszaka után, (a nyílt és a BLASZ által kiírt bajnokságok után), az MLSZ elsõ országos rendszerû bajnoksága az 1997-98. évi volt. A szeptember nyolcadika akkor is hétfõre esett, mint az idén. Persze azóta sok víz lefolyt a Dunán, nagyon sok változáson ment keresztül a sportág, a bajnokság.
Akkor 17 csapat vett részt a küzdelmekben, igaz csak egy osztályban, az idén 16, de két osztályban. Az akkori bajnokság elsõ fordulójának eredményeit böngészve sok érdekességet tapasztalhatunk. Sajnos, az alapítók közül csak két csapat maradt meg mára: Kézi Gabi Rubeolája és Ragadics-Ritter Aramisa. Az idõ vasfogai elõrölték az indulásnál még ott lévõ nagyszerû csapatokat. A teljesség igénye nélkül: Orbán Miki Külkerét, Zupkó Misi Berek Roládját, Peitl Robi Meggyét, Csaszi AC Párnáját, Kis Jani Nestléjét, Oczella Laci Szõlõskert Nagyrédéjét és legutoljára Roszkos Zoli Elsõ Betonját. Elnézést a személyeskedõ megnevezésekért, de a futsalban jártasak ezen a néven ismerik Õket, és így vonulnak be a sportág történelmébe is majdan.
Szembetûnõ olyan vidéki fellegvárak megszûnése, mint: Miskolc, Nyíregyháza, Debrecen, Szeged, Hódmezõvásárhely, Hatvan, Püspökladány, Nagyréde. Még végigolvasni is hátborzongató. Reményre csak az adhat okot, hogy azért újak is jönnek létre, például: Gödöllõ, Gyõr, Szentes, Kecskemét, Berettyóújfalu. És akkor még nem említettük a Fradi megjelenését a futsalban.
Az akkori csapatok összeállítását olvasgatva ismerõs nevek tûnnek fel. Az Aramisban már ott van Szente; a Párnában Soós Feri, Madarász, a Baranyai testvérek; a Rubeolában Haffner, Simon, Kézi. A Külker gyõzelméhez magától érthetõen két góllal járul hozzá Jávor Öcsi a Beton ellen. Talán nem véletlen, hogy Tóth Szabi ilyen karriert tudhat magáénak, mert a pályakezdésnél Szekulától, Pribelitõl Wukovicstól leshette el a játék fortélyait a Nestlében, és pláne Kis Jani edzõsködése mellett.
Csak remélni merem, hogy tizenkét év múlva hasonló nagy játékosokról írhat az akkori krónikás. De nem szabad a magyar betegségbe esnünk és pesszimistának lenni. Igenis vannak értékeink. Felnõtt egy új generáció, akik 70-100 nemzetközi mérkõzést játszhattak, és ma már edzõként át tudják adni ezt a tapasztalatot az utánunk következõknek. A nagy szakmai tekintélyek nem maguknak tartják meg tudásukat, hanem közkinccsé teszik szakkönyv formájában (Kozma, Kis János). Az igazi áttörést persze a tömegesítést jelentõ gyerekek adják majd a jövõben. Ehhez kell megtalálni a sportág és az MLSZ vezetésének a „pénzt, paripát, fegyvert".
Addig is izgalmakban bõvelkedõ, magas színvonalú, sok nézõt vonzó bajnokságot kívánok mindnyájunknak.
Kasza János
