Az udvarhelyi csapat volt gólerõsségét az Udvarhelyi Híradó kereste meg telefonon.
- Egyik szemem sír, a másik nevet. Részben örülök, hogy hazaértem, mert a honvágy már eléggé kínozott. Magánéletemet tekintve ugyanis félember voltam ezalatt a két és fél év alatt. Létezett egy szobám, ott voltam egész nap, közben jártam edzésekre és meccsekre. Most azért mehetek jobbra balra, találkozhatok a barátokkal, a családommal, így mindenképpen jobb. De sportolói szemszögbõl is elõnyös a hazatérés, a jövõ évi Eb-ig ugyanis havonta lesznek felkészítõ válogatott mérkõzéseink, úgynevezett „bentlakásos-edzõtáborok", így azokon is részt tudunk venni. Ha maradok Udvarhelyen valószínûleg a legtöbbre nem tudtak volna kiengedni minket. De leginkább a barátnõm miatt döntöttem így, õ ugyanis már nem akart visszatérni Udvarhelyre, s nekem nagyon nehéz lett volna nélküle.
- Mi a helyzet az anyagiakkal?
- Ha a pénz számított volna, akkor nem Gyõrbe igazolok. Válogathattam a lehetõségek közt, Brassó és Déva mellett volt egy ciprusi ajánlatom is, a legtöbbjük többet ígért, mint amennyit Udvarhely ajánlott fel, hogy folytassam náluk. Ezt szeretném kihangsúlyozni: nem a pénzen múlott.
- A magyar sajtó szenzációként kezeli a gyõri csapaterõsítést, ahol ismét a szövetségi kapitány, Kozma Mihály „keze alá kerültetek", s ahol állítólag a bajnoki cím a cél.
- Örülök annak, hogy ismét együtt dolgozhatunk a mesterrel, de azért annyira nem bízom a bajnoki címben. Mondtam is az itteni vezetõségnek, hogy ehhez még kevesen vagyunk, szükség lenne még pár meghatározó játékosra. Én úgy látom, hogy ha az elsõ háromban benne leszünk, az már lehet ok az elégedettségre.
- Lefelezõdik a magyar válogatott elsõ sora. Te és Lódi Tamás Gyõrben, Madarász János és Tóth Szabolcs Udvarhelyen folytatja. Volt köztetek némi eszmecsere a jövõvel kapcsolatosan?
- Igen, tartjuk a kapcsolatot, és kicsit szomorú vagyok, mert nehezen lábadoznak. Már fél év elmúlt a mûtétjük óta, s még mindig nem jó a lábuk, ilyen körülmények közt nem tudom, mennyire tudnak a kontinenstornára felkészülni. Nem elég az, ha tudják vállalni a játékot, valahogy csúcsformába kellene kerülni, és minél késõbb állnak játékba, annál kisebb erre az esély.
- Apropó sérülés. Téged két hónapja mûtöttek a válladdal, hogy érzed most magad?
- Köszönöm szépen, másfél hónapom van még hátra, amely alatt tilos sportolnom. Az orvosok szerint három- négy hónap a felépülés, ebbõl kettõ már letelt. Továbbra is heti háromszor járok gyógytornára, kezelésre, úgy tûnik sikeres volt a mûtét.
- Udvarhelyrõl mit vittél magaddal emlékbe?
- Hát igen... Attól félek, hogy még egy ilyen csapat, egy ilyen lelkes szurkolótábo nem fog lenni az életemben. Nem tudom, ha lesz még lehetõségem ilyen embereknek focizni. Elismerem, már most hiányoznak, és biztosan még vissza fogom õket sírni.
- Mit üzensz nekik?
- A csapatnak természetesen sok sikert kívánok, a szurkolóknak pedig azt, hogy kiálltak mellettünk és szurkoltak nekünk, a srácok (Lódi és Balázs) nevében is mindent nagyon köszönünk.
Szász Csaba
Forrás: www.udvarhelyihirado.hu
